Lendvai Ildikó édesanyját kerestük

Továbbra sem találják azt a 82 éves nénit, aki szerdán a Mátraházi Tüdőszanatóriumból sétálni indult, de azóta sem tért vissza oda. Az asszonyt szerdán délután 4 óra körül a szanatórium hátsó kapujánál látták utoljára.

Amatőr csapat

Egy betegekből álló kisebb csoport már szerdán késő délután a nő keresésére indult, majd este néhány rendőr csatlakozott hozzájuk.

Csütörtökön délben éppen egy kutyás keresőcsoport, az SOS Mentőkutyás Egyesület tagjai terepjáróval az erdőbe indulnak, amikor az Index két tudósítója a helyszínre érkezett, és egyikük csatlakozott hozzájuk. Másik kollegánk a szanatórium főépülete felé vette az irányt.

A kacskaringós erdei út végén az őszi fák mögött egy sárga épület bújik meg. Az épület előtt egy férfival beszélgetésbe bocsátkoztunk. Kiderül, Kiss Péter egyike azoknak, akik csütörtök hajnali fél négyig a környéket járták az idős nő után kutatva. A sikertelen expedíció tagjai végül visszatértek szobáikba, az előtérben még Lendvai Ildikóval találkoztak, aki "köszönt mindent". Kissék számára csak akkor derült ki, hogy akit keresnek, a szocialista frakcióvezető édesanyja.

Kiss Péter a tüdőszanatóriumba már hat éve jár rendszeresen, mostanában gyakrabban, nincs jól. Nem tud róla, hogy a szanatóriumból huzamosabb időre bárki is eltűnt volna, ezért folyamatos aggodalommal és hitetlenkedéssel beszél előző napi élményeiről. Hét betegtársával először szerda délután ötkor fésülték át a környéket, nem sokkal azelőtt, hogy két idős beteg néni állítása szerint az asszony a hátsó kapu felé távozott.

Csendes éj

A betegszanatórium hatalmas területen fekszik, az épületek gyalogosan percekre vannak egymástól. Az idő a Kékestetőtől alig néhány kilométerre már napközben is hűvös, de a nap egy hete ragyog. Az őszi tájban sétálni olyan, mintha egy svájci klinikán lenne az ember a XX. század elején. Kastélyszerű a főépület, az ösvényekre méla csend borul.

Lendvai Ildikó édesanyját a leghátsó épületnél látták utoljára. Világos kabátban, lila sállal a nyakában, kis táskával a gyalog alig húsz percre lévő Mátraházára tartott a postára. A szanatóriumé ugyanis háromkor bezár, de a településen is zárva volt már ekkor.

Az asszonyt már szerda délben is hiába várták az ebédhez, de akkor még senki sem fogott gyanút. Kiss Péter ezt teszi először szóvá. Aztán azért is mérges, mert az éjszaka a betegeken kívül csak 4-5 rendőr kereste az asszonyt. Először csütörtökön reggel indultak kutyás csapatok az asszony felkutatására, amikorra Kiss szerint a "forró nyom már kihűlt". A szerda esti keresgélés után a szervezés csütörtökre erősítést kapott. Összesen 60 ember és 20 kutya vágott neki a szanatórium környékének, a keresést egy helikopter is segítette.

Azt senki sem tudja, hogy a hátsó kapun túl kanyargó kis ösvényről hova térhetett az asszony. Mindenféle találgatásokat hallani, van aki szerint bement Mátraházára, és ott felülhetett egy buszra. Ezt a véleményt osztja Matyi bácsi is, aki a környéken dolgozik. "Nem ismerem a Lendvai Ildikót, nem is érdekel, de reggel 28 kilométert fésültünk át az édesanyja után kutatva" - mondja fáradtan a mátraházi parkolóban, amellett bódé mellett üldögélve, ahova sört inni járnak az emberek.

Vonat sem visz oda

Matyi bácsi az emlékeiben kutat, olyanra emlékszik, hogy idősebb emberek megelégelték a szanatóriumot, elindulnak a vakvilágba. "A múltkor egy bácsihoz mentem oda, láttam ott toporog. Kérdeztem mit keres. Hát a vasútállomást, haza akar menni, felelte, majd Matyi bácsi ránk néz, és hozzáteszi, "itt nincs is vasút. Szépen karon fogtam és hazavittem a szanatóriumba, ahol már két órája keresték".

Kollégáink a kutyás keresőkkel több mint háromórás kutatás után visszaérkeznek a szanatóriumhoz, alulról fésűlték át a környéket. Sikertelenül, pedig négy kutya segítette a csapatot (Nixon, Roger, Liza és Dorka).

A kutatást csütörtökön éjszakára felfüggesztették, mondta az Indexnek Kompos Ferenc a mentőcsapatot vezető rendőrparancsnok, pénteken újra folytatják.