Lenácizták a hupikék törpikéket

Totalitáriusnak, rasszistának, antiszemitának, nácinak és sztálinistának, valamint nőgyűlölőnek tartja a hupikék törpikéket egy francia politikai elemző. Antoine Buéno A kis kék könyv címmel szerdán megjelent kötete keményen odacsap a gombaházakban lakó lényeknek.

A szerző elemzésében többek között azt bizonygatja, hogy a belga képregénysorozat hőseinek világa "a sztálinizmussal és a nácizmussal átitatott totalitárius utópia archetípusa".

"Először is a magántulajdon nem létezik a törpöknél. Pénz meg mégannyira sem. Amikor a magántulajdon vagy a pénz mégis előkerül, az mindig bajt okoz nekik" - mondta a szerző a France 2 közszolgálati televízió híradójában. Véleménye szerint a törpök világa egy mindenható és egyedülálló vezető, Törpapa által irányított kollektivista társadalom, amelynek tagjai "röhejesen" puritánok.

Buéno azt is állítja, hogy A fekete törpök című albumban a rasszizmus egyértelműen megfogalmazódik: a fajtisztaság a kékbőrűek számára elsődlegessé válik, ahol a csúnyaságot jelképező barnáknak nincs helyük. A szőke Törpilla az idealizált árja szépség megtestesítője. A főellenség Hókuszpók pedig a szerző szerint görbe orrával egyértelműen a harmincas évek antiszemita karikatúráit idézi. Erre utalna az is, hogy a macskáját az eredeti francia nyelvű változatban az Izraelre utaló Azraelnek hívják. (A magyar változatban Sziamiaú a neve).

A Hupikék Törpikék 1958-ban születtek: a francia–belga Spirou magazin számára készült Janó és Bibice képregény mellékszereplőiként. A belga képregényszerző, Peyo (Pierre Culliford) azonban önálló történetet szőtt köréjük, amely több mint húsz kötetben jelent meg, és több száz részből álló rajzfilmsorozat is készült belőle.

Az elhunyt Peyo fia, Thierry Culliford a L'Express című francia hetilapnak azt mondta a könyvről, hogy "tőlem úgy boncolgathatja az albumokat, ahogy akarja - még ha a komolytalanság és a groteszk között elhelyezkedő értelmezéssel nem is értek egyet - ha nem támadja az apámat". Hozzátette, hogy az apját egyáltalán nem érdekelte a politika, és a választások előtt mindig a feleségétől kérdezte meg, hogy kire érdemes szavaznia.