Zsanett-per: folytatódik a csata

Súlyos bűncselekményekkel - részben tettesként, részben bűnsegédként, hivatalos személy által elkövetett kötelességszegéssel, hivatalos eljárásban színleléssel elkövetett személyes szabadság megsértésével, erőszakos közösüléssel és súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolással - vádol E. Zsanett pótmagánvádlóként öt rendőrt. Lassan két éve, hogy kipattant az úgynevezett Zsanett-ügy: a 21 éves lány azóta állítja következetesen, hogy az öt rendőr - az akkor még Rebisz, ma Készenléti Rendőrség állományába tartozó T. Péter, F. Zsolt, R. Gábor, B. Gergely és I. Tibor - 2007. május 4-én hajnalban közúti ellenőrzés során megállította Budapesten, egy sötét mellékutcába vitte, majd ketten - T. Péter és F. Zsolt - megerőszakolták.

A pótmagánvádas büntetőper 2008. november 17-én kezdődött meg a Fővárosi Bíróságon, eddig hat tárgyalást tartottak, és most - mondhatni a téli szünet végeztével - 2009. március 4-én, szerdán, folytatódik a per, amihez hasonló eddig nem volt a magyar igazságszolgáltatás történetében.

Nem érzik bűnösnek magukat

A pótmagánvád szerint a rendőrök miután megállították E. Zsanett autóját a Múzeum körúton, először a be nem kapcsolt biztonsági öv, majd az úti okmányok miatt vonták kérdőre a fiatal lányt, és arra céloztak, pénzzel is el lehet intézni, hogy ne vegyék el a jogosítványát. A pótmagánvád szerint miután Zsanettnél nem volt pénz, beültették a rendőrautóba azzal, hogy beviszik a kapitányságra vérvételre, azután egy szűk utcában megálltak, és két rendőr - az első- és a másodrendű vádlott - megerőszakolta a lányt. A rendőrök ezután visszavitték a Múzeum körútra a lányt, és autójában hazakísérték. Ekkor Zsanettnek még húszezer forintot kellett adnia rendőröknek, akik megfenyegették, hogy "ha beszél, a világ legrosszabb dolga történik vele". A lány mindezt a XIII. kerületi rendőrkapitányságon mondta el feljelentésében.

Az öt vádlott a per eddigi tárgyalásain egyszer sem tett összefüggő vallomást, annyit nyilatkoztak, hogy a nyomozás során elmondottakat tartják fenn. Ettől függetlenül az első és másodrendű vádlottak gyakran éltek azzal a jogukkal, hogy kérdéseket tehetnek fel a tanúknak, szakértőknek és E. Zsanettnek, illetve hogy észrevételeket fűzhetnek a bíróság előtt elhangzottakhoz.

A vádlottak nyomozó ügyészeknek azt vallották, hogy E. Zsanett nagyon sírt, mert barátja szakított vele, viszont nem volt nála semmiféle irat, ezért hazavitték, hogy igazolni tudja magát. Erőszak a vádlottak szerint nem történt, pénzt nem kértek és nem kaptak a fiatal nőtől, éppen ezért nem is érzik bűnösnek magukat.

A pótmagánvádas perre egyébként azért kerülhetett sor, mert a Budapesti Nyomozó Ügyészség részben bűncselekmény, részben bizonyítottság hiányában 2007 decemberében megszüntette nyomozást az öt rendőr ellen, és csak kötelességszegés miatt emeltek vádat ellenük. (E perben a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa nem jogerősen bűnösnek mondta ki 2009. január 14-én az első-, másod- és harmadrendű vádlottat hivatali visszaélés vádjában.) Mivel az állítólagos nemi erőszak ügyében végül nem kellett felelniük a vádlottaknak, a maga igazáért harcoló E. Zsanettnek nem lehetett más választása, mint hogy benyújtsa a pótmagánvádat.

A védelem stratégiája

Az eddigi tárgyalásokon elhangzottak alapján nagyjából az vázolható fel, hogy a rendőrök ügyvédjei elsősorban E. Zsanett szavahihetőségét támadják. Ez megmutatkozott részint abban, hogy állaspontjuk szerint azokat a szakértői véleményeket kell elfogadnia a bíróságnak, amik kétségbevonják, hogy az erőszak megtörtént. Így szerintük Görög Éva igazságügyi pszichológus szakértő véleménye a mérvadó, ami szerint E. Zsanettnek agresszív, támadó jellemvonásai vannak, közösségi beilleszkedésre semmiféle igénye nincs, nem mindig mond igazat, az állítólagos nemi erőszakról adott beszámolója nehézkes, hiányos, összefüggéstelen "nem értékelhető abszolút élményszerűnek". A védőügyvédek szerint például Lászik András és Csete Klára hemogenetikus, szerológus szakértők szakvéleményei is helytállóak, amikor azt mondják, hogy vizsgálataik során nem találtak olyan nyomokat, amelyek egyértelműen bizonyítanák a nemi erőszakot.

E. Zsanett szavahihetőségét vonták kétségbe azok a tanúk is, akik iskolatársai voltak a lánynak és tinédzserkori pletykákról számoltak be, valamint a XIII. kerületi rendőrkapitányság ügyeletes tisztje is azt támasztotta alá tanúvallomásával, hogy Zsanett nem mond igazat. Ez utóbbiból éles hangú veszekedés is lett a bíróságon.

A Zsanett által elmondottak igazságtartalmát kérdőjelezi meg az ügyvédek álláspontja szerint, hogy a rendelkezésre álló kamerafelvételek és a mobiltelefon-adatok alapján sem áll össze a kép: a telefonszolgáltatók által megadott időpontok alapján ugyanis nem volt olyan, öt percet meghaladó időtartam, amely alatt a lányt a Múzeum körútról elvihették, egy szűk utcában megerőszakolhatták és az autójához visszavihették volna. Ezt erősíti egy Kálvin téri és egy Váci úti kamerafelvétel is. (Emlékezetes, hogy a hívások és sms-ek időpontjait rögzítő adatsorból jutott a Budapesti Nyomozó Ügyészség arra a következtetésre, hogy nem történt meg a bűncselekmény.)

A vád offenzívája

Vád, azaz E. Zsanett és jogi képviselője következetesen kitart amellett, hogy a nemi erőszak hozzávetőleg úgy és olyan körülmények között történt, ahogy azt a lány előadta. A vád stratégiája javarészt a hatóságilag kirendelt szakértők véleményének, a nyomozati anyagok megkérdőjelezéséből, ízekre szedéséből, másfelől a Zsanett állításait igazoló tanúk felsorakoztatásából áll.

Így Görög Éva szakvéleményével szemben Bagdy Emőke pszichológus professzor tanúvallomása áll, ami szerint Zsanett igenis igazat mond, amikor azt állítja, hogy szexuális erőszak áldozata lett. A Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézetének vezetője Zsanett személyiségét hétféle teszttel is értékelve azt állapította meg, hogy a lány elbeszélése hitelesnek tekinthető, nem fabulál, nem konfabulál, viszont próbálja elrejteni lelki sérüléseit, poszttraumás szindrómában szenved, szorongás, depresszív, örömképtelen lelkiállapot, lelki kimerültség jellemzi, személyisége krízisbe került. (Bagdy Emőke három hónappal a Zsanett-ügy kirobbanása után készített igazságügyi pszichológiai szakértői véleményt Zsanettről a lány ügyvédjének megbízására. Amikor ezt a nyomozó hatóság figyelmen kívül hagyta és végül nem emelt vádat a gyanúsított rendőrök ellen nemi erőszak miatt, Bagdy Emőke lemondott igazságügyi szakértői címéről és visszaadta igazolványát.)

E. Zsanett ügyvédje által felkért sejtbiológus, hemogenetikus szakemberek véleménye is szemben áll a rendőri védelem által elfogadott szakvéleményekkel. Szerintük kollégáik negatív eredménye nincs megfelelő vizsgálatokkal alátámasztva, más, korszerűbb módszerrel kellett volna vizsgálni Zsanett alsóneműjét, amivel csekély mennyiségű mintából is kimutatható lett volna bármilyen, férfitől származó sejtmaradvány. Szerintük a mintákat nem megfelelő módon kezelték a nyomozás során, más anyagokkal, szennyeződésekkel keveredhettek.

A pótmagánvádat alapozza meg az a momentum is, hogy a Múzeum-körút környékén lévő térfigyelő kamerák közül csak kettőtől maradt értékelhető felvétel, de ezek esetében is több furcsaság tapasztalható. A legkülönösebb, hogy a rendelkezésre álló mozgóképek több ponton is "ugranak", 10-13 másodperces időközök hiányoznak, többek között abban az időtartományban is, amikor az ügy szempontjából lényeges események történnek. A szakértő szerint, elképzelhető, hogy mindez manipulálás eredménye.

A szakértői véleményeken túl E. Zsanett mellett több tanú is tett vallomást, így édesanyja, húga, barátnője, a Hooligans zenekar basszusgitárosa is a lány által elmondottakat támasztotta alá.

Kiderül-e az igazság?

A nem mindennapi per várhatóan ősszel ér véget, a következő hetekben, hónapokban többek között a vád bizonyítási indítványait veszi sorra a bíróság. Annyi bizonyos, hogy a bírónak nem lesz könnyű dolga, amikor majd ítéletet kell hoznia egy olyan ügyben, amit hatalmas és gyakran elfogult médiaérdeklődés övez, és alaposan megosztja a közvéleményt is, egy olyan ügyben, amiben a közvád eddig csupán némi szabályszegésben látta bűnösnek a vádlottakat. Nem ritka az a vélekedés, ami szerint kérdéses, hogy felvállalja-e, felvállalhatja-e a bíróság az első ilyen nagy súlyú magyar pótmagánvádas eljárásban a vádlottak elítélését. Ezzel összecsengenek azok a hangok, amik szerint sosem fog kiderülni a teljes igazság, sosem fogja a közvélemény megtudni, mi történt a Múzeum körúton és abban a szűk pesti utcában.A tét pedig nagy, mégha nehezen kifejezhető is: hat ember becsülete, tágabb viszonylatban pedig a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás hitele forog kockán.

Mindenestre ha a bíróság úgy találja majd a bizonyítási eljárás végén, hogy a rendőrök bűnösök, legsúlyosabb büntetésként kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés vár rájuk.