Soha az életben nem derül ki

A törvénytervezet egyik neuralgikus pontja a minősíthető adatköri jegyzék, amelyre a civilek szerint szükség is van, meg nem is. Hogy is van ez?

MP: A jelenleg hatályos titoktörvényben egy hosszú titokköri jegyzék számtalan titkosítható adatfajtát felsorol. Vagy ezt a listát rövidítjük le, vagy a már említett amerikai szabályozás példáját követve csak néhány, nagyon szűken megfogalmazott szempontot adna meg a törvény arra nézve, hogy milyen közérdek alapján titkosíthatóak adatok, és annak a vizsgálata lenne döntő, hogy erősebb közérdek fűződik-e egy adat titkosságához, mint a nyilvánosságához. Ha elég szűkre szabott a néhány szempont, akkor ez a jobb megoldás, mert ehhez szorosan hozzátartozik a közérdek említett érdemi vizsgálata. A legutóbbi tervezet a néhány szempontot megadó változatot tartalmazza, de olyan tág megfogalmazásokkal, mint a „Magyar Köztársaság gazdasági tevékenysége". Ennél még a lerövíditett titokköri jegyzék is jobb.

FÁ: A TASZ álláspontja ebben a kérdésben az, hogy meg kell tartani a titokköri jegyzéket, de minél szűkebbre kell szabni a titkosítható adatok körét. Erre azért van szükség, mert most a minősítők bármilyen adatra egyből azt mondják, hogy államtitok, holott néha épp a honlapjukon lenne a helye a kért információnak. Ha teljesen szabad kezet kapnának, akkor az ilyen ügyekben már nem csak a hivatalnokok abszurd humor iránti vonzalmáról lenne szó, hanem súlyos küzdelmeket kellene folytatni olyan adatokért is, amelyeknek a legnagyobb nyilvánosságot kell élvezniük.

Egyáltalán kinek van titkosítási joga?

FÁ: Erről van egy több mint húszpontos lista a hatályos titoktörvény elején. Gyakorlatilag minden közhatalmi szerv titkosíthat, plusz például a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatója is. Ez a lista indokolatlanul hosszú, bőven elég lenne a fele is. Az újabb szövegváltozat ezen is javított.

Azt is sérelmezik a civilek, hogy a törvénytervezet nem biztosít az indokolatlanul megfigyelt állampolgárok részére hozzáférést a rájuk vonatkozó adatokhoz, nem nyújt számukra információs kárpótlást.

FÁ: Az információs kárpótlás fogalma akkor kerül elő leggyakrabban, ha az elmúlt rendszer által megfigyelt polgárokról beszélünk. Most azt mondjuk, hogy jogállamban élünk, és a titkosszolgálatok jogállami módon működnek. Ezzel együtt, ha például engem titkosszolgálati módszerekkel megfigyelnek, tehát átkutatják a lakásomat, lehallgatják a telefonomat, felbontják a leveleimet, elolvassák az e-mailjeimet, akkor súlyosan beleavatkoznak a magánszférámba. Ezzel az alkotmány által védett alapjogomat csorbítják, tehát legalább később, az ügy lezárulta után szeretném megtudni, hogy velem ez történt.

Sokan szeretnék megtudni azt is, hogy a Kádár-rendszer titkosszolgálata anno mit művelt velük, de ha még azt sem lehet, miért adnának ki ilyesmikről frissebb adatokat?

FÁ: Európában már Strasbourgba is eljutott egy ilyen ügy: Hollandiában az egyik katonai titkosszolgálat igen súlyosan megsértette sok tucat ember információs önrendelkezési jogát. A holland államot elmeszelték ebben az ügyben, és Hollandia új szabályozást fogadott el emiatt. A rendszerváltás óta eltelt időszakban más példa is van arra, hogy az érintettek betekinthettek a rájuk vonatkozó titkosszolgálati aktákba.

Magyarországon is?

FÁ: Elvileg Magyarországon is kikérhetem, de az illetékes titkosszolgálat erre csak annyit válaszol, hogy nem figyeltük meg magát, vagy hogy esetleg megfigyeltük, de ennél többet nem mondhatunk. És ezzel pont, soha az életben nem derül ki, mi történt valójában. Lehet bírósághoz is fordulni, de eddig ennek a szabályai nem voltak igazán kidolgozva, ez most javul valamit, de messze van a tökéletestől.

Ehhez képest mit szeretnének a civil jogvédő szervezetek?

FÁ: Azt, hogy ha tudom hogy megfigyeltek, akkor minimum azokba az aktákba betekintést nyerhessek, amelyek rólam szólnak. Feltéve, hogy az ügyet már lezárták. Az ideális pedig az lenne, ha maguktól küldenének egy levelet, hogy megfigyeltük ilyen-olyan módon, lezárult az ügy, szíves elnézését kérjük, reméljük, hogy ezzel az információval sikerült jóvátennünk azt, hogy beavatkoztunk a magánszférájába.

Nem túl idealista ez a megközelítés? Az emberek túlnyomó többsége a kárpótlásról a pénzre asszociál.

MP: Az információszabadság nem csak arról szól, hogy a közérdekű adatok megismeréséhez való jogunk érvényesül-e. Hanem arról is, hogy ha nem érvényesül, akkor az adóforintokból sokkal több ellopható korrupció útján. Tehát ez egy olyan szabadságjog, aminek a gazdaság működésére, a költségvetésre, a közpénzek elköltésére közvetlen hatása van. Ha ezt sikerül világossá tenni, akkor közismertté válhat Magyarországon az információszabadság szó jelentése.

FÁ: Ne hagyjuk ki azt sem, hogy a titkosszolgálatok aktív alakítói a politikai életnek: néha egy-egy minősített dokumentum csak úgy kiszivárog. Maguktól nem sétálnak ki dokumentumok ezektől a szervezetektől. Ez nagyon súlyos működési zavarokra utal, és egy jó titoktörvény ezen is segíthet. De a hatályos törvény nem jó, a gyakorlat még rosszabb, az új tervezet utolsó változata bíztató, de a Parlamentben még bármi töténhet vele, akár az is, hogy végül mélyen a hatályos törvény szintje alá megy.

A TASZ szerint például gyengíti a minősítések felülvizsgálati rendszerét, és súlyosan veszélyezteti a minősítések indokoltságának számonkérhetőségét. Ez mit jelent?

FÁ: Amikor minősítenek egy adatot, akkor alapjogot korlátoznak, valamilyen fontos állami érdekre hivatkozva: külpolitika, nemzetbiztonság, honvédelem, és így tovább. Ehhez indoklásra van szükség, amit csatolnak a dokumentumhoz. A nyári tervezetben az állt, hogy a dokumentumok nagyobb részéhez nem is kell ilyen indoklásokat írni. Viszont ha nem írnak ilyet, akkor nem derül ki, hogy mi volt az oka, hogy elzárták az adott dokumentumot a nyilvánosságtól. Ettől az ötlettől szerencsére most mégis elállt a jogalkotó.

Talán csak spórolni akartak ezen.

FÁ: Az egész minősítési rendszer nagyon költséges. Adminisztratív, fizikai, személyzeti és elektronikai biztonsági intézkedésekre van szükség. Az egész rendszernek nagyon logikusan, zártan kell működnie. Ha egy adat nagyon szenzitív, azt vastagabb páncélszekrénybe rakják, erősebb riasztórendszert kap, és így tovább.

Ha a magyar állam mindent maximumra minősít - és úgy tűnik most ez a gyakorlat -, annak nagyon komoly költségvonzatai vannak. Ezekről a költségekről semmit nem tudunk. Eközben egy sor dokumentumot teljesen felesleges elzárni - nem csak a költségek miatt, hanem mert sokkal nehezebb kezelni, kommunikálni a minősített adatot, és ez lelassítja, döcögőssé teszi az egész államigazgatást.

MP: A csernobili katasztrófa idején napokig visszatartották azt az információt, hogy a saláta és más hasonló élelmiszerek sugárfertőzöttek lehetnek. Olyan szabályozásra van szükség, amely szerint nem büntethető az a valójában elismerést érdemlő hivatalnok, aki egy ilyen információt eljuttat a sajtónak.

Ezért kell az új törvényben rögzíteni, hogy büntethetőséget kizáró ok legyen az, ha túlnyomó közérdek fűződik a titkos adat nyilvánosságához. Ezzel is gátat kell vetni a túltitkosításnak, ami amellett, hogy segíti a korrupt ügyek akadálytalan lebonyolítását, egyúttal kiskorúnak is tekinti a polgárokat. Egy környezeti katasztrófa esetén is jogunk van tudni mindenről, és éppen a tájékozatlanság kelthet pánikot.

FÁ: Nehezen mérlegelhető, hogy mihez fűződik komolyabb közérdek: a titkossághoz, vagy a nyilvánossághoz. Továbbra sem egyszerű a dolga annak, aki egy ilyen információt nyilvánosságra hoz. De a jó bírói gyakorlat ezt meg tudná oldani. Rá lehet ezt bízni az igazságszolgáltatásra.

Mikor kerül ez a törvénytervezet a parlament elé?

MP: A tavasszal tárgyalandó törvényjavaslatok között már megjelent a parlament honlapján. A korábbi terv szerint 2007 végéig kellett volna elfogadni az új törvényt. Sürgős a jó új szabályozás megalkotása, de az a legfontosabb, hogy korszerű, és az információszabadságot erősítő törvény szülessen, összhangban az ennek megfelelő világtendenciával, és a történelmi hagyományunkkal, amelyben a szólás és a sajtó szabadsága kitüntetett érték.

Ne érhessen újságírókat retorzió azért, mert a munkájukat végzik, mert közügyekről akarják tájékoztatni a közvéleményt. A törvénynek a lehető legnagyobb mértékben védenie kell a közérdekű adatokat nyilvánosságra hozó civileket, köztük az ilyen adatokat mesterségükből adódóan közzétevő újságírókat, és még a minősített adatok megőrzésére hivatott hivatalnokokat is, ha az általuk hozzáférhetővé tett adatok titkosságához nem fűződött erősebb közérdek, mint az adatok nyilvánosságához.

A tervezetben azonban mindez csak B változatként szerepel. Nagyon jelentős részben az újságírókon és a sajtón is múlik, hogy a várható ötpárti tárgyaláson és a parlamenti vitában végül hogy alakul ennek a sajtó szabad működése szempontjából létfontosságú szabályozásnak a tartalma, hogy sikerül-e széleskörű nyilvános vitában érvényre juttatni a jogállamnak megfelelő szemléletet, azt hogy a nyilvánosság a főszabály, és a titkosítás a szűkre szabott kivétel.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!