Jól jöhet a Jobbik az MSZP-nek

„Ha az egy évvel ezelőtti állapothoz viszonyítjuk a politikai szereplők december végi helyzetét, akkor azt mondhatjuk, hogy az MSZP versenyhelyzete 2008-ban összességében tovább romlott. A romlás nagy része az év első felében következett be; azóta a fél évvel ezelőttihez képest már javult valamelyest a kormánypárt helyzete” – mondta az elmúlt évet értékelve Török Gábor politikai elemző.

A Vision Consulting vezetője szerint a szocialisták ma azért vannak nehezebb helyzetben, mint egy évvel ezelőtt, mert győzelmi stratégia helyett az MSZP 2008-ban túlélési stratégiát folytatott. A túlélési stratégia sikeres is volt: a túlélést mint célt 2008 végére az MSZP elérte, hiszen a költségvetés megszavazásával a kormány bukásának lehetősége lekerült a napirendről. „Ugyanakkor a túlélés csak a koalíciós szakítás utáni helyzetben tekinthető sikernek: egy évvel ezelőtt a túlélés mint probléma még nem jelent meg.”

Az MSZP mostani nehéz helyzetét nem gazdasági szükségszerűségek és nem is az ellenzék sikeres stratégiája, hanem saját döntései okozták. Török Gábor úgy látja, hogy 2006 nyara óta az MSZP fokozatosan feladta győzelmi stratégiájának azon elemeit, amelyek az adott pillanatban kellemetlennek vagy nehezen megvalósíthatónak tűntek. „2006 nyarán az MSZP lemondott a megszorító intézkedések kommunikációjáról, aminek máig ható következménye, hogy a választók az ellenzéki értelmezéssel – a »kormány hibájából van szükség megszorításokra« – szemben nem kaptak alternatív magyarázatot.”

2006 végére a kormány győzelmi stratégiájából feladta a reformokra vonatkozó elemet. Úgy döntött, hogy különösebb reformértékű változások nélkül, pusztán a javuló makroadatoknak köszönhetően versenyképes lehet 2010-ben. Az elemző szerint a kormány 2007 végére rádöbbent, hogy a makroadatok sem fognak a kívánt mértékben javulni, de 2008 egyetlen nagy eseményét (a népszavazás utáni helyzet, koalíciós szakítás, válság) sem használta fel a kormány látványos újrapozícionálására.

Fidesz: a válságtól a kockázatminimalizálásig

A Fidesz válságos helyzetben kezdte a ciklust, személyi, tartalmi és szervezeti problémákkal kellett szembesülnie. „Ezeket a Fidesz nem oldotta meg, mindössze annyi történt, hogy a kormány rohamosan romló népszerűsége mellett ezek a problémák irrelevánssá váltak.”

2006 őszén a Fidesz kormánybuktató stratégiába kezdett. A több mint másfél éve folytatott politizálása e kormánybuktató stratégia kudarcaiból alakult ki. „Az általam »integratív ellenzéki« stratégiának nevezett koncepció lényege, hogy a Fidesz lemond arról, hogy folyamatosan nyomás alatt tartsa a kormányt, és nem számol a kormány korai bukásával. Ez nem azt jelenti, hogy nem fogadná a kormány bukását örömmel, de azt igen, hogy nem ezt tekinti a reális forgatókönyvnek.”

Török Gábor szerint a Fidesz kockázatot minimalizál, az általános kritikán túl nem bonyolódik konkrét vitákba, ugyanakkor igyekszik szervezetileg felkészülni és mobilizációs rendszerét tökéletesíteni.

A jövő

A politikai elemző szerint a következő időszak fontos kérdése a gazdasági válság lesz.

Az biztosnak tűnik, hogy a válság tényleges hatásai valamikor tavasszal az emberek többsége számára is érzékelhetővé válnak. Növekvő munkanélküliség és csökkenő reálbérek jellemzik majd a magyar gazdaságot, és ezek a hatások közvetve vagy közvetlenül szinte mindenkit érinteni fognak. „Mindez ráadásul akkor fog bekövetkezni, amikor a szocialisták azt hiszik, már »vége van« a válságnak. Különösen akkor lesz mély a szakadék a szocialisták elvárásai és a politikai realitások között, ha a válság további kormányzati intézkedéseket – például pótköltségvetést – követel.”

Török Gábor szerint a magyar politika elmúlt húsz évének egyik fontos tanulsága, hogy a gazdasági hatások sokkal kevésbé hatnak a preferenciákra, mint azt sokan gondolnák.

„Ezek a tapasztalatok arra intenének minket, hogy ne tulajdonítsunk nagy jelentőséget a gazdasági helyzet várható romlásának. Csakhogy a válság tavaszi hatásai erőteljesek és közvetlenek lesznek, és a hangsúly ebben az esetben a közvetlenségen van.”

A gazdasági helyzet általában azért befolyásolja kevéssé a szavazókat, mert a választók tájékozatlanok a gazdaság folyamataiban, és hajalmosak a számukra sokkal inkább érthető pártpolitikai üzeneteket elfogadni, magyarázta Török Gábor. Azt, hogy mekkora a gazdasági növekedés, és hogy ennek milyen hatása van az emberek életére, a legtöbb választó nehezen érti. Éppen ezért a választó egy számára érzékelhetetlen és távoli kérdéskört szívesen egyszerűsít le arra, hogy „rossz a helyzet”, vagy „nem olyan rossz a helyzet”, annak alapján, hogy melyik politikai szereplő szimpatikus neki.

A válság okozhat meglepetést

Csakhogy, mutatott rá Török Gábor, a mostani gazdasági válságnak olyan következményei is lehetnek, amelyekre a fentiek nem érvényesek. A munkanélküliség növekedését, a reálbérek csökkenését, vagy éppen a törleszthetetlen hitelek problémáit az emberek többsége közvetlenül érezni fogja. „Mindez viszont oda vezet, hogy nem lesz lehetséges olyan értelmezést elfogadtatni, amely szerint a kormány kezeli a válságot, hiszen ennek a válságnak a hatásait a választók a bőrükön érzik majd. Ha pedig ez így van, logikusan a kormányt büntetik majd helyzetük alakulásáért.”

Török Gábor mindazonáltal felhívta a figyelmet arra, hogy mindez csak feltételezés. „Mivel a válság pontos méretét sem ismerjük, nem tudhatjuk azt sem, milyen politikai következményei lehetnek. Elképzelhető, hogy a pártok valóságértelmező szerepe olyan nagy, hogy még ez a válság sem lesz képes alapvetően átalakítani a preferenciákat. Az is lehetséges, hogy a szocialistáknak már annyira csak a magszavazóik maradtak meg, hogy még a válság hatására sem hagyják ott pártjukat.”

Nem tartalmi, hanem kompetenciavita

Az MSZP-nek némi bizakodásra adhat okot a Fidesz válságkezelése. A Fideszt láthatóan megzavarta a gazdasági válsághelyzet, és december végéig képtelen volt rá, hogy hatékony stratégiát dolgozzon ki. „A probléma lényege abban rejlik, hogy a Fidesz nem vette észre, hogy a válságkezelési vita nem tartalmi-szakpolitikai, hanem kompetenciavita.” Török Gábor szerint a Fidesz folyamatosan arra törekszik, hogy tartalmi üzenetei népszerűbbek legyenek a kormány állításainál. A párt burkoltan azt üzeni, hogy ha rajta múlna, a válság hatásait sokkal kevésbé éreznék meg az emberek.

Csakhogy a magyar választói gondolkodás ma nem ugyanott tart, mint tíz évvel ezelőtt. Még ha az emberek többsége elégedetlen is a kormánnyal, aligha vannak sokan, akik elhinnék: a Fidesz elérhetné, hogy a világgazdasági válság hatásai ne érintsék Magyarországot. Az ellenzéki párt azonban folyamatosan népszerű, de hitelességét megkérdőjelező állításokat tesz. Az elemző szerint a választók nem azt vizsgálják, hogy „kinek a programja tudná megoldani a válságot”, hanem arra a kérdésre keresik a választ, hogy „kiről tételezhető fel jobban, hogy képes megoldani a válságot”. „Vagyis, nem a programelemeket vizsgálják – hiszen ezeket részben nem értik, részben nem hiszik el –, hanem a kompetenciát keresik. A Fidesz népszerű, de hiteltelen üzeneteivel pontosan azt kockáztatja, hogy esetleg elveszti a kompetenciaversenyt.”

Az MSZP reménye

Az elemző beszélt arról is, hogy az MSZP-nek nem kedvez az sem, hogy az MDF és az SZDSZ saját belső harcait vívja, támogatottságuk emiatt nagyon kicsi. E nélkül két kisebb párt nélkül az MSZP komoly versenyhátrányba kerül a Fidesszel szemben.

A szocialistáknak egyetlen folyamat lehet lelkesítő: a Jobbik egyértelmű erősödése, ez ugyanis választás- és mandátumtechnikailag egyértelműen használ az MSZP-nek. Török Gábor szerint a Jobbik erősödése az SZDSZ-nek és az MDF-nek is segíthet, amennyiben olyan „veszélyérzetet” teremthet, amelyben a pártok szavazói mégis „visszaállnak” pártjaik mögé. A Jobbik elsősorban a Fidesznek jelent problémát. Egyértelmű, hogy a Jobbik szavazói – ha korábban nem MIÉP- vagy Jobbik-támogatók voltak – korábbi Fidesz szavazók; a Jobbik kizárólag a Fidesztől von el szavazókat.

Török Gábor szerint az, hogy a Jobbik erősödik, egyértelmű – az, hogy mennyire, már korántsem. A radikális jobboldal különböző formációkban 1998 óta szerez három-öt százalékot választásonként, és a mérések ma ennek a szintnek az alján mutatják a Jobbikot.

„Ugyanakkor megfigyelhető egy tendenciaszerű erősödés a Jobbik adataiban, amire két magyarázat lehet. Egyrészt lehetséges, hogy a Jobbik »legitimebb« szereplővé vált, így választói nagyobb arányban vallják be preferenciájukat, mint korábban. Ebben az esetben azonban valódi bővülés nincs. Az is lehet ugyanakkor, hogy tényleg több szavazójuk van, és hogy a mostani adatok éppen úgy alulmérések, mint az a radikális szervezeteknél általában jellemző. Alighanem csak egy-két hónap múlva fogjuk tudni pontosan megítélni, mennyire reális, hogy a Jobbik bekerüljön az EP-be” – mondta Török Gábor.