Az első atomcsapás?
További Bulvár cikkek
Annyit mindenképpen előre kell bocsátani, hogy a hírt nem a CNN, vagy a Reuters hozta. Az esemény (a hajókat szétvető robbanás) biztosan megtörtént, a haditengerészet archívumában megvannak a jelentések és a fényképek. De ezzel korántsincs teljesen tisztázva minden. Az interneten közölt cikkekből világossá válik: a puzzle darabkáit összeillesztgetve már évekkel ezelőtt felfigyeltek a baleset néhány furcsa körülményére. Bár a második világháború során ez volt az USA területén bekövetkezett legsúlyosabb háborús kár, az USA hadiszereplését kontinensnyi távolságból szemlélő magyar történelemoktatás meg sem említi Port Chicago nevét. Ettől függetlenül valóban elpárologhatott a felrobbant hajó alatt 60 lábnyi mélységben az öböl medre.
Port Chicago kikötője a robbanás előtt |
Azt senki nem tagadja, hogy felrobbant a US haditengerészet egyik rakodás alatt álló hajója 1944 július 17-én éjjel a Kalifornia állambeli Port Chicago hadikikötőjében. A robbanásnak több száz halálos áldozata és szintén több száz sebesültje volt. A vagyoni kárt (akkori árfolyamon) 12 millió dollárra becsülte a hivatalos vizsgálat. A kikötőben álló két hajó és a rakpart nagy része teljesen megsemmisült. 20 kilométeres körzetben betörtek az ablakok, és a hirtelen fényt San-Franciscóban, 35 kilométerre is látni lehetett. A robbanás 20 méter mély, 90 méter széles és 210 méter hosszú krátert hagyott a mederben.
A titokzatos film |
A haditengerészet rendelkezik egy felvétellel a kikötőbeli robbanásról, ennek videováltozatát megmutatták az eredeti tanulmány készítőinek is. A képkockákon egy tipikus nukleáris puki néz vissza ránk. Később a haditengerészet azt állította ez egy hollywood-i szimuláció volna, miniatűr robbanással. A filmet kockánként elemzők azonban arra a megállapításra jutottak, hogy a felvétel valódi, és Port Chicago megsemmisülését mutatja, meglehetős távolságból. Nehezen képzelhető el, hogy véletlenül a megfelelő időben épp a megfelelő irányba nézett egy bekapcsolt felvevőgép. A kamera használója nagy valószínűséggel egy új fegyverrel végrehajtott kísérletet dokumentált. |
Röviddel éjjel fél 11 előtt egy hatalmas robbanás rázta meg a környéket. Néhány szemtanú szerint valójában két robbanás történt, néhény másodperccel egymás után. Az első, tompább detonációt követő kataklizmában az E. A. Bryan egyetlen hatalmas bombaként repült a levegőbe. 12 ezer láb magasba csapott fel a tűz- és füstoszlop, néhány szemtanú szerint gombafelhő bodorodott a tetején. A rakparton és a két hajó fedélzetén mindenki meghalt. A 320 áldozat közül 200 fekete bőrű közkatona volt. Sérülést 390 katona és civil szenvedett. Ez a hatalmas robbanás ölte meg az US haditengerészet második világháborúban elesett fekete matrózainak csaknem egyötödét.
A robbanás után |
Négy nappal később a haditengerészet vizsgálóbizottságot alakított a robbanás okának megállapítására. Tanúkat hallgattak ki a hajók feltankolásával, a bombák vagy a rakodóberendezés hibáival kapcsolatban, és mérlegelték a szabotázs lehetőségét is. De a robbanás valódi okát soha nem állapították meg hivatalosan. Mindenki, aki valójában látthatta volna, hogy mi okozta a robbanást, nem számolhatott már be róla, lévén elhunyt.
Három bomba volt a készlet |
Az amerikai kormány azt állította, hogy Port Chicagoban 1780 tonna TNT robbant fel külső behatás nélkül. Továbbá azt állították, hogy akkoriban nem állt még rendelkezésre elegendő uránium 235. Az U-235 bomba teljes dokumentációja 1944 februárjára készült el. A szigorúan titkos minősítés alól kivett Oak Ridge dokumentumok szerint 15,5 kilogram U-235 szükséges az atomfegyverhez, az egész összeszerelve pedig 4,5 tonnás lehetett. Márciusban három bomba összeállításához elegendő alapanyagot és felszerelést rendeltek. A védelmi minisztérium jelentése szerint 1943 decemberében 74 kilogram dúsított U-235 felett rendelkeztek, de 1944 végére, fél évvel Port Chicago után a készlet alig bővült: csak 93 kilogramot tett ki. 1945 végére a felhalmozott mennyiség már elérte a 289 kilogrammot, annak ellenére, hogy az Új-mexikói sivatagban és Hiroshima felett is felrobbant egy-egy U-235-ös. |
Mai ésszel nyomban azt kérdezzük, mi van a sugárterheléssel? Nos, a környék sugárterhelését akkor nem mérték, később pedig minden próbálkozást feleslegessé tett, hogy a villámtempóban újjáépített Port Chicagot az 50-es években a Bikini szigeteken atomteszteket megfigyelő hajók sugármentesítésére használták. Arról sem találni a web-en semmit, hogy a robbanás után az orvosok mit kezdtek a világtörténelem első sugárfertőzöttjeivel.
Az urániumbomba
A Port Chicago-beli esetről 400-600 oldalnyi beszámoló és jegyzet van a Manhattan tervért felelős Los Alamos laboratórium archívumában. Ezeket 1981-ben visszaminősítették, kutathatóvá tették. Az első furcsaságra azonban egy másik dokumentumban akadtak rá. Egy később elvégzett felszíni kísérleti robbantást jelemezve a jegyzőkönyv szemléletesen "tipikus Port Chicago-féle gombafelhőről" szól. A baleset legalaposabb elemzését William J. Parsons, az US haditengerészet kapitánya készíttette el, majd átadta előljárójának, W. R. Purnell admirálisnak, a Katonai Atombomba Bizottság tagjának. Parsons-t bízták meg az első fegyverként használható atombomba összeállításának irányításával és bevethetővé tételével. Los Alamosba vezényelték, és J. Robert Oppenheimer alatt igazgatóhelyettesként, illetve az 1943-ban alapított fegyverfejlesztési csoport vezetőjeként működött. Itt fejlesztették ki az uránium (U-235) bombát, amit később Hiroshimára dobtak le. A Port Chicago-beli katasztrófa után Parsons kapitányt flottaadmirálissá léptették elő. Később ő volt a bombatiszt az Enola Gay, a hiroshimai bombát szállító B-29-es fedélzetén.