1960: a Csepel Autógyár párttitkára berág a focistákra
A Népszabadság november 3-i száma képriportot közöl a Klement Gottwald Villamossági Gyárból. Az első képen Végh János a lengyel vízierőműhöz készülő álló rész egy darabját mozgatja emelőgépével. A második képen speciális vasúti síneket fektetnek le a kész generátorok szállítására. A harmadikon a középgép vasszerkezeti műhely fiataljai fociznak, mint az aláírásból kiderül, az ebédidőből elcsent percekben. Na, ebből lett a baj.
A lap két héttel később közölte a Csepel Autógyár, Motorgyár párttitkárának levelét:
"A gyáregység vezetőivel együtt igyekeztünk megakadályozni minden olyan tevékenységet, amely a munkafegyelmi, selejtgyártási és balesetvédelmi statisztikánkat rontotta. Üzemünk három műszakban dolgozik, ezért gondunk van az ebédeltetéssel. Nálunk nincs ebédidő, csak ebédszünet. A nyolc óra munkaidőben kell étkeznie dolgozóinknak, s ezért nyolc és fél órára fizetünk bért. Tehát nem engedhetünk meg munkaidőben semmiféle szórakozást. Ezért érintett minket rosszul az említett képesriport. Amikor mi a munkafegyelem megszilárdításán fáradozunk, fiataljainkban azt a gondolatot ébreszti, hogy más üzemben lehet futballozni, szórakozni ebédidő alatt, csak nálunk nem. Nálunk is volt régebben ilyesmi, s az volt a tapasztalatunk, hogy a mérkőzések előtt már munkaidőben elkezdték a csapatok szervezését. A mérkőzésen kifáradt dolgozók csak később tudtak megfelelő munkát végezni, miután a munkahelyen kipihenték magukat."
Hiába gondoltam azt, hogy a levelezés folytatódott – mondjuk azzal, hogy a Klement Gottwald Villamossági Gyár párttitkára megvédi a focizó dolgozóit, vagy ellenkezőleg: büszkén jelenti, hogy kirúgta a fegyelem megsértőit, akik éppen a Csepel Autógyárból jöttek a Gottwaldba. Az ügy valószínűleg azzal zárult, hogy a párttitkár utasítására a villamossági gyárban is megtiltották a focit.
Ha már újságlevelezés, nézzük meg, miről írt még 1960. november 17-én a Szót kér az olvasó rovat. Annál is inkább, mert külön sport volt ez annak idején, voltak például üzemi levelezők, akik például hivatásszerűen beszámoltak egy brigád mindennapjairól.
Sipos Alajos örömmel értesítette a lap olvasót, hogy a vegyipari szakszervezet vendégül látta a munkából kiöregedett dolgozókat, akiknek jólesett a figyelmesség. Kanyáty József az Óbudai Gázgyárból az üzemükben tartott mérnök–orvos-találkozóról ír. "Jól sikerült, nagyon hasznos volt" – írja, de bővebbel nem szolgált.
És egy igazi csemege: Hábel György, a MTESZ borsodi intéző bizottságának titkára jó negyven évvel megelőzte korát. 1960-ban járunk, évek óta épül a Tiszavidéki Vegyikombinát és az új szocialista város, a majd csak 1970-ben elkeresztelt Leninváros. A levélíró szerint nem igazságos, hogy Tiszaszederkénynek nevezik az új várost, mivel az a szomszédságban fekvő négy falu egyike csak.
"Intéző bizottságunk megvitatta az elhangzott javaslatokat, amelyek közül először a Tiszaújvár, majd a Magyar Földrajzi Társasággal történt megvitatás után a Tiszaújváros elnevezést találta helyesnek. Ez utóbbi mellett szól, hogy ma már városokat, és nem várakat építünk. A közvélemény - nem hivatalosan - már ma is Újvárosnak nevezi , amelyhez - földrajzi meghatározásként - csak a hozzáillő Tisza előnevet kellene hozzáragasztani, s máris kész a könnyen megszokható, hamar elterjedő új elnevezés."