Egy 28 éves bróker tönkreteszi a királyi bankot

Nick Leeson ma 43 éves brit üzletember, nyolcadik éve él második feleségével; éves fizetése nagyjából 50 000 font, legalábbis ennyi volt a kilencvenes évek első felében. Ha ebből egy fillért sem költene el, akkor mától számított 16 540 éven belül vissza tudná fizetni azt a pénzt, amit 1995 elejére elüzletelt – ha még lenne kinek. Határidős kontraktusokon ugyanis rövid idő alatt összesen 827 millió angol fontot bukott el – ez mai árfolyamon számolva 267,1 milliárd forintnak felel meg –, amivel csődbe vitte a megszűnéséig a legrégibb brit pénzintézetnek számító, 1762-ben alapított Barings Bankot, amely egykor a Napóleon elleni háborúkat is finanszírozta.

A nagy balhé – ezzel a címmel közölt összefoglalót a HVG 1995. március 4-i száma az akkor már hetek óta gyűrűző szingapúri brókerbotrányról (amely utolsó fázisa volt, hogy a Barings február 26-án csődöt jelentett). Mint írták: "a 28 éves Nick Leeson minden szavát lesték és döntéseit árgus szemekkel követték a szingapúri tőzsdén... briliáns, önbizalommal teli értékpapír-kereskedőnek tartották". Aztán ez a briliáns, önbizalommal teli fiatalember "származékos ügyleteivel három hét alatt egymaga csődbe vitte az egyik legrégibb és legpatinásabb brit befektetési bankot", ami végül 1 fontért az ING birtokába került.

Az első adatok szerint 27 milliárd dollár volt az általa "a pánikszerű halmozás során" kötött ügyletek értéke. Akkor még 600 millió fontos veszteségről írtak, a végszámla végül 827 millió font lett. A Leeson-botrány hatását és a Barings jelentőségét érzékelteti: a csőd hírére a Nikkei 3,8 százalékot esett, ami további 150 millió fontos veszteséget okozott a szingapúri tőzsdén üzletelő Leesonnak.

A bank vezetői könnyes szemekkel vettek tudomásul a bukást, azt a tényt, hogy a 233 év alatt felhalmozott 541 milliós tőke semmivé lett. A HVG akkori cikkének megírásakor "még nem volt világos, hogyan tehetett tönkre egy bróker egy bankházat", de "nagyban segíthette, hogy a szingapúri leányintézet vezetőjeként maga irányította az elszámolásért felelős ottani irodát". Azóta már tudjuk: Leeson, aki 1992-ben kezdte szingapúri ténykedését, a bank belső szabályait és jogszabályokat is megszegve, természetesen a bank tudta nélkül kötött határidős szerződéseket.

Ezek a spekulációs tranzakciók elvileg arbitrázs-ügyletek voltak, azonban azoktól eltérően egyes ügyletekről csak vételi, másokra csak eladási szerződéseket kötött. A tokiói tőzsde Nikkei-indexének emelkedésére játszott, a tőzsdeindex minden 1 százalékos változása 1 millió dolláros hasznot hozott neki, ha a változás abba az irányba történt, amerre remélte. A Nikkei azonban korántsem mozgott mindig úgy, ahogy remélte, vagyis felfelé, ami önmagában még nem lett volna baj, 1-1 százalékpontos tévedés 1-1 millió dolláros vesztesége még elviselhető tétel lett volna.

Leeson azonban egy titkos számlát vezetett – a hírhedt 88888-as számlát –, és ezen kezdte a veszteséget halmozni. Másfelől pedig folyamatosan nyereségről adott hírt Londonba, akkor is, amikor még keményen mínuszokban volt. A helyzetet csak nehezítette, hogy a tőkeáttételes szerződésekkel az egymillió dollárok gyorsan tízmilliókká váltak. Több tízezer szerződést halmozott fel az ámokfutása során, folyamatosan egyre mélyebb és mélyebb válságba csúszva. Végül egy földrengés árfolyammozgató hatásaira tett fel mindent – az irányt azonban rosszul számolta ki, és mindent elbukott.

Leeson a csődöt látva február 23-án elmenekült Szingapúrból, előbb Malajziába, majd Németországba utazott. Itt letartóztatották, és novemberben kiadták Szingapúrnak. Hat és félév börtönre ítélték, végül 1999 júliusában szabadult a börtönből, ahol rákbetegsége miatt kemoterápiás kezelést kapott. Ebben az évben készült el Ewan McGregor főszereplésével a Csődtömeg című film, részben az általa a börtönben írt, és 1996-ban kiadott életrajza alapján. Jelenleg Írországban él második feleségével, egy ír csapat, a Galway United FC elnöke, és üzleti tanácsokat ad.