Már csak két chilei bányász van kórházban

Pénteken 28 bányász jöhetett el a copiapói kórházból, de akkor egyikük sem adott interjút az újságíróknak. Már csak két bányász maradt benn, egyiküknek fogműtétre van szüksége, a másiknak szédülési rohamai vannak. Korábban három bányász, a chilei Juan Illanes és Edison Pena, valamint a bolíviai Carlos Mamani hagyhatta el a kórházat, őket pezsgővel és konfettivel ünnepelték, amikor hazatértek.

Egyre több részlet derül ki a felszín alatt töltött 69 napról. Juan Illanes szerint az első 17 nap, amíg nem találtak rájuk, igazi rémálom volt. Richard Villaroel a Guardiannek adott interjújában elmondta, még az is megfordult a fejükben, hogy kannibálok módjára egymást eszik meg, ha nem jött volna időben a segítség fentről. „A halálunkra vártunk" — mondta Villarroel. „Lesoványodtam, 11 kilót fogytam odalenn. Úgy éreztem, élve eltemettek minket, és nagyon féltem attól, hogy már soha sem fogom látni az újszülött kislányomat.”

A 69 napos megpróbáltatás után a bányászok most a hirtelen jött hírnévvel küzdenek. Az Elvis-rajongó Penát például meghívták Gracelandbe, de több vájár kapott ingyenes görögországi nyaralást, exkluzív tévéműsorszereplést, focimeccs-meghívást és mindegyiküknek küldött egy-egy zenelejátszót az egyik cég, a chilei elnök, Sebastian Pinera pedig a saját palotájában szervez a bányászoknak barátságos focimeccset a megmentőik ellen.

„A bányászoknak újra be kell illeszkedni a mindennapokba, ami nem egyszerű, ezért hat hónapig még folyamatos megfigyelés és ellenőrzés alatt tartjuk őket” — nyilatkozta Jaime Manalich, Chile egészségügyi minisztere. A kórházból korábban kiengedett Edison Pena a bányászok jövőjéért aggódik. „Azért ragadtunk lenn, mert mindannyiunknak nagyon kellett a pénz. Most három hónapig lefoglalnak minket az interjúk, de mi lesz utána? A kollégáim és én nagyon nehezen fogunk másik munkát találni. Lehet, hogy a végén cukorkát kell árulnom a város főterén.”

Omar Reygadas viszont a többiekkel ellentétben azt nyilatkozta a BBC-nek, hogy már most visszamenne dolgozni a bányába. „Ez az életem, ez a munkám. A focisták is éveken át megállás nélkül játszanak, amíg a testük engedi. Én imádok a mélyben dolgozni, és most már tudom tudom, hogy vissza is tudok jönni onnan.”

Vasárnapra a bányászok rokonai különleges megemlékezést terveznek a San Jose bánya Reménynek elnevezett táborában, ahol a híreket várták az elmúlt hetekben. A chilei elnök, Sebastian Pinera szerint a tábort emlékhellyé vagy múzeummá kellene átalakítani.