1995: Békesi felmérgeli Horn Gyulát, és lemond

Az 1994-es választásokon máig rekordnak számító 209 mandátummal elsöprő győzelmet arató szocialisták szabaddemokratákkal közös kormányának legrövidebb ideig hivatalban lévő minisztere lett Békesi László azzal, hogy 1995 januárjában, a párt siófoki frakcióértekezletén bejelentette lemondását. Noha végül csak február 28-i hatállyal távozott, még így is megelőzte párttársát, a március 17-én távozó Kovács Pál népjóléti minisztert. Míg azonban Kovács az éppen Békesi helyére kerülő Bokros Lajos megszorító csomagjával nem értett egyet - ahogyan a március végi hatállyal lemondó Katona Béla titokminiszter sem -, addig a 7 hónap és 13 napnyi miniszterkedés után távozó Békesinek - akinél rövidebb ideig csak az öt nap híján hét hónapig hivatalban lévő Rabár Ferenc, az Antall-kormány első pénzügyminisztere állt a tárca élén - a főnökével, Horn Gyulával gyűlt meg a baja. Hornnak a kormányzása éveiről szóló, Azok a kilencvenes évek című könyvéből egyébként úgy tűnik, a miniszterelnök négy év távlatából sem tudott megbocsátani első pénzügyminiszterének.

A kötetben Horn több helyen foglalkozik Békesi személyével, és nem fukarkodik a kritikákkal. Amikor felidézi, hogy "az 1995-ös év egy sokkoló tájékoztatóval kezdődött. Az előző év gyorsadatai szerint az árucsere-forgalom, a fizetési mérleg és az államháztartás helyzete rosszabb volt a vártnál, s főként az 1995-ös költségvetésben tervezettnél... A kormány javaslatomra úgy döntött, hogy néhány napon belül el kell készíteni az azonnali intézkedések tervét, s még február első felére egy több évre szóló stratégiai csomagot", akkor felidézi azt is: "Békesi László pénzügyminisztersége alatt a fenti célok kapcsán egyetlen konkrét javaslatot nem kaptam".

A vita persze ennél régebbi keletű volt, Horn könyve arról árulkodik, a kormányfő már 1994 őszén úgy érezte, elárulta őt a pénzügyminisztere. "Békesi László és még néhányan a sajtóban emlegetni kezdték, hogy felpuhult a kormány gazdaságpolitikája", holott Horn szerint "a kormány minden pénzügyminisztériumi előterjesztést elfogadott". Az energiaárakon is összevesztek: míg az energiaszolgáltatók 1994 őszén és 1995 januárjában is akartak egy-egy áremelést, Horn egyszeri, januári, nagyobb arányút javasolt (ez be is jött, az áram 65, a gáz 53 százalékkal drágult a következő évben). Horn szerint a kormányülésen a pénzügyminiszter is "élénken helyeselte a javaslatot", ám annak bejelentése után "nyilvánosan elhatárolódott a kormány álláspontjától, úgymond: azt ő kezdetektől fogva ellenezte".

Sőt, Békesi miniszterségét Horn már a kezdetektől rossz szájízzel fogadta. Az ő eredeti tervei szerint ugyanis egyfelől nem a pénzügyminiszter lett volna a kormányzati gazdaságpolitika irányítója - végül a pénzügyminiszter lett a gazdasági kabinet vezetője -, másfelől külön, tárca nélküli miniszterre bízta volna a privatizáció levezénylését. Csakhogy ez utóbbi terve sem valósult meg: "Békesi a delegációnk belső megbeszélésén határozottan kijelentette, hogy ha nem a pénzügyminiszter felügyeli a privatizációt, akkor ne vegyem fel őt a miniszterjelöltek listájára. Helyzetét megkönnyítette, hogy az SZDSZ az ő álláspontját támogatta. Heves vita robbant ki köztünk, küldöttségünk tagjai is vele értettek egyet, így kénytelen voltam engedni" - idézte fel Horn.

Békesi miniszterségének hét hónapja a tűzoltásról szólt. Az 1994-es költségvetés már őszre tarthatatlanná vált az elszabadult infláció, az elszabadult államadósság és az államháztartás óriási hiánya miatt. Már augusztusban 24 pontos intézkedési csomagot fogadtak el, de ennek sem lett meg az eredménye, így az év végére pótköltségvetést kellett alkotni. "A külgazdaságban és a költségvetésban aggasztó az egyensúlyhiány... Gazdaságpolitikai fordulatra van szükség... ha nem történne fordulat, eljutnánk odáig, hogy azt mondják a hitelezők: nincs tovább, nincs több hitel, fizetésképtelenséget kell jelenteni" - nyilatkozta 1994 decemberében a Napinak Petschnig Mária Zita közgazdász, a kérészéletű, akkorra már megszűnt miniszterelnöki tanácsadó testület volt tagja.

Aki ekkora keményen nekiment a pénzügyi politika irányítóinak is: "Azok a jelek, amelyek akár a pótköltségvetés, akár az 1995-ös költségvetés készítése kapcsán mutatkoznak, nem túl biztatóak abból a szempontból, hogy a kormány folytatja-e a nagyon határozott, de kemény és népszerűtlen intézkedéseket". Nem volt jobb a véleménye az országról az IMF-nek sem: "Magyarország a fizetésképtelenség szélén áll, egyre nagyobb mértékben rövid lejáratú hitelekkel finanszírozza magát, megkezdődött a külföldi betétek kivonása az országból, a kötvények árfolyama csökken, magas a külföldi adósságállomány", amit Horn úgy fordított le: "Az ország a katasztrófa felé halad, és ezt az egész pénzügyi világ tudja".

Az 1994 év végén, 1995 elején elfogadott intézkedésekből úgy tűnhet, a kialakult válságközeli helyzetet nem tudta kezelni a Békesi László vezette pénzügyi tárca. "Az 1995-ös költségvetés tervezetét leszámítva semmiféle olyan anyagot nem kaptam a pénzügyesektől, amely konkrét ajánlásokat tartalmazott volna a helyzet kezelésére" - idézte fel Horn. Ilyen előzmények után jött a siófoki frakcióértekezlet, ahol "szóvá tettem a fenti jelenségeket. Nem hagytam kétséget az iránt sem, hogy híve vagyok a legkeményebb lépéseknek is - csak lássam az erre vonatkozó kimunkált javaslatokat". Amelyek, így emlékszik Horn, nem voltak, Békesi "a konkrét mulasztásokra, hiányosságokra nem reagált, de mindent elkövetett annak bizonyítására, hogy akadályozzuk őt erőfeszítéseiben".

Ami Békesinek még 13 év távlatából is a meggyőződése. Egy tavaly februári online interjúban a történetre természetesen máshogyan emlékező volt pénzügyminiszter ugyanis úgy fogalmazott: "Az 1995-ös stabilizációs program az én vezetésemmel készült 1994 végén és '95 januárjában a Pénzügyminisztérium szakembereivel, bevonva néhány kutatóintézetet. Miután ezt a stabilizációs programot az akkori Horn-kormány sok vita után sem akarta megvalósítani, februárban megváltam a pénzügyminiszteri széktől. Utódom, Bokros Lajos megkapta a teljes programot, amelyet néhány kiegészítéssel, valamint az új jegybankelnök, Surányi György árfolyamrezsim-változtatási programjával együtt a kényszerhelyzetben lévő Horn-kormány márciusban már elfogadott".