Janika és a csodaautó

A strázsahegyi pályán a szokatlanul hideg reggel ellenére nagy volt a sokadalom. A környékbeliek ellepték a dombtetőket és a húzósabb kanyarok külső ívét, az újságírók a sajtósátorban forralt bort ittak, a narancssárga rugdalózóba öltöztetett biztonságiak szigorúan néztek a szemükkel, a sztárok pedig pózoltak a fotósoknak. A nap főszereplőjét, a 206-ost e közben értő kezek tisztítgatták, javítgatták egy komplett autószerelő-műhellyé alakított lakókocsi mellett, hogy mire az első idol begyűri magát a karvastagságú bukócsövek közé, minden pöpec legyen rajta.

A sztárok ugyanis azért voltak jelen a ralibemutatón, hogy Janika mellett ülve tegyenek egy kört a susnyákosban, majd pár humoros mondatban összefoglalják az élményt. Az apropó az volt, hogy pénteken ugyanitt rendezik meg a tavaszi bajnokság első hivatalos futamát.

Norbinak van egy BMW-je

A 206 WRC első utasa Norbi volt, aki munkaidőben repülőgépek szárnyán szokott ugrálni, de most nem csinált ilyet, hanem büszke arcot vágott és közben fölfelé mutogatott hüvelykujjával. Az indulás előtti izgalmas percekben egy sárga esőkabátos konferanszié megkérdezte tőle, hogy mennyivel szokott menni földes, köves úton általában (mert most többel fog, ugye), mire Norbi elmondta, hogy neki van egy BMW-je, és egyszer egy német autópályán 280-nal ment vele, de jól meg is büntették érte. A kommentátor nem feszegette tovább a kérdést, hanem szemével zöld jelzést intett, mire Janika padlóig nyomta a gázt, meg a kuplungot, majd egy idő után az utóbbit meglepetésszerűen felengedte.

Írhatnám, hogy "a 206 WRC ekkor elindult", de ez korántsem fedné a valóságot. A kocsi ugyanis látszólag minden átmenet nélkül bevágódott a pálya célegyenesébe, aztán módszeresen széthasította a kanyarokat, miközben a turbómotorból ömlő üzemanyag lángcsóvát vetett a túltöltött kipufogóban.

A száguldásból visszatérve Norbi, aki munkaidőben háztetőkön is ugrál néha, ismét beszélt egy keveset. Elmondta, hogy ő elég edzett ember, ezért nem fájdult meg a nyaka. Kisebb technikai szünet (kocsimosás, sisakcsere) után egy másik sztár, Csiszár Jenő következett a mitfáreri ülésben, aki megkockáztatta, hogy bár az utazást megelőzően elöl fogja a nadrágját, utána lehet, hogy hátul kell majd fognia. Egyedül a harmadikként induló Farkasházy Tivadar őrizte meg közismert hidegvérét, a rund után ugyanis ennyit mondott: "Nagyszerű volt!"

"Bazzeg, az a Csiszár!"

Egy ilyen eseményen kommunikálni nagyjából olyan érzés, mint kormány-ellenzék labdarúgó-mérkőzésen beszélgetést kezdeményezni: mindenki egyszerre akar jópofát és okosat mondani, de ez csak keveseknek sikerül. A televíziós személyiségek mindenesetre tették a dolgukat: felmértek és találgattak előbb, értékeltek a sárga esőkabátos mikrofonjába utóbb. A zömmel helyi fiatalokból álló nézősereg mindezt nagyon bírta. Lelkesen felismerte, akit kellett - "Bazzeg, az a Csiszár!" kiabálta egyikük - drukkolt, tapsolt, részt vett.

A sztárok után kiválasztottak következtek a közönség soraiból, akik a.) közvetíthették más kiválasztottak futamát Janika mellett b.) mehettek egy kört Janikával a 206-osban, amit valaki mikrofonba kommentált. A sajtósátorban felszolgált forralt bor alkoholtartalma azonban ekkorra már erősen tartott a nullához, ráadásul többek belső hőmérője makacsul két-három fokos külső hőmérsékletet prejudikált, szóval elindult az első különjárat hazafelé.