Fodor Gábor SZDSZ-elnöksége múlt az új képviselőn

2007.10.02. 11:33
A mandátumáról lemondott Kis Zoltán utódja a békéscsabai közgyűlésben tizenhárom éve képviselő Velkey Gábor lett. Az SZDSZ Országos Tanácsának tagja 44 éves, és már az eskütételnél meglepte a házat.

Egy műsoron kívüli mondattal – Isten engem úgy segéljen – fejezte be az esküjét. A szocialista képviselők erre felkapták a fejüket, majd Semjén Zsolt túláradó nyájassággal gratulált önnek. Egy hívő szabad demokrata?

Senkinek nem szabad, hogy ez meglepetést okozzon, se pró, se kontra. Keresztény családban nőttem fel, saját magamat is keresztény embernek tartom, gyakorlom is a vallásom. Nem gondolom, hogy liberális ember nem lehet keresztény.

Életrajzában olvasom, hogy édesapja és anyai nagyapja is ült a kommunista rezsim börtönében, és hangsúlyozza, hogy soha, semmilyen ifjúsági szervezetnek nem volt tagja az előző rendszerben. Akkor meg mit keres még mindig a szabad demokraták soraiban? A legnagyobb antikommunisták már mind kiléptek.

Fotók: Huszti István

Édesapám 1948-tól 1956-ig, anyai nagyapám 1957-től 1963-ig volt politikai okokból börtönben. Amikor eszméltem, olvastam a szamizdatokat, kezdettől fogva, ma is, liberális embernek tartom magam. A pártok változnak, előfordulnak buta döntések. Ebben a pártban, az egyetlen liberális pártban jól érzem magam. Nem hiszem, hogy 2007-ben, amikor az országot kell építenünk, azon kellene rágódnom, hogy az én édesapám és a nagyapám politikai meghurcoltatásának utódjai hol vannak.

És 1994-ben még nem volt nehéz megemészteni a koalíciót?

A szabad demokraták szavazói közül sokan traumaként élték meg. Mindenkivel együtt kell működnünk, aki az országépítésben partner. Mindkét oldalról nagyon jó barátaim vannak. Az 1994-es koalíciókötés ügye nálam úgy merült fel, hogy szükség van-e a kisebb koalíciós partnerre, ha abszolút többsége van egy pártnak, mint akkor az MSZP-nek. Szerintem, és ezt igazolta is az élet, abban a koalícióban nem volt igazi kompromisszumkényszer. Egy pártnak pedig csak akkor szabad bemenni a kormányba, ha esélyt lát a programja megvalósítására. Most erre van lehetőség.

Az 1994-es koalíciót tehát politikai hibának tartja?

Utólag már könnyű okosnak lenni. 1994-ben sokat rágódtak ezen, én nem voltam ott azon a küldöttgyűlésen, ahol erről szavaztak. Akkor is azt gondoltam, hogy nem kellene belépni, és most is úgy gondolom, hogy nem igazolta vissza az élet, hogy ez egy jó döntés volt.

Egy 2004-es nyilatkozatában fájlalta, hogy sok kis Gyurcsány és sok kis Orbán pártutasítást hajt végre a parlamentben. Lesz ereje szembemenni a koalíciós pártok akaratával?

Kis Gyurcsány nem leszek, az biztos, kis Orbán sem. Egy kis Velkey Gábor szeretnék lenni a jövőben is. Hibának tartom, ha főleg a második vonalban lévő politikusok nem képesek az autonóm döntésre és szoros függésben vannak a saját pártelitjüktől. Nem érthetek persze mindenhez, ezért sok ügyben kérem ki politikustársaim és a tanácsadók véleményét. Ma a politikában nagyon szoros függés van a politikai elittől, és ez a választási rendszer következménye. Ma például a parlamentbe az kerülhet be - bocsánat, ez rám is igaz -, aki a lista megfelelő helyén van, illetve a nagy pártba tartozóknál esélye van elindulni egyéni körzetben. Ahhoz pedig, hogy odakerüljön, az kell, hogy a saját elitje ismerje el a munkáját. Ezért a képviselők, bár tartalmilag a népnek felelnek, valójában saját politikai elitjüknek akarnak megfelelni.

Demszky Gábor pártelnökösködése idején, 2000-ben, még azt mondta a HVG-nek: "Az 5 százalékos parlamenti küszöb körüli vergődés mind nyomasztóbban hatott a pártra. Mindenki ki van éhezve a változásra." Hát, a legújabb közvélemény-kutatások szerint lassan már az 5 százalékos küszöbnek is örülni kellene, nem?

Az SZDSZ egyet tehet: azt a programot, ami miatt annyian szavaztak rá, hogy a parlamentben és a kormányban fontos szerepet tölt be, azt a programot végrehajtja. Tudtuk, hogy ez a kormányzati ciklus nagyon nehéz lesz, de biztos vagyok benne: az emberek túlnyomó többsége tisztában van azzal, hogy a nagy ellátórendszerek reformjára szükség van. Ha a reformok sikeresek lesznek, az SZDSZ bejut a parlamentbe, ha nem, akkor az SZDSZ el fog bukni.

Kérdés, hogy Kóka Jánossal, vagy nélküle. Úgy tudjuk, egy esküvő miatt nem vett részt az SZDSZ tavaszi elnökválasztásán, és ha ott lett volna, akkor most Fodor Gábor lenne az elnök.

És ott volt a küldöttgyűlésen további nyolcszáz ember, és mindenkinek pont annyit ér a szavazata, mint az enyém. A tisztúítás lezajlott, ma a politikai riválisaink - és talán a szenzációt akaró sajtó is - abban érdekeltek, hogy a politikai ellentéteinket felnagyítsák. Meggyőződésem, hogy az SZDSZ vezető politikusai egy irányba húznak, egyet akarnak, az meg természetes, hogy vannak viták.

De mégis: nem verte a fejét a falba, amikor kiderült, mennyire értékes volt a szavazata?

Persze, hogy vertem. Amikor megtudtam, hogy egál, az egy szörnyű érzés volt. Utána rágódtam rajta egy csomó időn keresztül. Nem akartam, hogy azok a jó barátaink, akiknek hosszú évek óta vártuk már az esküvőjét, úgy érezzék, hogy rajtuk múlt valami. Nem rajtuk múlt, rajtam múlt, de nagyon pici volt az esélye a döntetlennek. Megtanultam, hogy minden szavazat számít, és az embernek minden szavazáson ott kell lennie, felelősséget kell vállalni. Túl vagyunk rajta, megbeszéltem minden érintettel. De az is pont ugyanígy verheti a fejét a falba, aki nem adta le a szavazatát.

A Szonda Ipsos felmérése szerint az SZDSZ szavazói nem különösebben kedvelik a miniszterelnököt. Ebben nincs semmi meglepő, de Horváth Ágnes egészségügyi miniszter és Kóka János pártelnök elutasítottsága is elég magas a körükben...

Sok politikiust nem kedvelek, ugyanakkor tehetségesnek tartok és elismerek...

Ügyes válasz...

Országgyűlési képviselőként most először hallgattam Horváth Ágnes két hozzászólását napirend előtt. Mind a kettő pontos, tárgyszerű, hozzáértő, felkészült, nyugodt, szimpatikus volt. És ezt nem azért mondom, mert ő az SZDSZ által delegált egészségügyi miniszter. Egyszerűen azért, mert el lehet vonatkoztatni az előítéleteinktől. Nem kell őt utálni, lehet vele vitatkozni. Azt várom el az emberektől, hogy menjenek utána az ügyeknek és a saját fejük szerint gondolkodjanak. És ez a példa Gyurcsányra és Kókára is igaz.

Kóka az SZDSZ-t vidéken szeretné erősíteni. Békéscsabán, az ön lakhelyén, jóval az országos átlag fölött teljesít a párt, ezért kíváncsi vagyok a véleményére: a százakat a pártba léptető Mali Zoltán, Drávapiski polgármester módszere célravezető lehet?

A jó értelemben vett lobbitevékenységet helyeslem, de azt már nem, ha átcsap egy határon. Ha ez a több száz ember valóban liberális, és aktívan akarnak dolgozni az SZDSZ sikeréért, akkor semmi bajom, hogy beléptek. Ha ez csak egy fellángolás, akkor gyorsan lecseng.

Még annyit áruljon el, hogy mit mondott Semjén Zsolt, amikor oly hosszasan rázta a kezét?

Sok sikert kívánt, semmi különöset nem mondott. Én pedig megköszöntem neki, bennem nem munkál politikai előítélet.