Elpusztult a londoni bálna
További Bulvár cikkek
A bálnát előzőleg felfújható, élénksárga mentőtutajra helyezték, és ezzel együtt emelték rá az uszályra; útközben folyamatosan locsolták, hogy ne száradjon ki a bőre. Ilyen tengeri emlőst 1913, a folyóbeli állatállomány rendszeres figyelésének kezdete óta nem láttak a Temzén.
A tengeri emlős azonban minden mentési kísérlet ellenére, szombat este elpusztult. A terv az volt, hogy az állatot a Temze torkolatában visszaengedik a tengerbe, de a cetet kísérő állatorvosok ezt attól tették függővé, hogy a mentőakció közben vett vérminták nem mutatnak-e ki olyan betegséget, amely esetleg megakadályozta volna a tengeri emlős visszailleszkedését eredeti környezetébe.
Ez utóbbi esetre a bálna kíméletes elaltatását tervezték, de a megtermett vízi lénnyel végül a természet végzett: a tenger felé vezető út utolsó szakaszán, szombat este azt jelentették az uszály fedélzetén tartózkodó állatorvosok, hogy a cet kimúlt.
A Temze meglehetősen alacsony vízhozamú, sekély folyó, folyásiránya erős tengeri dagály idején rendszeresen megfordul, ami megkönnyíthette a bálna felúszását egész Londonig. A cet előző nap, turisták és londoniak százezreinek figyelmétől övezve a parlament és az attól nyugatra fekvő Chelsea kerület között körözött, majd kora estére eltűnt.
Szakértők reménykedtek abban, hogy az állat az ismét rendes folyásirányba fordult áramlással visszaindult a tenger felé, ám szombaton újból felfedezték a londoni Battersea kerület partjainál. A bálnán több sérülés nyoma látszott; ezeket valószínűleg akkor szerezte, amikor a Temzén horgonyzó hajóknak és motorcsónakoknak ütközött.
Az északi palackorrú cet az Atlanti-óceán északi vizeiben él, kisebb csoportokban, és arról ismert, hogy hosszabb időre akár háromezer méteres mélységbe is képes lemerülni.
A mentőakció után szinte pillanatokkal egy újabb cetfélét találtak a Temze londoni belterületi szakaszán, a Putney-hídnál, de ez a tengeri emlős, amely szakértők szerint nemrég születhetett, már nem élt.