A szőke nő a labirintusban

A leleplezés húzóágazat a házmesterek országában - csattognak a vizes lepedők. Biztos befutó a titokzatos vagy közgyűlöletnek örvendő társaságok dezertőreinek bűnbánó vallomása, hiszen ők általában nagy titkok tudói, ismerik a közéleti horrorfilm kulisszatitkait.

,,Jaj de lököttek ezek az internetes nevek"

Liebmann Katalin könyve ebben a műfajban formabontónak számít. A mű több mint felét napilapokból kivagdosott cikkek alkotják, megkímélve az olvasót bármiféle bennfentes értesüléstől. Örömmel, jókedvvel összetákolt könyvecske ez: ,,Katika" felírta a nevét a címlapra, aztán a gyerekekkel nekiült az idei újságoknak. A színesekből bombázórepülőt meg csákót hajtogattak, a fekete-fehéreket pedig rúzzsal beragasztották a készülő albumba.

Amikor a szerző, a politikai porond Pap Ritája, elég cikket összegyűjtött, bekapcsoltatta számítógépét a villanyszerelőjével: irány az internet! És senki nem veregette meg a pofikáját, hogy ráébredjen: az Index fórumaiból bemásolt tréfás hozzászólások szánalmasan hatnak egy politikai pamfletben. A külföldi lapszemléket illetően is a fórumokra támaszkodik, alig adva többet a témához drága lényéből, mint hogy ,,jaj de lököttek ezek az internetes nevek" (sic!).

Mit csinál a szőke nő egy igazi labirintusban?

És mikor a nyersanyag felét sikerült összeorozni, megjelenhetett végre a sértődött nő: Katalin jópofa szövegeket szórt a cikkek mellé. Humora ugyan csak annyira kacagtató, mint egy végbéltükrözés görbe tükörrel, de hát nagyjából erre is vállalkozott. Jellemző, hogy a Torgyánnal kapcsolatban már ki tudja, mióta ismert ,,ideiglenesen hazánkban állomásozó" frázis a még meleg óriáskifli ropogós frissességével hat a vértelen, erőlködő vicceskedés langyos löttye mellett. Liebmann Torgyán-paródiái az általános iskolai diákújságírás keretei közt is siralmasak; az pedig, hogy Jarry Übü királyából faragja ki otromba buzogányát, a múzeumrobbantással egyenrangú terrorcselekmény. És mivel mindezek csak a már közismert eseményeket kísérik, az olvasó zavarba jön: vajon ez a nő kétévi budapesti elnökség alatt semmit nem látott, amit érdemben hozzátehetne a Torgyán-imázshoz?

És nem. Van egy régi és intoleráns vicc. ,,Egyenes folyosó, a végén két ajtóval: labirintus szőke nőknek." Felmerül a logikai probléma: mit csinál akkor az illető szőke nő egy igazi labirintusban? Liebmann erre az egy lényeges kérdésre megadja a választ: eltakarja a szemét és bebújik egy sarokba, mint az orrbavágott pandamackó. Közben azon kesereg - és ez nem vicc -, hogy ő is, Torgyán is, a Skorpió jegyében születtek.

Hogy Torgyán József egy gonosz bohóc, és a hazugságvizsgálóval takaros szabásmintákat rajzoltatna, ablakzsiráf-közhely. Liebmann Katalint nem elsősorban az eszéért kell szeretni - ez a tény akkor válik nemzeti örökséggé, ha a könyve eléri azt a közönségsikert, amire számít. Torgyán neve ma hívószó, forgalomnövelő kabala, mint Batman és Darth Vader. A Torgyán-merchandise tombol. Az ország kéjesen fetreng a kisgazdavezér után húzódó meleg nyálkában, ahogy kúpos csigaházát egyre nehezebben egyensúlyozva távolodik Dominika felé, Ivan Lexa nyomában. Körmendy-Ékes Judit várhatóan szóvá fogja tenni, hogy az interneten csak pornóképek és Torgyán van. Ezért ha a könyv róla szól, az a siker záloga lehet.

A munka nem Torgyánt szégyeníti meg, hanem Liebmannt és rajta keresztül a kisgazdákat

Az üzleti sikert a megvásárlás, és nem az elolvasás hozza. Így nem baj, ha minisztériumi pletykákon és duzzogó beszólásokon kívül eredeti tartalmat nem hordoz: szó nem esik korrupcióról, Szabadi Béláról, ötezerszuronyos honvédelemről. Liebmann-nak azonban mégis sikerül valami a leleplezésből, ha nem is pont úgy, ahogy tervezhette. A rohammunkában tető alá hozott munka nem Torgyánt szégyeníti meg, hanem őt magát - és rajta keresztül a kisgazdákat: miféle párt az, amelynek budapesti elnöke lehetett egy ennyire tehetségtelen, ennyire együgyű asszonka? Súlyosbító tényező: az FKgP népszerűsége még növekedett is elnöksége alatt.

Még mindig hátra van a legmókásabb mozzanat. Természetesen ez sem olyasmi, ami a könyvben van, hanem valami, ami kimaradt. Az efféle, kiugrott főpapok által írt memoárok általában hosszasan mesélnek arról, hogyan is keveredett a szerző ilyen rossz társaságba. Liebmann ezt két oldalon intézi el, igaz demokrataként ebben is megjegyezve: ,,a pártdiktatúra sikeres időszakban, a magasabb cél érdekében elviselhető. Ma már vállalhatatlan, nem kis mértékben azért, mert a népszerűség zuhanásának ez a fő oka." Nincs helye a magyar politikában annak, aki szerint a diktatúrával az a baj, hogy nem népszerű.

A hullarablók farsangolnak

Torgyán 1990-es nyilatkozatain élcelődve, felidézve a vezér emlékezetes Mezopotámia-szemináriumát sem ébredt fel benne a magyarázhatnék: mit is keresett ott, a Torgyán-pártban, ha már a rendszerváltáskor mindent tudott? Így ír a kumráni tekercsek örvén szertefröcskölt liberbolsizásról: ,,Voltam bátor elismerni felkészültségét. Igazat mondtam. Csak nem tettem - nem tehettem - hozzá, hogy előadása nem a profik, hanem a műkedvelők szintjén volt jó." Persze Liebmann-nak kirakatbábnál komolyabb szerepet sehol sem szántak, de ebből az is leszűrhető, hogy annyi tartása sincs szegénynek, mint egy szív alakú füstkarikának. Amit elért: egyszerre bizonyította be illojalitását és azt, hogy tud hűséget hazudni - Torgyán mellett másképp nem maradhatott meg. Szerencsére semmi sem akadályozza meg, hogy rá is vonatkoztassuk sommás megállapítását: ,,(Torgyán) legádázabb ellenfelei egykori kegyencei közül kerültek ki... amikor rájöttek, hogy mégiscsak lehet most örökölni, megindultak. A hullarablók farsangolnak."

A hátsó borítón a szerző látható egy pilótafülkében, a kamikazék idült vigyorával. Talán a következő könyv segíteni fog elképzelni annak a kamikazének az utolsó gondolatait, aki elvétette a célt.