Életfogytiglant kapott a pécsi ámokfutó

Életfogytig tartó szabadságvesztéssel sújtotta a Pécsi Törvényszék első fokon a 2009-es pécsi egyetemi lövöldözés vádlottját. G. Ákos legkorábban harminc év múlva kerülhet feltételesen szabadlábra.

Tárnoki Olga ügyész korábban azt mondta, hogy a súlyos büntetést a Magyarországon példátlan cselekmény kiemelkedő tárgyi súlya indokolja.

Az ügyészség a 25 éves G. Ákost előre kitervelten, több emberen, sok ember életét veszélyeztetve elkövetett emberölés bűntettének kísérletével vádolja a 2010 végén kezdődött büntetőperben.

A gyógyszerészhallgató 2009. november 26-án a Pécsi Tudományegyetem biofizikai intézetben pisztollyal megölte egyik csoporttársát, további három embert pedig súlyosan megsebesített.

Tárnoki Olga szerint G. Ákos aznap nem azért vitt fegyvert az egyetemre, mert a gyakorlati foglalkozás után lőni akart menni. Lövészet csak előzetes bejelentkezéssel, a lövészklub képviselőjének jelenlétében folyhat, a felügyeletet biztosító személy pedig aznap Budapesten tartózkodott.

Az előre megfontolt szándékra utal az is, hogy G. Ákos a biofizikai intézetben a gyakorlati foglalkozás előtt többször megkérdezte társait, hogy itt van-e mindenki.

Az ügyész szerint a vádlott cselekményével sok ember életét veszélyeztette, tekintettel arra, hogy a lövöldözéskor több mint húszan voltak a teremben.

A tanúk arról számoltak be, hogy G. Ákos kinyújtott kézzel lőtt, arca nyugodt, higgadt, ugyanakkor határozott, eltökélt volt, félelem nem látszott rajta.

Tárnoki Olga szerint a vádlott cselekményét a tudatosság, célszerűség jellemezte. Ezért az ügyben eljáró ideg- és elmeszakértői csoportok közül a nyomozóhatóság által felkért azon kaposvári szakemberek véleményének elfogadását kérte a bíróságtól, akik szerint G. Ákos enyhe fokban volt korlátozva, hogy felismerje cselekedeteinek a társadalomra való veszélyességét.

A védő határozott időtartamú szabadságvesztés kiszabását indítványozta. Papp Gábor annak a megállapítását kérte, hogy G. Ákos súlyos fokban volt korlátozva abban, hogy felismerje cselekedeteinek a társadalomra való veszélyességét. Szerinte G. Ákos, bár szörnyű tettet követett el, szüksége van az édesanyjára, édesapjára, és a teljes gyógyulására. Úgy vélte, a történteket megbánta és egy életre tanult belőle.