1991: tüntetők törnek be a pozsonyi parlamentbe

Az 1989. novemberi bársonyos forradalom után másfél évvel újabb demonstrációkat tartottak az akkor még Csehszlovákiához tartozó Pozsonyban, de ekkor már nem a kommunizmus megdöntése, hanem Vladimir Meciar hatalomban tartása volt a cél. Mi is történt?

„A Szlovák Nemzeti Tanács elnöksége kedden felmentette tisztségéből Vladimír Meciar miniszterelnököt, egyúttal az eddigi első miniszterelnök-helyettest, a kereszténydemokrata Jan Carnogurskyt bízta meg a kormányfői teendők ellátásával” – írta a Népszabadság 1991. április 24-én.

Meciar menesztésével szakadt a bársonyos forradalom után egyfajta egységfrontként létrejött Nyílvánosság az Erőszak Ellen (VPN) mozgalom. Meciar visszahívásának előzménye a sikertelen gazdasági reform, valamint a VPN és a miniszterelnök közötti viták elmérgesedése volt. Meciar vezetésével megalakult a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom. A Nyilvánosság az Erőszak Ellen több választáson már nem indult.

Meciar mellett menesztették Vladimír Ondrus miniszterelnök-helyettest, valamint hat minisztert. Meciar és a hozzá különösen közel álló négy miniszter nem volt hajlandó átvenni személyesen a felmondási okiratot.

Carnogursky, az új miniszterelnök kora délután letette a hivatali esküt Frantisek Miklosko házelnök előtt. Miklosko elmondta: nem volt könnyű döntés, de ezt a súlyos társadalmi helyzet indokolta. (Miklosko mai napig a parlament tagja, nála hosszabb ideig senki sem volt képviselő Szlovákiában. Indult a 2004-es és a 2009-es elnökválasztáson is, de egyik alkalommal sem jutott a második fordulóba.)

A bejelentés után több száz ember gyűlt össze a parlament előtt és Meciart éltették, a parlament elnökségének felmentését követelték. Több üzemi szervezet, kollektíva jelezte, hogy Meciar felmentése esetén tüntetni, sztrájkolni fog.

Meciar a felmentése után azt mondta: „Olyan radikálisok következnek a kormányzásban, akiknek nincs hosszú távú koncepciójuk és hiányzik belőlük a szociális érzés”. Szerinte ez a csoport „legfeljebb fél évig lesz a színen”.

Nos, Meciarnak majdnem igaza lett: 1992 júniusában ugyanis ő követte a miniszterelnöki székben Carnogurskyt, és az ő miniszterelnöksége alatt vált függetlenné 1993 januárjában Szlovákia. Mellesleg: Jan Carnogursky hathatós támogatásával – igaz, a kereszténydemokrata politikus megválasztásakor tízéves távlatban tudta elképzelni Szlovákia függetlenné válását. De térjünk vissza 1991 áprilisához.

Carnogursky még nem tudta, fennmarad-e a koalíció vagy újat kell létrehozni. A Nyílvánosság az Erőszak Ellen (VPN) meciarista szárnya antidemokratikusnak nevezte Meciar elmozdítását, szerintük válságba jutott a szlovákiai demokrácia. Az állampolgárokat felszólította a demokrácia megvédésére – ez nyílt utalás volt tömegdemonstrációk szervezésére.

Másnap meg is kezdődtek a tömegdemonstrációk, figyelmeztető sztrájkok kezdődtek, hogy kikényszerítsék Meciar visszahelyezését a posztra. A Meciar-pártiak a Szlovák Nemzeti Tanács elnökségének menesztését akarják elérni: a szlovák alkotmány értelmében ez a testület dönt a miniszterelnök személyéről, ők menesztették Meciart is.

A több száz tüntető a parlament előtt Carnogurskyt Júdásnak, Mikloskót Prága bábjának nevezte. A tüntetők a parlament feloszlatását és általános sztrájkot követeltek, valamint Prága és Budapest mesterkedésének megszüntetését. „A cseh- és magyarellenes jelszavakat kiáltozó tömeget támogatták a helyi taxisok is, akik kocsijaikkal elbarikádozták a parlament környéki utcákat, s hangos dudakoncerttel fejezték ki nemtetszésüket az ülésező törvényhozás iránt – írta a Népszabadság. A helyi tömegközlekedési vállalt dolgozói délután tíz percre leállították járműveiket, ezzel fejezve ki szolidaritásukat a megbuktatott miniszterelnökkel.”

A tüntetők betörték a parlament főbejárati ajtaját, valamint több ablakot. A rendőrök láncban kiszorították a tüntetőket az épületből, illetve az előtte lévő járdáról. Többen tojást dobáltak a parlamentre.

Pozsonyban egy darabig még folytak a tüntetések. A meciaristák a kabáthajtókájukon a szlovák trikolórt hordták, idegenellenes röplapok jelentek meg. Az egyik vers szerint a Tátra csúcsait egyedül Meciar védheti meg Budapesttől és Prágától. Egy, a tüntetésen elcsípett beszélgetés szerint a kormányt a cseh-magyar-zsidó vircsaft mozgatja.

Meciar országlása idején a balkáni féldemokráciák, a latin-amerikai banánköztársaságok és a közép-ázsiai ex-szovjet despotizmusok markáns jegyeit viselte Szlovákia. Az egykori amatőr bokszoló a külvárosi ringből hozott stílusban szidta politikustársait, a nemzetközi pénzintézeteket vagy a magyarokat. Szlovákia messze került az Európai Uniótól és a NATO-tól, de Meciar bukása után hamar behozta lemaradását. A volt keleti blokk EU-országaiból ma egyedül Szlovákiában és Szlovéniában fizethetünk euróval. Hogy ez bekövetkezhetett, az a Szlovákiát 1998 és 2006 között kormányzó Mikulas Dzurinda kormányának érdeme. A radikalizmusából sokat vesztett Meciar pártja most a szélsőséges Szlovák Nemzeti Párttal és a Smerrel együtt tagja a Fico-vezette szlovák kormánykoalíciónak.