Kelet-európai tévéostromok 1989 óta

A tömegmegmozdulások, a modern kori forradalmak, illetve puccsok legfontosabb célpontjai közé tartoznak a tömegkommunikációs eszközök. A rádiók és a televíziók ostroma általában az aktivisták első dolga. Különösen akkor volt ez így, amikor még csak egy-egy központi rádió vagy tévéállomás volt az adott országban.

Budapest, 1956

1956. október 23-án a fegyveres harc a Magyar Rádió előtt kezdődött (tévé akkor még nem működött, bár kísérleti adások már zajlottak). Itt voltak az első halálos áldozatok is. Állítólag az ÁVH lövetett a tömegbe, de aztán a felkelők ostroma 24-én sikerrel járt: a Szabad Kossuth Rádió ezután a forradalom egyik szimbólumává vált.

Bukarest, 1989

Az 1989-es romániai forradalom (amelyet sokan csak puccsnak tartanak azóta is) szintén kulcsfontosságú mozzanata volt a tévé irányításának megszerzése december 22-én, hiszen akkor egész Romániában ez volt az egyetlen audiovizuális média. A bukaresti tévét egyébként a forradalmároknak - legalábbis Ion Iliescu Nemzeti Megmentési Frontjának - nemcsak megszerezniük kellett, hanem megtartaniuk is, a Ceausescu-féle biztonsági erőkkel szemben.

Így az intézmény központja hosszú ideig ostrom alatt állt, de a Nemzeti Megmentési Front emberei megvédték az épületet, és így folyamatosan befolyásolhatták vele a különböző városokban, többek között Temesváron és Bukarestben zajló eseményeket.

Vilnius, 1991

A Szovjetuniótól függetlenedni próbáló Litvánia már 1990-től egyre önállóbbá vált, különösen akkor, amikor a Sajudis nevű mozgalom megnyerte a választásokat a balti köztársaságban.

A litván függetlenséget azonban végül a nemzetközi tiltakozás "vívta ki", miután 1991-ben a szovjet katonák 13 fegyvertelen tüntetőt öltek meg Vilniusban. (Később ezt az akciót Gorbacsov szemére vetették kritikusai, hogy bezzeg a litvánok ellen keményen lépett fel, de a Szovjetunió szétesését mégsem tudta megakadályozni.)

A vilniusi tévétoronynál demonstráló függetlenségpártiak végül erkölcsi győzelmet arattak, a nemzetközi felháborodás nyomán ugyanis az ENSZ már 1991-ben felvette Litvániát tagjai közé.

Belgrád, 1991

1991 márciusában Belgrádban a rendőrség és a tüntetők összecsapásában meghalt egy diák és egy rendőr. A demonstráció során több mint kétszázan megsebesültek. A Szerb Megújhodási Mozgalom (SZMM) és a többi ellenzéki párt gyűlése ekkor lemondásra szólította fel az állami televízió igazgatóját és a tévé felelős szerkesztőit, és a TV Bastille-nak nevezett adó ellen tiltakoztak.

A rendőrség könnygázt és vízágyúkat vetett be. Vuk Draskovicot, a SZMM elnökét letartóztatták. A tüntetés másnapján a Terazijén több ezer egyetemi hallgató gyűlt össze, akik tévé vezetőinek és a belügyminiszternek a lemondását követelték.

Osztankino, 1993

Oroszországban, a Szovjetunió jogutódjában is történt halálos incidens tévétoronynál. 1993. október 3-án, a Borisz Jelcin elleni keményvonalas puccskísérlet idején az osztankinói tévéadóban és környékén 25 ember halt meg az összecsapásokban.

A Haszbulatov és Ruckoj által irányított felkelők végül elbuktak, a Mihail Gorbacsov nyomdokába lépett Jelcin továbbra is elnök maradhatott. A negyedszáz áldozat között több újságíró is volt. Egyikük infarktusban halt meg, amikor megostromolták a tévéközpont épületét Osztankinóban. Mások viszont a fegyveres harcokban estek el, amelyek a Jelcint támogató és a keményvonalas erők között zajlottak.

Megint Belgrád és Újvidék, 1999

A NATO bombázásai, amelyek a szerb fővárost, illetve a Vajdaság székhelyét érték, több halálos áldozatot is követeltek. A bombázások nem minősíthetők ostromnak, de súlyos anyagi károkat is okoztak az RTS, a Szerb Rádió és Televízió belgrádi központjában és az Újvidéki Televízió épületében.

Belgrádban, a központi tévében 16-an haltak meg egy NATO rakéta becsapódásakor 1999-ben. Ugyanebben az évben, szintén a NATO bombázásai két hullámban érték az Újvidéki Televíziót. Május 3-án kettő, 13-án pedig nyolc rakéta találta el a vajdasági médiaközpontot, ez utóbbi támadássorozat okozott több sérülést és anyagi kárt.

Harmadszor is Belgrád, 2000

2000. október 5-én, miután a Szerbiai Demokratikus Ellenzék által vezetett, az elnökválasztási csalás ellen tüntető többszázezer ember elfoglalta és felgyújtotta a Szerbiai Képviselőházat, a hatalom jelképének tartott (TV Bastille-nak becézett) belgrádi televízió ellen indult a tömeg.

A televizió bejáratát ostromlókra több lövést is leadtak a bentlévő rendőrök, illetve a biztonsági őrök. A tévéstúdió épületébe végül is benyomultak a tüntetők és foglalták el azt.

Elefántcsontpart, 2006

Elefántcsontparton - amely nem Kelet-Európában van, de érdekes dolgok történnek ott is - idén januárban több száz fiatal, az Ifjú Hazafiak aktivistái ostromolták meg az állami rádió és tévé épületét, amelyet egyébként nem védtek különösebb rendfenntartó erők.

A RadioTélévision Ivoirienne (RTI) épületét el is foglalták a fiatalok, később azonban elvonultak. Érdekesség, hogy az Ifjú Hazafiak az elefántcsontparti elnök támogatói, így tulajdonképpen Laurent Gbagbo elnök fanatikus hívei kerítették hatalmukba az elektronikus médiát az afrikai országban.

Az "önpuccs" tulajdonképpen a külföldi befolyás csökkentését volt hivatott elérni, elsősorban a franciákat akarta kiszorítani Gbagbo elnök.

Budapest, 2006

A budapesti Kossuth téren tüntető tömegből szeptember 18-án este egy radikális csoport kiválik, és támadást indít a Szabadág téren a televízió épülete ellen. A rendőrök vízágyúval, könnygázzal védekeznek, megpróbálják a tömeget is feloszlatni, de ez nem sikerül. A tömeg egy része 19-ére virradóra behatol az épületbe, amelyet hajnalban visszafoglalnak a rendőrök.