Friderikusz és Oldal József egy követ fúj

Schiffer János apja börtönleveleit állítota ki

Banánosztás vagy baleset miatt álltak utoljára ennyien az Opera Földalatti megállójában, amikor szerdán Schiffer János, Budapest főpolgármester-helyettese megnyitotta A XX. század ujjlenyomata című perontárlatot. A kiállításon neves személyiségek személyes tárgyait állították ki, amelyek a tulajdonosaik szerint számukra a XX. századot reprezentálják.

- A kiállított tárgyak mellett izgalmasabb kérdés, hogy miért pont ezeket választották - mondta Schiffer a megnyitó beszédében, az Indexnek private pedig elmagyarázta, hogy ő speciel azért választotta apja börtönleveleit, mert ,,abban az egész XX. századi magyar történelem benne van".

Sütő Andrást menedzselik

Az ötletgazda Gerő András történész, aki szerint a kiállítás a családi és a társadalmi szűrőn keresztül idézi fel egy izgalmas, de meglehetősen kegyetlen évszázad hangulatát. Schiffer az említett közvetlenség miatt tartotta remek ötletnek a történész felvetését, és ezért kért fel 600 közéleti személyiséget: hogy adják oda, amit oda kell adni.

Persze voltak, akik nemet mondtak, például Sütő András is, akinek visszautasító levelét a szervezők harmadikévezredes PR-fogásként mégis kirakták: lévén itt egy levél, amely maga is ujjlenyomat. A gyűjteményből konkrét, kézzelfogható tárgyakból kiállított kiállítást is rendeznek majd február végén a Történeti Múzeumban. Addig azonban csak a fotók, végig a Földalatti vonalán, és a drámatagozatos olvasó is kitalálhatja, hogy hány megállója van a kismetrónak, ha ideírjuk, hogy 22 helyszínen láthatja az utazó a tárgyakról készült fotókat.

Bródy János gitárja

Ecseri

Dalos György alumínium ételhordója, Janikovszky Éva Mercédesz írógépe, Szepesi György detektoros rádiója, Trogmayer Ottó apjának háztartási naplója, Vukán György, a pápa 1991-es látogatására komponált műve, Monspart Sarolta tájolója, Bródy János gitárja, valamint Demszky Gábor stencilgépe. Kiragadott tárgyak, de a szervezők, és a közönség szerint is ,,jópofa módon" bizonyítják, hogy a humoros hozzáállás, és a mély értelmezések nem egymást kizáró tényezők, ha az embernek számot kell adnia. Elsősorban magáról, meg erről a metróállomásnál csak éppen nagyobb országról.

Metrót a metróba!

- Gyere utánam, itt biztos találunk narancslevet, mondta egy joviális úriember egy joviális úriembernek az Operaház büféjében megtartott pezsgős megnyitó II.-n. Pezsgőt ugyanis délben kevesen isznak, lám Monspart Sarolta is narancslével a kezében beszélgetett Szegvári Katalinnal a Zámbó-jelenség média tálalásáról. A történet társasági részét bevallottan az Index riportereinek teljes tudatlansága uralta, ugyanis érezni lehetett, hogy a duruzsoló meghívottak nagy és izgalmas pályát futottak be, tárgyaikat - ha csak futólag is, de - milliók nézik naponta, így hát Ráday Mihály volt az egyetlen, akit nevén neveztek a névtelenek.

- Ennek is, mint minden ünnepnek, az a célja, hogy megálljunk egy kicsit, és végignézzük, hogy mit csináltunk eddig - fogalmazott a városvédő, majd elmondta, hogy ő nem rakott ki tárgyat, de szíve szerint az egész Opera megállóhelyét betenné az Opera megállóhelyére. Ebben igazat adtunk, amit könnyed, az operaházi feelinghez illő kacajban jeleztünk.

,,Elröppenő idő"

Nem mindenki fogalmaz azonban világosan. Kováts Kornél, az operaház énekese például Fischer Iván karmesteri pálcáját ajánlotta a szervezők figyelmébe (,,amely nincs konkrétan a tulajdonomban"), és ha ehhez hozzávesszük, hogy milyen ajánlást írt hozzá, akkor méltán nevezhetjük az abszolúte filozofikus megközelítés doyenjének a kirakók között.

,,E tárgyhoz fűződő történetekből, emlékekből, mint az ujjlenyomat vonalkáiból, úgy alakult ki egy sajátságos rajzolat, amely az elröppenő időt az én életemet merevíti ki - önmagam és a szó szoros értelmében saját utódom számára is."

Dr. Friderikusz és Oldal József

Fridi magnója

Dr. Friderikusz Sándor a Tesla Pluto típusú szalagos magnóját ajánlotta a nosztalgiázó környezet figyelmébe, de Dr. Friderikusz Sándor személyes élményét csupán azért rángatjuk ide, hogy apropót találjunk Oldal József azon véleményének, hogy az ,,ember nyilván a munkájából választ tárgyat".

Oldal József a sajtótájékoztató hangosításáért felelt. Oldal úr tévéműszerész, így az ,,én a színes tévét állítottam volna ki, mármint a rendszert" válaszát, valamint Dr. Friderikusz Sándor Tesla Pluto típusú szalagos magnóját Oldal József hipotézisének igazolásaként tekinthetjük.

Bea, a harmincas peronőr érdeklődő kérdésünkre pedig a ,,valamely híres színész fényképét tenném ki" választ adta, de amikor konkrét, intim szférákba szerettünk volna behatolni, azzal az indokkal zárkózott el: hogy ,,a peronőr nem nyilatkozhat égbe-világba", és hangjából érezni lehetett, hogy be kéne csukni már a bódé ajtaját, mert különben baj lehet a bérlettel.