Knézy: Én mondtam meg apámnak, hogy meg fog halni

Knézy Jenő május elején, a Nemzeti Sportnak adott interjújában tudatta a világgal, hogy halálos betegségben szenved. A népszerű sportriporter másfél hónappal később, június közepén elhunyt.

A temetés után a bulvársajtóban rengeteg, többször egymásnak is ellentmondó hír jelent meg Knézy utolsó heteiről és a róla készülő könyvről.

Index: Hogyan fogadta édesapja az orvosok diagnózisát?

Knézy Jenő: Az orvosok nem merték neki elmondani a pontos diagnózist, inkább ránk hagyták a feladatot. Az első három nap úgy jártunk be a kórházba, hogy mi már tudtuk mi a baj, ő pedig várta a leletek kiértékelését. A harmadik napon aztán nem bírtam tovább, a nővéremmel együtt bementünk, és megmondtam neki, hogy a szakemberek szerint mi várható, és nem valószínű, hogy túléli.

Körülbelül három percig beszéltem, apu végighallgatott, nem szólt közbe. Amikor befejeztem, nyelt egy nagyot és megkért, hogy másnap vigyek be neki egy papot, este pedig menjünk be a nővéremmel beszélgetni.

Miért kellett külön hangsúlyoznia, hogy nem akar semmilyen csodadoktorral foglalkozni?

Apám egyes dolgokban nagyon földhözragadt volt. Elfogadta, amit az orvosok mondtak, nem szeretett volna semmilyen hókuszpókusz-doktorokkal találkozni, ezeket szinte mi erőltettük rá. Így is több szélhámossal találkozhattunk, egyikőjüket a bíróságon fogjuk viszontlátni, de erről nem szeretnék többet mondani.

Hogyan élte meg azt a széles körű érdeklődést, amely az egész történetet kísérte?

A temetésig nagyon rosszul voltam, és ebben nem befolyásolt a külvilág. A temetés után már javult a lelki állapotom, és a körülményekhez képest jól vagyok, bár most, hogy a készülő könyvhöz fényképeket válogat a család, ismét felszakadtak a sebek. A temetésen nagyon sokan voltak, és lehet, hogy csúnyán hangzik, de én még több embert vártam.

A sajtó részletesen foglalkozott azzal a készülő könyvvel, amelyben pályatársai emlékeznek vissza Knézy Jenőre. Többen kifogásolták, hogy a tervezett névsorból állítólag kihúzott egy nevet.

Már megbántam, hogy a bulvársajtónak nyilatkoztam, mert a történetet ők fújták fel. A családdal együtt úgy látjuk, hogy nem mindenki illik a könyvbe, és ha apu élne, minden bizonnyal ő is így döntött volna. Nem szeretnék nevesíteni, de aki figyelemmel követte édesapám munkáját, úgy is tudja, kiről van szó. Az elmúlt években nem volt felhőtlen kettejük viszonya, így nem hiszem, hogy feltétlenül szerepelnie kellene a könyvben.

Szomorú, de most már nem úgy kell bemutatkoznia, mint ifjabb Knézy Jenő. Eddig mennyire "zavarta" a neve?

Ma is sokszor úgy konferálnak fel, hogy ifjabb Knézy Jenő, de én már csak Knézy Jenőként mutatkozom be. A nevemmel egyébként mára már nincs gondom. Tízéves koromig nagyon zavart, hogy mindenki azonnal rákérdezet: "Az a Knézy"? Húszas éveim elején aztán rájöttem, aki igazán a barátom, az nem csak a nevem miatt az. Persze velem szemben is vannak extra elvárások, de talán mégsem akkorák, mint ha Albertnek, vagy Mészölynek hívnának.