Forró vízbe dobják az élő macskákat a piacon

A dél-kínai Kanton állatpiacán szűk ketrecekben, borzalmas körülmények között tartják macskák százait. A macskahúsra specializálódott éttermek és a különleges ételek kedvelői messzi tájakról is eljönnek ide vásárolni. Az egyik kereskedő, akinek névjegyén az áll „macskaszállító" zsákszámra ad el cicákat az érdeklődő éttermeknek.

A vevők által kiválasztott állatoknak jobb esetben „feldolgozás” előtt elvágják a nyakát. A német közszolgálati televízió által bemutatott felvételek szerint azonban nem mindegyik ilyen szerencsés.

Élve megfőzve

Az elkötelezett állatvédő, Manfred Karremann által készített filmben a szörnyű jelenetek bemutatása előtt a nézőket egy felirat figyelmeztette: „a következő 35 másodpercben közölt felvételek sérthetik egyes nézők érzékenységét”. A felvételeken látható volt, ahogy a kínai állatpiacon egy szürke műanyagzsákot tele kapálózó és elkeseredetten nyávogó macskákkal beleeresztenek egy forrásban lévő vízzel teli kádba. Ahogy az egyik kereskedő a műsorban elmondta: „Ha az állatokat élve főzzük meg, a szőr jobban leválik a testről, elvégre egyik vendég sem akar szőrcsomókat enni”.

A piacra éjszakánként szállítják teherautókkal a macskákat a környékbeli állatfarmokról. A segédek öt-hat macskát tesznek egy műanyagzsákba, majd lezárják azt. A zsákon kis lyukak vannak, hogy az állatok a „feldolgozásig” ne fulladjanak meg. Az élve megfőzött szerencsétlen négylábúakat egy nagy merítőkanállal halásszák ki a fortyogó tartályból, majd egy centrifugába dobják őket. A szőrmét ezután kis késekkel vágják le a testről. Egy mészáros ezután megvizsgálja a tetemeket, majd a megfőzött állatokat eladják.

Kulturális imperializmus?

Nemzetközi szervezetek régóta küzdenek azért, hogy Kína is vezessen be állatvédelmi törvényt . Az ilyen felvételek bemutatásával is szeretnének nyomást gyakorolni a kínai kormányra, hogy az ehhez hasonló piacokat megszüntessék. Ezek az állapotok azonban a közeljövőben nem fognak megváltozni Kínában. Bár a távol keleti országban sokan elérkezettnek látják az időt egy ilyen szabályozáshoz, ezt a gyakorlatban egyelőre nehezen lehetne megvalósítani.

Sokan az állatvédők tiltakozásában „kulturális imperializmust” látnak és visszautasítják, hogy külföldről mondják meg, mi az, ami ehető és mi nem. Gyakran hallani azt az érvelést is, hogy semmivel sem jobb az, amikor más nemzetek konyhája énekesmadarakat, békát vagy éppen kaviárt részesít előnyben.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!