Enrique Iglesias - a playback királya

Szem nem marad szárazon

Aki hallotta, nem felejti, az anyag műfajilag leginkább a vadszamár üvöltése kategóriába sorolható, szem nem marad szárazon. Amikor egy újabb munkahelyre e-mail útján beérkezik a matéria, a dolgozók körbeállják a rendszergazda multimédiás gépét - abban van csak hangkártya -, és egy perc múlva már egymás hegyén-hátán fetrengenek a röhögéstől. Az "I Love You" virus terjedési üteme Enrique produkciójához képest lomha. Aki esetleg még nem lépett volna át a 21. századba, az immmáron megnézheti a televízió reggeli adásában vagy kérheti a rádiós kívánságműsorban is, anyák napjára - úgy szeretném meghálálni, vagy legalább megpróbálni -, persze hozzájuk az internetezőkhöz képest egy hetes csúszással jut csak el a műsor.

Jó, jó, a dolog eredetisége nem bizonyítható, lehet, hogy kamu az egész: valaki kitalálta, hogy milyen jó vicc is lenne ez, és megcsinálta, az net tele vicces kedvű emberekkel. Ha így is van, az egész mégis hiteles és elgondolkodtató.

Tinicsábító póz

Hiteles, mert bár lehet, hogy Enrique Iglesias nem a legjobb énekes, de egy mégoly profi előadó is körülbelül ugyanezt az eredményt produkálná adott körülmények között. Képzeljük el, hogy a megasztár fel és alá rohangászik, ugrál, táncol a színpadon a többezer watt-os napsütésben, közben permanensen szexis tinicsábító pózokat kell produkálnia, a monitorhangfalakból bömböl az arcába a playback műsor a stúdióban felvett tökéletes énekkel, a saját hangját egyáltalán nem is hallja -- na, ilyen hadi állapotok között kell énekelnie. Garantált a tréfás produkció, előadótól, énektudástól függetlenül.

Ma már fel sem kapjuk a fejünket, ha egy produkcióról kiderül, hogy playback. Nem is olyan rég a playback műsoron rajtakapott előadót kiközösítette a társadalom. Amikor szembe jött az utcán, az emberek átmentek a másik oldalra, a tinilányok leszaggatták a falról a posztereiket. Ma az iparág nem is létezik playback nélkül, egy zenész barátom például a közelmúltban világosított fel, hogy a televíziós adásokban minden énekes produkció playback, függetlenül csatornától, előadótól, műsortípustól (kivéve: koncertfelvétel).

A playback undorító

A playback undorító. Becsapás, hazugság, gagyi, amilyen a popzene zöme manapság. Elég csak megemlítenem a fiú- és lánycsapatok (projektek) működését, ahol a (beképzelt) managerek zeneipari gyárakból rendelik meg a (bugyuta) dalszövegeket, a (sablonos) zenét, azt legyárttatják a (nemtörődöm) stúdiókban, felbérelik (mindig ugyanazokat) az énekeseket, az együttesek tagságát pedig keretes újsághirdetések útján toborozzák (általában bamba arcú tiniket), vagy a manager aktuális kedvesét alakítják át dögös sztárrá néhány tonna kozmetikum és színes kontaktlencse segítségével.

Nincsenek auditált adataim, de az biztosan tudható, hogy az internet közönségének zöme nem vevő az ilyesmire. A tisztelt internet publikum nem szereti, ha bizsut szórnak eléje. Az egyik nem törődik vele, a másik bosszankodik rajta, a harmadik meg kineveti.

Enrique - állítólagos - produkciója arat, egyre többen nevetnek rajta. Nem akarok nagy szavakat használni, csak annyit mondok, jó ezt látni.