Körülbelül egy hete bukkant fel az interneten az az MP3 felvétel, amelyen állítólag Enrique Iglesias hallható, amint aktuális slágerszámát énekli valami hihetetlen láma módon. Állítólag varsói koncertjén a gonosz hangmérnök felvette azt, amit Enrique a playback alatt művelt kikapcsoltnak hitt mikrofonjába, és álnok módon terjesztette a neten.
Szem nem marad szárazon
Aki hallotta, nem felejti, az anyag műfajilag leginkább a vadszamár
üvöltése kategóriába sorolható, szem nem marad szárazon. Amikor egy
újabb munkahelyre e-mail útján beérkezik a matéria, a dolgozók
körbeállják a rendszergazda multimédiás gépét - abban van csak
hangkártya -, és egy perc múlva már egymás hegyén-hátán fetrengenek a
röhögéstől. Az "I Love You" virus terjedési üteme Enrique produkciójához
képest lomha. Aki esetleg még nem lépett volna át a 21. századba, az
immmáron megnézheti a televízió reggeli adásában vagy kérheti a rádiós
kívánságműsorban is, anyák napjára - úgy szeretném meghálálni, vagy
legalább megpróbálni -, persze hozzájuk az internetezőkhöz képest egy
hetes csúszással jut csak el a műsor.
Jó, jó, a dolog eredetisége nem bizonyítható, lehet, hogy kamu az egész:
valaki kitalálta, hogy milyen jó vicc is lenne ez, és megcsinálta, az
net tele vicces kedvű emberekkel. Ha így is van, az egész mégis
hiteles és elgondolkodtató.
Tinicsábító póz
Hiteles, mert bár lehet, hogy Enrique Iglesias nem a legjobb énekes, de
egy mégoly profi előadó is körülbelül ugyanezt az eredményt produkálná
adott körülmények között. Képzeljük el, hogy a megasztár fel és alá
rohangászik, ugrál, táncol a színpadon a többezer watt-os napsütésben,
közben permanensen szexis tinicsábító pózokat kell produkálnia, a
monitorhangfalakból bömböl az arcába a playback műsor a stúdióban
felvett tökéletes énekkel, a saját hangját egyáltalán nem is hallja --
na, ilyen hadi állapotok között kell énekelnie. Garantált a tréfás
produkció, előadótól, énektudástól függetlenül.
Ma már fel sem kapjuk a fejünket, ha egy produkcióról kiderül, hogy
playback. Nem is olyan rég a playback műsoron rajtakapott előadót
kiközösítette a társadalom. Amikor szembe jött az utcán, az emberek
átmentek a másik oldalra, a tinilányok leszaggatták a falról a
posztereiket. Ma az iparág nem is létezik playback nélkül, egy zenész
barátom például a közelmúltban világosított fel, hogy a televíziós
adásokban minden énekes produkció playback, függetlenül csatornától,
előadótól, műsortípustól (kivéve: koncertfelvétel).
A playback undorító
A playback undorító. Becsapás, hazugság, gagyi, amilyen a popzene zöme
manapság. Elég csak megemlítenem a fiú- és lánycsapatok (projektek)
működését, ahol a (beképzelt) managerek zeneipari gyárakból rendelik meg
a (bugyuta) dalszövegeket, a (sablonos) zenét, azt legyárttatják a
(nemtörődöm) stúdiókban, felbérelik (mindig ugyanazokat) az énekeseket,
az együttesek tagságát pedig keretes újsághirdetések útján toborozzák
(általában bamba arcú tiniket), vagy a manager aktuális kedvesét
alakítják át dögös sztárrá néhány tonna kozmetikum és színes
kontaktlencse segítségével.
Nincsenek auditált adataim, de az biztosan tudható, hogy az internet
közönségének zöme nem vevő az ilyesmire. A tisztelt internet publikum
nem szereti, ha bizsut szórnak eléje. Az egyik nem törődik vele, a másik
bosszankodik rajta, a harmadik meg kineveti.
Enrique - állítólagos - produkciója arat, egyre többen nevetnek rajta.
Nem akarok nagy szavakat használni, csak annyit mondok, jó ezt látni.