'A világ legmocskosabb városa Budapest'

"A fő probléma, hogy mindenhez és mindenkihez mentőt hívnak. Szinte alapszabálynak mondható, hogy a komoly beteg nem hív mentőt" - mondja Králik György főápoló. Persze sokat lehet hallani arról, hogy a 828 mentőből csak harmincon, negyvenen van orvos, de ez így nem fedi a valóságot. A mentők nagy része betegszállítást végez. Ezt sofőrrel és ápolóval ellátott kocsival teszik, és a rendszer hatalmas összegeket emészt fel, mert gyakorlatilag taxinak használják a mentőt. Ráadásul csak a beteggel megtett kilométereket állja a társadalombiztosítás, tehát egy vidéki hazaszállítás üres visszaútját nem fizeti ki senki. Pesten is rengeteg kilométerrel ez a helyzet. A betegszállítás nem mentési feladat, de a helyzeten senki sem tud vagy akar változtatni.

A betegszállító kocsikon kívül vannak még esetkocsik, ezek ápolóval, és adott esetben mentőtiszttel mennek. Mentőtiszt csak főiskolai végzettséggel lehet valaki, és orvosi beavatkozásokat is végezhet. Gyógyszert ad, vénát biztosít, halált állapít meg. A mentőorvos legalább hároméves gyakorlattal rendelkezik, toxikológus vagy aneszteziológus végzettségű. Ők dolgoznak a rohamkocsikon.

Katasztrófa kellene

A készlethiány így is általános. A benzinkeret évről évre már szeptemberben elfogy. Onnantól már csak a kormányzat jóindulatában bízhatnak, de a mentők nem állhatnak meg. A létszám is hiányos. Folyamatos a készültség, ha bárki lebetegszik, akkor a szabadságát töltő vagy a hétvégén otthon tévéző kollégát is behívják. A készültség folyamatos, ahogy mondják, "krízismenedzselés folyik, a hiányos készletekből kell kihozni a maximumot, de addig itt semmi sem fog történni, amíg be nem következik egy nagyobb katasztrófa. "Azt már nem tudnánk megoldani. Ha terrortámadás lenne, vagy csak összedőlne egy bevásárlóközpont, a betegeket nem tudnánk hova szállítani. Jelenleg nincs olyan kórház Budapesten, ahol egyszerre tíz súlyos sérültet tudnának fogadni. A mentőautók és a létszám biztosítása is nehezen menne. Jellemző, hogy a siófoki vasúti balesethez is a fővárosból kellet mentőt hívni, de ha akkor Budapesten is történt volna valami, már bajban lettünk volna" - mondja Králik György.

A beszélgetés után már jól esik a kopott folyosókon, a kitett egérmérget kerülgetve bejelentkezni az éjszakai műszakra. Előre felkészítettek: egészen másra számítsak, mint nappal. Az esti műszak tulajdonképpen takarítás. A műszak hat órakor indul. A bejelentéstől érkezett első percben a mentőn kell lenni, két perc múlva már a városban szirénázunk. Kivonulásnál mindig használni kell a szirénát, a kórház felé már csak akkor, ha az eset súlyossága megkívánja.

A mentő a körülményekhez képest tiszta, erről mindig a mentős személyzet gondoskodik. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a mentőápoló kézbe veszi a tisztítószert, és a műszak előtt szépen végignyalja a kocsit. Gyakorlottan megy, a tisztításban is nagy szakértelem rakódott rájuk. A ruhájukat is otthon mossák, legyen az akármilyen mocskos.

Gerinctörés és zoknicsere

Az éjszaka egy hátfájásos esettel indul. A megadott címen nem találunk senkit. Több helyre is becsöngetünk a megjelölt második emeleten, de senki sem hívott mentőt, és név alapján sem ismerős a hátfájós. A legtöbb esetben nem a beteg hívja a 104-et, hanem a szomszéd vagy egy ismerős, ezért gyakori a pontatlan cím. Már menni készülünk, amikor Attila, a mentőápoló még ad egy utolsó esélyt, és a szomszéd lépcsőházban is körbenézünk. És lám, egy fekvő ember otthonában találjuk magunkat. Az illetőt még délután egy építkezésen fejbe találta egy háromszáz kilós vasgerenda, és négy métert zuhant. Be volt jelentve, a munkahelyi baleset látszatát kerülendő a legjobb megoldásnak az tűnt, ha kollegái autóval hazaszállítják. Este hétkor már pisilni sem tudott felkelni, ezért hívták a mentőt. Ez nem egy ficam. Speciális rögzítőágyba tesszük, és lecipeljük a másodikról.

Most már világos, hogy ez nem női szakma. A beteg nem volt több kilencven kilónál, de a lépcsőfordulókban azért megizzadok rendesen. A mentősöknél klasszikus elváltozás a gerincfájdalom, a sérv, de az izomszakadás sem ritka. Volt már olyan extrém eset is, hogy a százharminc kilós beteghez a tűzoltóságot kellett kihívni, és az ablakon emelték ki kosaras daruval. Van, amit már a mentősök sem bírnak izommal, vagy nem olyan a lépcső, hogy le tudják hozni, és nem lehet ültetni. Sok ilyen lépcső van. Nekünk mázlink volt, hogy legalább ennyire elfértünk.

Kiderült, hogy a fejen vert melósnak három csigolyája is eltört. Ha vártak volna még egy napot, a beteg nem áll többé lábra. A körülményeket nézve mázlija volt. Ezzel befejeződtek a tényleg mentőszolgálatra szoruló esetek. Az éjszaka további része már a takarításé, az uralmat átveszik a hajléktalanok. Éjjel már arra is van idő, hogy két eset között visszatérjünk a bázisra. De húsz percnél tovább sohasem ücsörgünk.

Az Oktogonnál fáj egy ember lába. Jó kiállású hajléktalan fogad minket, és azt szeretné, ha elvinnénk egy kórházba. Aznap az Uzsoki ügyel, ők látnak el minden traumát az észak-pesti régióban. A hajléktalannak - az én laikus szememmel - semmi baja. Azaz nagyon büdös volt a lába, de bevallom férfiasan, ez már velem is előfordult, de még nem hívtam rá mentőt. Diagnózisként akut agynélküliséget állapítanak meg a mentősök, a büdös láb kezelésére zoknicserét javasolnak.

Jobbra a második bokor

Nem sokkal később lepattant lakásban találjuk magunkat. Egy kortalan asszony lábán repedt meg a fekvőgipsz, a totális részegségen kívül láthatóan nincs nagyobb baj. Férje félmeztelenül aludta végig a vizsgálatot, ő már ismeri a gyógymódot. Az asszony ordibálva magyarázza el Attilának, hogy mit csináljon, milyen kezelést alkalmazzon és hova szállítsa. Kelemen István, a gépész, aki ugye hivatását tekintve rendőr, éppen nem helyezi magát szolgálatba, de erélyesen elmagyarázza a "betegnek", hogy hova fogja szállítani, ha nem nyugszik meg. Megnyugszik, továbbmegyünk.

A mentőápoló az utcán elmagyarázza, hogy nem az emberek ellen vannak, és nem azért idegesítik őket az ilyen esetek, mert nem szeretnek dolgozni. A nyugodt éjszakában is történhet bármikor olyan baleset, ahol életmentésre lenne szükség. A nappali karambolok egyébként sem olyan veszélyesek, mert a dugóban csak lépésben haladnak a járművek, a koccanás a jellemző. Este már más a helyzet, ha a néptelen utcán két autó találkozik, akkor a halál sem ritka. Ha minden mentő a részegeket és a hajléktalanokat szállítja, akkor sem rakhatják ki az utcára őket, ha valakinek történetesen közben megáll a szíve. Akkor már lehet beszélni a késve kiérő mentőkről és a kevés kocsiról. Ördögi kör.

Ebbe a körbe vonjuk be azt a hajléktalant, aki két napja egy bokor alatt alszik, és a barátja hívta a mentőket. Aggódik. A pontos cím: benzinkút, száz méterrel jobbra a második bokor. Elemlámpát veszünk elő, amit Attila vásárolt egy boltban, hogy éjszaka is lásson valamit, mert ezekre a filléres kiegészítőkre nincs pénze a mentőszolgálatnak. "Menjenek a picsába, miért nem hagynak aludni! Nem megyek sehova" - szól a bokor ingerülten. "Milyen egy mocsok mentő ez, vigyék már el, nem látják hogy beteg!" - szól a barát. Nem látjuk. A bokorban lévő ember nem szorul azonnali ellátásra.

Átgyalogolni egy deres buszmegálló üvegtábláján nem egyszerű, de megoldható. A rendőrökkel vár ránk az a bravúros mesterember, akinek sikerült. A változatosság kedvéért egy részeg hajláktalan. Fején, orrán ömlik a vér. Az Uzsokiban a sokat látott orvosok csak csóválják a fejüket, de a túlbuzgó főnővér leltárt kér Attilától, bár ez is inkább a kórházat védi. Mert ugye a beszállítás közben is eltűnhetett a sérült százhúsz forintja. Kabát, sapka, alsónadrág bizalomból megelőlegezve, fél pár magas sarkú női cipő. Nem eltévelygett transzvesztitával van dolgunk, de nem sikerült megtudni, hogy mire is a női cipő, mert a beteg hallgat.

Talán egy olyan nőt lehet vele megvesztegetni két felesre, mint akit a XIV. kerületben szedtünk fel. Eszméletlen, részeg, hajléktalan "hölgy", akinek barátja sörrel locsolja a fejét, nem tudni, miért. Talán a sebet akarja ellátni, bár az inkább az nem túl komoly, csendben csörgedezik belőle a vér. Ezért nem lehet a detoxba vinni, össze kell varrni vagy beragasztani, irány ismét az Uzsoki. Elszállítás előtt még a bajszos barát kurvaanyázik kicsit, a nevünket kéri, elmagyarázza, hogy mit kellene csinálni, rendőrt akar, majd verekedni. Szerencséjére Kelemen gépész nem helyezi magát szolgálatba, de rutinosan elintézi az ügyet. A barát már nem akar verekedni.

Az úton a részeg nő is folyamatosan az anyánkat szidja. Valami népszokásféle lehet, Attiláék elengedik a fülük melett, csak arra vigyáznak, hogy a beteg lehetőleg ne maszatoljon össze semmit. Az ilyen esettel két eljárást lehet alkalmazni. Ha a részeg nő magától eloldalog, akkor le lehet zárni az ügyet, hogy nem találtunk senkit a helyszínen. Ha beszállítjuk a kórházba, ott ültetik kicsit, sebét beragasztják, és másfelé néznek, hogy a delikvens "megszökhessen". Pedig Attila szerette volna megmutatni a kijózanító intézetet, mondván, azt látni kell. Bólogatok, ahogy elnézem, lesz itt még csempés terem.

A detoxban meleg van

Az Uzsoki liftesfiúja a sörtől bűzlő nőt meglátva be sem száll velünk a liftbe. Egyébként is sok dolga van az alagsorban, ahol épp egy csajozási projekten dolgozik. Miután betámogatjuk a szerencsétlen nőt, akinek feje néha véletlenül a falba koppan, megállunk az öreg mentősökkel cigarettázni. Ők is csak részegeket fuvaroznak egész este, mondja egy nyugdíj előtt álló bajszos mentős, de még így is alig bírják. Igaz, most vesznek fel ápolókat a szolgálathoz, de ennek kivitelezése kétséges. Már érettségivel lehet jelentkezni, és egy nyolcvanórás képzés után kocsira is kerülnek. Dolgoztak már olyan kezdővel is, aki nem tudta, mit jelent az ampulla szó. Ezért a tetejét sem tudta lereszelni, kedélyeskedünk. Minden este a részegek begyűjtése adja a legnagyobb feladatot. "A világ legmocskosabb városa Budapest" - mondja a bajszos mentős, és ha harminc évig kellene ezt a munkát csinálnom, akkor egyetértenék vele.

Kérésünk meghallgatásra talál, egy telefonfülkében összeszedünk a változatosság kedvéért egy részeg hajléktalant. Sérülése nincs, irány a detox. Feleségét húsz perce vitték ugyanoda, a családegyesítés nemes feladatát magunkra vállalva intézzük az ügyet. Attila és Kelemen felváltva beszél a csöveshez, hogy minek iszik, van ennél jobb módszer is az öngyilkosságra, de az öntudatos ember a hajléktalanigazolványát lobogtatja, és örül, hogy neki ingyen van a kijózanító. Az ittas férfi arra a filozofikus kérdésre, hogy ha most baleset történne, és nem tudnánk kimenni, mert őt fuvarozzuk, a válasz rutinosan csak annyi, hogy akkor mindenki meghalna.

A detoxikáló még a pszichiátriánál is durvább hely. Egy szoftosabb horrort simán meg lehetne rendezni benne, és még a szereplőválogatással sem kellene törődni. "Ki ez a fasz?" - nyit az ügyeletes, miközben a Frankeinsten kinézetű, agyontetovált, lócsülökkarú, papucsos ápoló már húzza is le a behozott személy szaros gatyáját. Alul félmeztelenül cibálja be a tatát a plafonig csempézett zárható terembe, ahol már pár test szétszórva fekszik a padlóra ledobott matracokon. Alvást parancsol, majd lekapcsolja a villanyt. Attila elmondja, azért vetkőztetik le őket, hogy nehogy a ruhákkal kárt tegyenek egymásban, nyak köré tekerés vagy hasonló akciók, és az emberség jegyében egy lepedőt is kapnak takarónak. És meleg is van bent nagyon, plusz iszonyatos bűz. Másrészt két okból nem szaroznak az ápolók: van, hogy négy-öt mentő áll kint, és minél hamarabb végeznek, annál hamarabb lehet aludni.

Bakancsot kaptam, life

Hajnali fél négy van, amikor lefekszünk a bázis ágyaira. A berendezés nem hordoz magán különösebb belsőépítészeti stílusjegyeket. Van olyan kanapé, amit egy kórházba vitt, és később meghalt ember özvegye adományozott az állomásnak hálából. A takarításnak vége, reggel hatig már nem történik semmi. Elalvás előtt még beszélgetünk Attilával az orvosi egyetemről, a kevés pénzről, fásultságról, iróniáról. Szóba kerül még az egészségügy, a kevés mentő, az áldatlan állapotok, és a felesleges pénzkidobás. "Változások azért vannak. Kaptunk bakancsot" - mondja, és reggel hatig nyugodtan alszunk.