Várkonyi közvetlenül a jégtömbök alatt állt

Egy lapos kőtáblára rávéste mászótársa, Várkonyi László nevét és elhelyezte azt több kőtábla között - "egy kopár, köves domb tetejéről nézik a Csomolungmát, amíg a világ, világ", olvasható Klein Dávid részletes beszámolójában.

A két magyar hegymászót előző hétfőn sodorta el lavina a Mount Everesten, Várkonyi László eltűnt, Klein Dávidnak a keze sérült meg. Az alpinisták arra készültek, hogy a magyar hegymászás történetében először oxigénpalack és magashegyi teherhordók segítsége nélkül jutnak fel a Mount Everestre.

Április 26-án reggel Várkonyi Lászlóval együtt elindultak az északi-nyeregben, 7000 méteren felállított 1-es táborban töltött első éjszaka után, hogy kiépítsék 7800 méteren a 2-es tábort, írja Klein Dávid a www.expeditions.hu oldalon.

Szeles időben ereszkedtek

Kétszáz méter emelkedés után azonban az erős szél miatt úgy döntöttek, hogy inkább visszaereszkednek a 6400 méteren lévő előretolt alaptáborba. Úgy gondolták, hogy estére az 5300 méteren lévő alaptáborba is leérhetnek, ott két napot pihentek volna, mielőtt újból megpróbálkoztak volna a 2-es tábor kiépítésével.

"A nyeregből szeles, de tiszta időben kezdtük meg az ereszkedést" - írja Klein, aki indulás után nem sokkal még fényképeket is készített az ereszkedő Várkonyiról. A rögzített köteleken rajtuk kívül sherpák és kereskedelmi expedíciók ügyfelei is haladtak. "A hangulatunk remek volt, vártuk a megérdemelt pihenést, erről beszélgettünk."

Azt hitte, Várkonyit elkerülheti a jégomlás

Várkonyi 15-20 méterrel haladt mögötte, amikor dél körül egy kis dőlésszögű lejtőn haladtak át, és a fejük felett megroppant egy függőleges jégfal. Klein úgy ítélte meg, hogy a jégtömbök pont rá fognak zuhanni, Várkonyi viszont annyival mögötte van, hogy őt nem találja el a jégomlás. Futni kezdett, azonban pár lépés után elsodorta a jégár.

Nem tudta megállítani a sodródását, végül a kötélen lógva, a levegőben állt meg. Felette még mindig zúdult a jégtörmelék. "Hosszú pillanatok elteltével tudatosult bennem, hogy a lejtő alatt található függőleges jégfal mentén lógok" - írta. Klein felmérte a menekülési lehetőségeket, és nem értette, hogy miért nem Várkonyi jött a segítségére, helyette miért sherpák húzták fel. Hosszas magyarázkodás után "megértettem, felfogtam, amint valaki azt magyarázza, hogy Konyit nem elsodorta a jégomlás, mint engem, hanem rá közvetlenül ráomlottak a tömbök és bizonyosan halott."

Klein érezte, hogy nem tudja rendesen mozgatni a jobb karját, de önállóan indult el lefelé a sherpák társaságában. A fal tövében találkozott a balesetről az alanarnette.com honlapon beszámoló Jamie McGuinness új-zélandi hegymászóval, aki azt mondta, hogy Várkonyi "közvetlenül a leomló jégtömbök alatt állt, amik aztán rázuhantak, láthatóan összezúzták."

Nem találták meg az eltűnt magyar hegymászót

Az előretolt alaptáborban végül egy mexikói orvos látta el a karját. Közben értesült a keresésről, hogy Várkonyi testét nem találják, de a késői időpont miatt nem is volt elegendő  kapacitásuk, hogy megszervezzenek egy rendes köteles beereszkedést a veszélyes terepre. Másnap már leereszkedtek, és alaposan átfésülték a terepet, de nem találták meg a magyar hegymászót.

Klein végül április 28-an egy tibeti teherhordó segítségével levonult a hegyről, jelenleg Katmanduban van, de a részletes beszámolót még az Everest alaptáborból írta. Ott helyezte el a lapos kőtáblát, rajta Várkonyi László nevével.