Pálmát ültettek a Moszkva térre

A Moszkva tér közepén egy elkerített részen, ahol valaha fa állhatott, előkészületek nyomai látszanak: friss földkupacok, néhány karó, a hétfő esti csúcsforgalomban ezen kívül semmi szokatlant nem lehet látni. A Zöld Demokraták Szövetségéből ismert Droppa György azonban felhívja a figyelmünket néhány apróságra. A sarki újságos mögött négy fiatal zöld kantáros nadrágban ácsorog, valaki adóvevővel mászkál a tér közepén, és a Vérmező felőli lépcső irányába nézeget, onnan érkezik majd egy pálma.

Pár perc múlva tényleg megjelenik egy kétméteres pálma, a négy kertészruhás fiatal pedig előbújik ásókkal, kannákkal és táblákkal a hóna alatt. A korábban még a téren sétálgató rendőröket sehol nem látni, a gerillakertészek pedig munkához látnak, elkezdik elültetni a pálmát. Miért pont pálmát?

A globális felmelegedésre akarjuk felhívni az emberek figyelmét, meséli Droppa György. A növény, amit itt elültetünk, elméletben remekül bírja a hidegebb időjárást is, így jó eséllyel átvészeli a telet, és túl azon, hogy megszépíti kicsit a Moszkva teret, emlékeztet mindenkit a klímaváltozás veszélyeire. A tömegközlekedés arányának növelésével például hozzájárulhatunk a tisztább levegőjű Budapesthez, ha letesszük az autót, és a Hűvösvölgyből 56-os villamossal jutunk be a belvárosba, kevesebb lesz a kibocsátott káros gázok mennyisége, magyarázza.

A pálma mellé, az útbaigazító táblák oszlopára felszerelik a saját tábláikat is: veszélyeztetett vizek, túlnépesedés, klímaváltozás, fenntartható fejlődés, olvashatják hétfőtől a járókelők a Moszkva téren. Az egyik kertész munka közben azt meséli, hogy az emberek szimpatizálnak az akcióval, vasárnap is barátságosan szólították meg őket, mikor kiásták a gödröt a pálmának. "A gerillakertészek egyébként nem kertészek, de nem is kell annak lenni, engem a barátaim szerveztek be", mondja egy másik kertésznadrágos.

"Pálmafa jött a majmokhoz", kommentálja egy járókelő, miután csodálkozó arccal érdeklődik, mi is történik azzal a pálmával. Egy férfi, aki amúgy szimpatizál az akcióval és örül a zöld növénynek, a túlnépesedés táblát nem érti, azt mondja, Magyarországon fogy a lakosság. Egy nő arról panaszkodik, hogy lepusztult a Moszkva tér, és csak választási ígéretek hangzanak el, de soha nem teszi rendbe senki.

Volt olyan is, aki azt mondta, kedd reggelre már nyoma se lesz a pálmának, el fogják lopni, és a pár méterre lévő lépcső aljában árulják majd. A gerillakertészek közben befejezik az alig fél órás akciót, pacsival nyugtázzák a frissen ültetett és megöntözött pálmát, majd felszerelésükkel elvonulnak.

A zöld gerilláknak nem ez volt az első akciójuk Budapesten, tavaly nyáron például a Margit hídon ültettek a villanyoszlopok tövébe büdöskéket, petúniákat és pistikéket. Emellett összeszedték a földről a csikkeket, és szakszerűen elhelyeztek összesen 38 oszlop mellé 160 palántát, a kertészkedés este 10-től hajnali 2-ig tartott. „Környezetünk barátságosabbá tétele nem emberfeletti munka, csak egy apró elhatározás kérdése” – vallják a szervezők.

Hasonló akciókhoz honlapjukon buzdítanak mindenkit, akit zavarnak az elhanyagolt virágágyások, szemétkupacok, sártócsák. Útmutatást is nyújtanak az érdeklődőknek, hogy pontosan mit tegyenek, hiszen nem szabad elfelejteni, bármennyire is pozitív az akciók célja, törvényszegésnek minősül, semmilyen hatóságtól nem kérnek engedélyt a környezet szépítéséhez. Felhívják a figyelmet arra is, hogy kerülni kell a közkár okozását, illetve hogy bármilyen módon akadályozzák az embereket, inkább arra buzdítják az aktivistákat, hogy a munkába próbálják bevonni a lelkesnek tűnő járókelőket.

Kitérnek külön a rendőrség szerepére, mert előfordulhat, hogy kérdezősködni kezdenek egy közparkban ásó emberek láttán. Udvarias, előzékeny és segítőkész viselkedést javasolnak, így jó eséllyel a rendőrség sem akadályozza meg a kertészkedést. A bizalom növelésének eszközéül lányok bevonását javasolják a csapatba, különösen, ha az akció végrehajtása az éjszakai órákra esik. „Éjfélkor egy lány a rendőrség számára sokkal kevésbé gyanús látvány, mint egy csapat sárban fetrengő izzadt srác.”

A gerillakertészet nem újszerű találmány, 1973-ban New Yorkban egy gazdátlan telket alakítottak át kertté, amit azóta is önkéntesek gondoznak. A Liz Christy nevével fémjelzett akció sikerét az is mutatja, hogy a kertet közben a parkok gondozásáért felelős hatóság is szárnyai alá vette, és támogatja. Mára több városban tevékenykednek önkéntesek, Londonban különösen aktívan foglalkoznak közterületek kertesítésével.