1975: Mindszenty halála

Nem mondhatni, hogy az Új Ember szerkesztőségében előre készültek volna az akkor már 83 éves Mindszenty József halálára. A bíboros 1975. május 6-án halt meg, a hetilap május 11-i számában egy sort sem szenteltek halálának. A vezércikk az Ima a vadevezősökért címet viselte, fiatal költők gyűjteményes verseskötetét mutatták be. És a címlapon olvasható még Pataky Kornél püspök hosszú cikke Isten szeretetének küldetésében címmel.

De Mindszentyről egy árva szót sem írtak, még a halálozási rovatban sem.

Egy hét elteltével, a május 18-i szám – ekkor már tizenkét napja halott Mindszenty – harmadik oldalán közölték Lékai László esztergomi apostoli kormányzó rövidke cikkét Mindszenty József bíboros halála címmel.

„Szeretettel értesítem a paptestvéreket, hogy az isteni Gondviselés Mindszenty József bíborost, volt esztergomi érseket folyó évi május 6-án egy bécsi kórházban az Örökkévalóságba szólította.”

Ezután tömören összefoglalja az életút főbb állomásait – szemérmesen elhallgatva azt az aprócska tényt, hogy Mindszentyt a kommunisták börtönbe vetették, 1956 után pedig a budapesti amerikai nagykövetségen töltötte több mint tízéves száműzetését. (Ne legyenek kétségeink, a halálhír valószínűleg egyáltalán nem látott volna napvilágot, ha Lékai a teljes életrajzot akarta volna közölni, de Lékai amúgy sem volt az a karakán típus.)

Szóval, a Lékai-féle Mindszenty-életrajz így festett: 1892. március 29-én született Csehimindszenten, 1915-ben pappá szentelik Szombathelyen, 1944-ben veszprémi püspökké nevezik ki, 1945-ben esztergomi érsek, 1946-ban bíboros lesz XII. Pius pápa jóvoltából. „Az esztergomi főegyházmegyét személyesen 1948. december 26-ig kormányozta – írta Lékai, és itt jön az életrajzban egy nagyvonalú ugrás: – 1971 szeptemberében Rómába távozott, majd VI. Pál pápa 1974. február 2-án felmentette az esztergomi érsekség vezetése alól.” Hogy 1948. december 26-a egyben a letartóztatásának, az Andrássy út 60-ba hurcolásának, kínzásai kezdetének a napja is, arról Lékai kényszerűen hallgat – 1975-ben ez nem jelenhetett meg –, csakúgy, mint életfogytig kiszabott börtönbüntetéséről, 1956-os szabadulásáról, majd pár nappal későbbi meneküléséről az amerikai nagykövetségre.

Mindszenty halálának körülményeiről Balogh Margit ír monográfiájában: „Utolsó külföldi útja 1975. április 9. és 26. között Dél-Amerikába vezetett: Venezuela és Kolumbia voltak állomáshelyei. Visszafelé a repülőgépen olyan rosszul érezte magát, hogy kísérete már arra gondolt: megszakítják az utat, és a marokkói Casablancában kórházba szállítják. Erre mégsem került sor. Eleinte még úgy tűnt, hogy elutazhat tervei szerint Nürnbergbe, egy kitüntetés átvételére, s onnan Párizsba, egy régi meghívásnak eleget téve.

Az orvosi vizsgálat azonban műtét szükségességét állapította meg. Az andrológiai rutinműtétet mindenki optimistán várta, komplikációtól senki sem tartott. A 83 éves bíboros legyengült szíve azonban nem bírta ki a sebészi beavatkozást. A bécsi irgalmasrendiek kórházában halt meg délelőtti operációja után, 1975. május 6-án, 14 óra 15 tájban. A halál közvetlen oka szívkoszorúér-meszesedés volt”.

Mindszenty úgy végrendelkezett, hogy hamvait akkor hozzák haza magyar földre, ha az utolsó szovjet katona is elhagyja az országot. Még itt voltak a szovjet katonák – 1991. június 19-én hagyta el az országot az utolsó –, amikor 1991. május 1-jén hazahozták a hamvakat. A döntés ellen volt titkára, Mészáros Tibor úgy tiltakozott, hogy odaláncolta magát a sírhoz, és csak rendőri erővel tudták eltávolítani. Május 4-én az esztergomi bazilika érseki kriptájában temették újra.

Mindszenty halála után, 1976-ban Lékai érsek, majd bíboros lehetett, ezzel ismét teljessé vált a magyar egyházi hierarchia.