Balástyai pszicho

Ijesztgetős zene és gyors vágások nélkül a hullakeresés éppolyan egyhangú tevékenység bír lenni, mint a krumplitermesztés vagy a lapszerkesztés, de ezt kis híján soha nem tudtam meg: amikor az egész úton monoton szakadó esőben Balástyára értem, egy teremtett lélek sem mutatkozott közterületen, akitől útbaigazítást kérhettem volna a móri mészárosok által méltatlanul háttérbe szorított serial killer szűkebb pátriájára vonatkozóan.

A kora délelőtti órákban néptelen Kamion Vendéglő pincérei csak látásból ismerik a Zolit, aki szerintük rendes, normális, kitűnő műszaki érzékkel megáldott fiú, és soha nem nézték volna ki belőle a rémtetteket. Az egyébként hangsúlyozottan kisteleki illetőségű felszolgálók szerint az ügyet csak a média fújta fel, ebben a faluban "rend van", és tényleg: az utcára néző porták homlokzata mögött nyugalom honol, a fóliasátrakban burjánzik a primőr, a Budapestet Szegeddel összekötő főútvonalon semmi nem állja útját a menetrendszerű kamionforgalomnak.

Csak az eső szakad, mint a Hetedikben.

Egy rém rendes falu

Pedig a kevesebb mint négyezer lakosú Csongrád megyei nagyközség a magyar viszonylatban példátlan sorozatgyilkosságot leszámítva is sztahanovista módon szállítja a hírversenyben oly kedves bulváranyagokat - prostituáltakról, olajcsapolókról, áramütöttekről, kendertermesztőkről, szavazófülke előtti halálesetekről szóló hírekben szerepelt legtöbbet mostanában a település neve.

A sima, hirtelen felindulásos, súlyos részegség állapotában elkövetett gyilkosság látszólag már hagyományőrzésnek számít errefelé: egy férfit, aki húsz éve apját és szomszédját verte agyon (mert azt hitte ők jelentették fel lopás miatt), a közelmúltban ismét börtönbüntetésre ítélt a Csongrád Megyei Bíróság: szabadulása után az illető egymillió forintot ajánlott volt cellatársának, hogy végezzen feleségével is. Az öngyilkosság rendhagyó formáját választotta egy másik itteni lakos, aki áprilisban vasrúddal teremtett kontaktust a vasút felsővezetékével.

Több ízben került sor olajcsapolásra a MOL föld fölötti csővezetékének balástyai szakaszán - utoljára tavaly szeptemberben fogtak el három lokálpatriótát, miután hatezer liter üzemanyagot vételeztek a vezetékre szakszerűen illesztett csapból. Hosszan sorolhatnánk tovább - a média a Kistelek és Szeged között összefüggő tanyavilág összes sarát Balástyára címkézi.

Az egyik balástyai pincében tavaly nyáron tettenért kenderültetvény gazdája viszont budapesti partyértelmiségi volt, a prostituáltak pedig az utóbbi időben eltűntek a főútról, és nem csak a sorozatgyilkos miatt.

Buckalakók

A pincérek által megjelölt horgásztó jó kilométernyire fekszik a falutól, és teljesen kihalt: búvárok sehol, csak az óriásharcsák lakmároznak vígan odalent a negyedik áldozat tetemén (copyright: Mai Nap). Az elhanyagolt szilváshoz vezető utat végül a sokadik tanyán leszólított bajuszos-mackós-gumicsizmás őstermelő mutatja meg sárga wartburgján elölgázolva a tengelyig érő sártengeren, és bár teremtett lelket a tetthelyen ő sem valószínűsít, kedvenc gépjárművemet egy vízmosásban hátrahagyva elszántan begyaloglok a baljós gyümölcsligetbe.

Mikor épp visszafordulnék, földmunkagépek hangja hallik, és szürreális látvány tárul szemeim elé: négy-öt méter széles, két-három méter mély árok húzódik több száz méter hosszan, az alján összefüggő vízfelületet képez a talaj-, és esővíz szinergiája. Az árok végén földgyalu tör utat, nyomában exkavátor kanalazza a földet húszcentis csíkokban - mint később megtudom, a munkagépek kezelői rutinos versenyzők: a földgyalus az előző három hullánál is ott volt, az exkavátorosnak pedig régészeti gyakorlata van.

A csatorna partján megfogyatkozott médiaérdeklődés mutatkozik: tv2-es kollégák cigiznek egy Mazdában, földi maradványokra lesve. Hét napja, reggeltől estig.

A közeli kukoricás

Az előzetes letartóztatásban lévő Zoli (34 éves) korábban három nő meggyilkolását ismerte be, de amikor múlt pénteken a közeli kukoricásból kifordult a harmadik hulla is, további két gyilkosságról adott számot a nyomozóknak. Az első három áldozat személyazonossága ismert: egy 1998-ban, és egy 2001-ben eltűnt tizenéves lány, és egy 1998-ban eltűnt 35 éves asszony élete szárad bizonyíthatóan a tanyasi ezermester lelkén. Kettőt elásott, a harmadikat elhagyott kútba dobta a motorkerékpárjával együtt. A gyilkosságok módszere és indítéka még nem ismert - a rendőrség találgat, a Zoli erről nem szívesen beszél.

Ami tudható, hogy büntetett előéletét egy hatvan éves öregasszony megerőszakolásának köszönheti, és az élettársával sem bánt kesztyűs kézzel, egy ízben például kályhába nyomta a fejét. Ez azonban errefelé - legalábbis a tanyasiak szerint - szinte elfogadott dolog, és semmiképpen nem ok a gyanakvásra.

Az állítólagos tetthelyre utánam nem sokkal egy helyszínelőautóban visszaérő rendőrök nem kommandósok, hanem a Csongrád megyei kapitányság civil ruhás nyomozói: a terepszínű ruhát a MOL-tól kapták, a "Police" feliratú dzsekit maguknak varratták. A dzseki rövid, mindenki bőrig van ázva. Hivatalosan nem nyilatkozhatnak az ügyről, nem hivatalosan viszont sokat várnak az elmeorvosi vizsgálat eredményétől - azt viszont nem értik, miért nincs még meg a negyedik és ötödik hulla, mikor a Zoli eddig mindig olyan pontosan, korrektül tájékoztatta őket - ahol csak a kukoricásra bökött, pár napon belül előkerült valaki.

Átverésre nem gyanakszanak, a tettes szerintük alulvezérelt, nem viccel - az viszont lehet, hogy a tájékozódási pontként szolgáló vadetető időközben odébb került. Szerintük az effajta gyilkosság nem áll példa nélkül a tanyavilágban: gyakori a késelés, de láttak már olyat is, hogy valaki egyszerűen elégette áldozatát az udvaron. Az esetek egy részére pedig soha nem derül fény, "látenciában marad" - fogalmaz az életvédelmi specialista.

A nyomozók és az Index tudósítója a földgyalu magasra emelt lapátjában, a lombkoronaszint felett tartanak terepszemlét, az árokásás pedig rövid tanakodás és rétegvizsgálat után kereszirányban folytatódik a keresőkutyák által megjelölt pontnál. A tóba csak a jó idővel együtt térnek majd vissza a hatósági búvárok.

Nem úgy kellett neki a nő

Mint mindent, a bulldózeres hullakeresést is meg lehet unni egyszer, főleg ha a dolog ennyire reménytelennek tűnik - miért pont ebbe a sorba ásott volna vermet az elkövető a sokhektáros szilvásban? A hírelőny ismét a tv2-nél, visszamegyek a faluba. A központi fekvésű Presszó (csak így) állítólag a közösségi élet epicentruma: korábban ez volt a főút mentén sorakozó lányokat futtató stricik törzshelye is. Ezúttal azonban csak a tanyasi őstermelőkből álló keménymag fröccsözik, és szidja az esőt, meg a balástyázó sajtót.

Egy darabig nem is állnak szóba velem, a hidrogénszőke, nagymellű csaposlány nyelve oldódik legkönnyebben: "Ugyanolyan volt, mint bármelyik ezek közül" - hordozza körbe tekintetét a majdnem üres söntés fölött. "Nem volt agresszív. Ha valaki úgy szólt neki, persze megverte. Erős volt, de nem volt agresszív. Senki nem gondolta, hogy egy gyilkos. Nem is ivott, legfeljebb egy évben egyszer talán."

Ezután a gazdálkodók is kifejtik véleményüket: segítőkész, jóravaló gyerek volt a Zoli, mindig számítani lehetett rá. Beállt krumplit szedni, de a rotátort is megjavította ha kellett, afféle ezermesterként tartották számon az agglomerációban. Egy idős férfi, aki saját bevallása szerint atyai kapcsolatban állt, és tanyaszomszédja volt a néhány éve elárvult sorozatgyilkosnak, még most is hitetlenül rázza a fejét. Nem lopott, rabolt, nem volt strici, még azt is képtelenségnek tartják, hogy pénzért ölt volna: az öt lányból egynél, ha lehetett valami.

"Ha a magánvéleményemet kérdezi, szexuális gondja lehetett: nem úgy kellett neki a nő, mint másnak" - böki ki végül a falu megfejtését valaki, egyetlen lendületes kézmozdulatba sűrítve néhány brutális gyilkosságba torkolló nemi erőszakot. A többiek élénken helyeselnek.