Újra bíróság előtt a körmendi gyerekgyilkos

A vád szerint a büntetlen előéletű 19 éves fiatalember 1998. április 1-én délután követte az iskolából egyedül hazatérő 11 éves Zsófiát, majd a lakásba bejutva rátámadt. Többször megütötte, leteperte, a keze ügyébe került cserépszoborral leütötte, majd az elernyedt gyermek torkát késsel megvágta. A holttestre a hazatérő apa talált rá.

A brutális gyilkosságot Tánczos már egyszer beismerte

Tánczos Gábor már a nyomozás kezdeti szakaszában a rendőrség látókörébe került. Előzetes letartóztatásba helyezték és meggyanúsítását követően beismerő vallomást is tett, ám azt később visszavonta és azóta következetesen tagad.

Első ízben 1999. március 12-én hirdetett a Vas Megyei Bíróság elsőfokú ítéletet, melyben 14 éves szabadságvesztéssel sújtotta Táncos Gábort a kislány megölése miatt. Előre kiterveltség, illetve szexuális indíttatás a bíróság szerint nem volt bizonyítható. A vádlottat az ítélethirdetés utáni napokban Budapestre, az Igazságügyi Elmeorvosi Szakértői Intézetbe szállították, ahol öngyilkosságot kísérelt meg.

Nem egyértelműek a bizonyítékok?

A védő fellebbezése nyomán került az ügy a Legfelsőbb Bíróságra. Ott 1999. november 17-én megalapozatlanság miatt hatályon kívül helyezték az első fokú ítéletet és új bizonyítási eljárás lefolytatására utasították a Vas Megyei Bíróságot. Az indoklás során a védőbeszéddel egybehangzóan sorolta fel a legfelsőbb Bíróság (LB) bírája az elsőfokú ítélet hiányosságait, ellentmondásait.

Az új eljárásra utasító végzés iránymutatása szerint a megyei bíróságnak tisztázni kellett a többi között azt, hogy kitől származnak az áldozat kezén, körmei alatt és alsóneműjében talált hajszálak, hiszen eddig csak annyi derült ki, hogy a vádlottól biztosan nem. A Legfelsőbb Bíróság azt is kifogásolta, hogy a megyei bíróság nem indokolta: egy-egy tanú nyomozati, illetve tárgyaláson tett eltérő nyilatkozata közül miért fogadta el az egyiket, és rekesztette ki a másikat.

Az LB szerint az elsőfokú bíróság ítéletében számos olyan megállapítást tett, amely nem kellőképpen alátámasztott. Így például önkényes, és jórészt feltételezéseken alapszik magának a gyilkosság végrehajtásának a hatályon kívül helyezett ítéletben található leírása.

Összekeverték az áldozat és a feltételezett gyilkos ruháit?

A védő perbeszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a fizikus és kémikus szakértők által a vádlott ruhájában kimutatott és a gyilkosság helyszínéről származó anyagdarabkák, illetve a helyszínen talált és a vádlott ruházatából való textilszálak származhattak a bűnjelek nem megfelelő elkülönítéséből. A bíróság ezzel kapcsolatban is alapos vizsgálódásra utasította az illetékes hatóságokat.

A védő aggályosnak tartotta a nyomozás során született beismerő vallomásokat, azok keletkezésének körülményeit. Érthetetlennek nevezte továbbá, hogy miért nem találtak a vádlott ruházatán vért, holott az ítélet megállapítása szerint az elkövető dulakodás, szoros testi érintkezés közben vágta át késsel az áldozat nyaki ütőerét. A megismételt eljárásban a megyei bíróság újra meghallgatta a perben szereplő összes tanút és szakértőt, sőt új bizonyítást is folytatott.

A Vas Megyei Bíróság 13 évre ítélte Tánczost

A hemogenetikai szakértő vizsgálatának eredménye szerint a kislány vérrel szennyezett felsőruházatán nem mutatható ki Tánczos Gábor DNS-ének anyaga. A szakértői vélemény azonban leszögezi azt is, hogy a vérszennyeződés olyan mennyiségű volt, hogy az elfedhette a tettes DNS-ének nyomait. A vádbeszéd ezúttal is a fizikai és kémiai szakértők véleményén alapult, melyek szerint több, a vádlott és a sértett ruházatáról, valamint a bűncselekmény helyszínéről származó úgynevezett mikronyom-kereszteződés mutatható ki.

A megismételt eljárás során ez év február 14-én kihirdetett elsőfokú ítéletében a Vas Megyei Bíróság ismét kimondta Tánczos Gábor bűnösségét emberölésben és 13 éves szabadságvesztés-büntetést szabott ki. Az indoklás szerint a vádlott bűnösségének kimondását elsősorban a természettudományos módszerekkel beszerzett bizonyítékokra alapította a bíróság. Ugyanakkor elhangzott az is, hogy nincs meg az elkövetés eszköze, és nem tisztázódtak a bűncselekmény motívumai sem. Tánczos Gábor az őt elmarasztaló ítélet kihirdetése közben rosszul lett, ezért az ítélethirdetést félbe kellett szakítani. A védő ezúttal is fellebbezett az elsőfokú ítélet ellen, így került az ügy immár másodszor a Legfelsőbb Bíróság elé.