1994: Lékó Péter lesz a legfiatalabb sakknagymester

Tizennégy éves, négy hónapos és huszonkét napos volt a szabadkai születésű Lékó Péter, amikor 1994. január 30-án véget ért a sakkozók hollandiai Mekkájában, Wijk aan Zeében az év első jelentős nemzetközi tornája. A versenyt követően Lékó – aki a tízfős tornán két győzelemmel, hat döntetlennel és egy vereséggel zárt – a világ legfiatalabb sakknagymestere lett. Az addigi rekord egyébként a címet 15 évesen és 4 hónaposan megszerző Polgár Judité volt, aki Bobby Fischer 1958-as korrekordját, a 15 év 5 hónapot döntötte meg 1991-ben.

Minderről a korabeli magyar sportsajtót lapozgatók csak akkor szerezhettek tudomást, ha igen aprólékosan és figyelmesen olvasták a nemzet sportnapilapját. Amely január 31-i számának címlapját az alábbi változatos témák ízletes tálalása töltötte ki:

– Hol játszanak felkészülési meccset a téli szünetben az NB I-es focicsapatok (de azzal is foglalkoztak, milyen franciaországi álmai vannak Petrynek)? Ízelítőnek egyébként néhány a címlapi ajánlók közül: Albert - a Pokol Angyala; Mészöly - d'Artagnan főnöke; Urbányi kibékült főnökeivel; Borsos – a legnagyobb keverő (vessénk ránk az első követ, de nem néztünk meg, ki az a Borsos, aki még emlékszik rá, és tudja, miért ő volt a legnagyobb keverő – bár mi úgy tudtuk, Piszkos Fred –, az legyen olyan jó, és írja meg egy kommentben).

– Nincs harag a kardozók és a pólósok között, együtt is vacsoráznak, de a január 31-i Év csapata díjátadóra előbbiek mégsem mennek el.

– A női kézilabdázók hétvégi európai kupafordulója jól zárult, a Fradi KEK-elődöntőbe került, de a Vasas is pontot szerzett, sőt, rabolt!

– MI történt az asztalitenisz szuperligában a hétvégén.

Lékóról viszont egy szó sincs, csak a 11. oldalon elrejtett kis hírből tudhatjuk meg: "a 14 esztendős Lékó Péter minden idők legfiatalabb sakknagymestere – adta hírül vasárnap a Reuters hírügynökség". A cikk a továbbiakban is a hírügynökségi jelentést idézi, utal Polgár és Fischer 15 évesen szerzett minősítésére, "a kétségkívül kiemelkedő sportteljesítményre".

Lékónak egyébként három nemzetközi versenyen kellett a megfelelő pontszámot elérnie, hogy megkaphassa a címet, az előző kettő Budapesten és a spanyolországi Leonban volt még 1993-ban, derül ki az írásból, ahogyan az is: a hollandiai nemzetközi tornán egyedül ő volt nagymesteri cím nélküli induló.

A Reutersnek Lékó azt mondta: a tornát megnyerő Predrag Nikolics elleni "sorsdöntő, utolsó partiját megelőzően érezhetően ideges volt, mindössze hat órát aludt előző éjszaka. Kicsikarta a döntetlent, és azzal birtokába jutott a nagymesteri cím is (...) általánosságban elégedett volt teljesítményével". A cikk azzal zárul: "jelenleg 300 körüli a sakknagymesterek száma a világon, közülük körülbelül 150 született a volt Szovjetunióban".

Lehet, hogy figyelmetlenek voltunk, de ezt követően hiába lapoztuk végig a Sport teljes februári archívumát, nagyobb írást, interjút, portrét, satöbbit sehol nem találtunk Lékóról és a mára már megdöntött rekordról (az ukrán Szerhij Karjakin 2002-ben mindössze 12 éves és hét hónapos volt, amikor nagymester lett, de már a magyar csúcsot sem ő tartja, hanem Rapport Richárd, aki 13 évesen, 11 hónaposan és 6 naposan szerzett nagymesteri címet).

Csupán egy rövid cikk jelent meg a február 2-i számban Lékó Péter fantasztikus címmel, amiben felidézték, hogy először 1993 áprilisában teljesítette a nagymesteri normát – a már említett budapesti tornán –, valamint bemutatják a Szokolov elleni partiját, amit a 65. lépésben, sötéttel tudott megnyerni.

Lékó egyébként még ugyanebben az évben megnyerte a 16 évesek között az ifjúsági sakkvilágbajnokságot, 1998-ban, 2002-ben és 2008-ban nyert a dortmundi tornán; a háromból a legfontosabb a 2002-es volt, mert az feljogosította arra, hogy világbajnoki páros címmérkőzést játsszon Vlagyimir Kramnyikkal. Tizennégy partin dőlt el a világbajnoki cím 2004 őszén, bár Lékó 13 után még vezetett 7:6-ra, vagyis fél pont elég lett volna neki, az utolsó partit elveszítette, a döntetlennel pedig Kramnyik maradt a világbajnok.

A következő években több szupertornát nyert – egyet, épp Wijk aan Zeeben, veretlenül –, és az Élő-pontok alapján a FIDE-ranglista ötödik helyén is állt, azonban az elmúlt években többször nem jött ki neki a lépés, tavaly nyáron arról beszélt, hogy egy időre visszavonul. Az olimpián – ahol volt olyan partija, amiben a vezérelőny sem volt elég a győzelemhez – a majdnem bronzérmes férficsapatnak még tagja volt, azt azonban nem tudni, melyik 2011-es versenyen fog elindulni.