Életmentő SMS a hánykódó hajóból

Két, félelemben töltött nap után újra szárazföldet érezhetett a lába alatt az a tizennégy turista - köztük több brit és két új-zélandi - akik Sangigi és Mataram közötti útvonalon, Bali környékén kerültek életük legszörnyűbb viharába. A fiatalok péntek reggel léphettek újra a biztonságot jelentő szárazföldre, miután fáradtságot nem ismerve merték a vizet hajójukból éjjel-nappal. Az indonéziai legénység ugyancsak biztonságban ért partot.

Négyen a brit fiatalok közül már csütörtökön partraeveztek szörfdeszkájukat használva csónaktest gyanánt.

Mentőosztag helyett térerő

A segélykérés először szerdán ért célt, amikor Rebecca Fyfe, egy tizenkilenc éves ayrshire-i lány SOS üzenetet küldött mobiltelefonján a szerelmének Angliába. A segélykérés ellenére a mentőcsapat nem volt képes a rettegő turisták hajójához jutni, a hatalmas hullámverésben szinte megközelíthetetlenné vált, hírhedt Lombok-szoros közelében.

A fiatalok megpróbáltatásai tovább nehezedtek, mikor a törékeny 23 méteres kis hajó megrepedt és a tengervíz lassan, de ellentmondást nem tűrően szivárogni kezdett a hajótestbe. A már minden reményt feladott, de továbbra is küzdő túrázók órákon át merték a vizet a kis lélekvesztő bordái közül.

Evezés a dühödt tengeren

A fiatalok egyike, Matthew Smith - aki csütörtön partra evezett, majd miután értesítette a helyi rendőrséget hányattatott sorsukról, visszaevezett a hajóhoz - többször is elátkozta a pillanatot, amikor a parton felülkerekedett benne a társai iránt érzett lojalitás és visszatért a bizonytalanba.

Miután visszatért és a partiőrség hajója a mentésre indult volna, a megerősödött szél újra felkorbácsolta a tengert, és a mentőhajó nem tudta megközelíteni a bajba jutott yachtot. ,,Ekkor kezdődtek tengerenrekedésünk 48 órájának legrosszabb pillanatai. Életem legfélelmetesebb percei vánszorogtak egymás után lassan." - mondta el a BBC-nek Smith.

A mentés

Fyfe kisasszony, aki a segélykérő SMS-t küldte barátjának, Nick Hodgsonnak, akkor még nem is sejtette, hogy két napnak kell még eltelnie a menekülésig. Üzenete a következő volt: ,,Hívd a Falmouth-i partiőrséget, segítségre van szükségünk - SOS".

,,Mind meg voltunk rémülve! Hihetetlen, min mentünk keresztül. Volt egy pillanat, amikor a hajó felborulni látszott. Imádkozni kezdtünk és mindenki biztos volt abban, hogy ezek életünk utolsó percei."

A péntek első napsugarai azonban elhozták a várt enyhülést. A szél elcsendesedett, a tenger megnyugodott. A kimerült fiatalok fellélegezhettek, de egyikük-másikuk megfogadta: soha többet nem merészkedik a kiszámíthatatlan, félelmetes tenger közelébe.