Fülesbagoly-invázió Szolnokon
További Bulvár cikkek
Erdei fülesbaglyok csapata szállta meg a közelmúltban Szolnok belvárosát; a ragadozó madarak napközben a város több pontján is láthatók, amint a pihenőhelyként kiszemelt fákon békésen szunyókálnak.
"A település központjában hetven fülesbaglyot számoltunk meg, és a centrumban akad olyan fa, amelyen néha húsz példány is tanyázik" - mondta a Magyar Madártani Egyesület megyei helyi csoportjának vezetője. Urbán Sándor elmondta, a fülesbaglyok városi megjelenése nem számít ritkaságnak, a téli hónapokban elsősorban a táplálék könnyebb megszerzése miatt rendre felkeresik a településeket, és csoportosan ott telelnek át.
Ellepik a fákat a baglyok
Ezen a szokásukon a mostani, mediterrán jellegű tél ellenére sem változtatnak, mint ahogy várhatóan azon sem, hogy februárban, legyen bármilyen hideg az idő, visszarepülnek az erdőkbe, tette hozzá a szakember.
Urbán Sándor megjegyezte, hogy a madarak belvárosi portyájától függetlenül Szolnok egész területét alapul véve, 100-120 bagoly pár is él a településen, és ez a madárállomány már számát tekintve kuriózumnak számít.
A fülesbaglyok repülés közben alig láthatók, miután éjszakai életmódot folytatnak, azaz csak a sötétség beállta után indulnak el nesztelen szárnycsapásokkal zsákmányszerző útjukra. Kedvenceik a városokban elszaporodott rágcsálók, amelyek elpusztításával hasznot hajtanak. Nappal szinte mozdulatlanul pihennek, így a városlakók egy közönséges színházi látcsővel, de akár szabad szemmel is megfigyelhetik az erdőkből télre átmenetileg kiköltözött szárnyasokat.
Gyermekkorom nem elhanyagolható részét a Szolnoki Művésztelepen töltöttem, ami a város közepe táján, a Tisza és a Zagyva összefolyásánál elterülő arborétumszerű parkban van. Az egyik ősfán időtlen idők óta élt egy hatalmas bagoly - talán erdei fülesbagoly - aki a telep egyik hírességének számított, mert általában nem az odújában, hanem amellett üldögélt. Na, a nyolcvanas évek elején egyszer csak megkattant a bagoly és elkezdte módszeresen levadászni a lakókat.
Ez úgy nézett ki, hogy ment az ember a kertben, és minden előjel, szárnycsattogtatás vagy vérfagyasztó nászkiáltás nélkül egyszer csak a fején csapkodott egy rohadt nagy madár, ami ijesztőbb, mintha egy reggel az MSZP Rogán Antallal kiegészült elnökségét találnánk az ágyunkban. Plusz ez még vérző sebeket is okozott néha, a hegyes karmoknak és az éles, bár szerencsére rövidke csőrnek köszönhetően. A vicces az volt, hogy a művészek hetekig, sőt talán hónapokig csak konyhai lábossal a fejükön tudtak átmenni egymáshoz esténként.
A bagoly a védőfelszereléses embert is megtámadta, de hoppon maradt, mert nem tudott a hajunkba kapaszkodni. Amikor már tűrhetetlenné vált a madárterror, kihívták a természetvédelmi szakembereket, akik létrával és hálóval befogták, majd elszállították Nagykörűbe, a Szolnoktól 25 kilométerre lévő szép kis Tisza-parti település híres ártéri erdejébe. A bagoly másnap már ott ült a fán. Ha jól emlékszem, ezután már nem fogták be újra, hanem idővel abbahagyta a szadizást. Drága olvasók, akinek pontosabb emlékei vannak a sztori kimenetléről, kérjük írjon levelet a szily@mail.index.hu címre.
Szily László
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
