A vadludak, a jeges víz és egy pilóta hőstette

A repüléstörténet bámulatos hőstettének nevezte az amerikai Airbus A320-as kényszerleszállását a Hudson folyóra Peter Goelz, az amerikai közlekedésbiztonsági hivatal (NTSB) volt vezérigazgatója. Michael Bloomberg New York-i polgármester szerint a pilóta "mesterien" tette vízre a gépet, és nem hagyta el a fedélzetet, amíg nem bizonyosodott be arról, hogy egy utas sem maradt a fedélzeten. Kétszer is visszament a gépre, miután már mindenkit épségben kimenekítettek. Csak egy ember sérült meg súlyosabban, neki mindkét lába eltört.

A máris "hőssé" kikiáltott pilótát Chesley B. "Sully" Sullenbergernek hívják. Negyvenéves repülési tapasztalattal rendelkezik. 1980 óta szolgál az US Airwaysnél, korábban hét évig vadászpilóta volt a légierőnél. Sully jelenleg oktatóként is dolgozik.

A US Airways Airbus A320-as gépének fedélzetén 150 utas és 5 fős személyzet tartózkodott. A gép a LaGuardia repülőtérről szállt fel csütörtök délután 3.26-kor, az úti cél az észak-karolinai Charlotte volt. A gép a felszállás után percekkel valószínűleg egy lúdrajjal ütközött, és a gép mindkét hajtóműve felmondta a szolgálatot. A gép végül Manhattantől nyugatra, a 48. utca magasságában esett a New Yorkot New Jersey-től elválasztó Hudson-folyó 6 fokos, jeges vizébe (a levegő hőmérséklete -6 fok volt).

A repülőgépek nap mint nap összeütköznek madarakkal, de ez csak a legritkább esetben idéz elő katasztrófát. Évente mintegy 5 ezer madárütközést jelentenek a pilóták, és az elmúlt két évtizedben 200 esetben vezetett katasztrófához a jelenség. Szüle Zsolt a Skyeurope volt magyarországi főpilótája két hónappal ezelőtt egy amszterdami leszállás előtt találkozott egy madárrajjal. Egy tompa puffanásszerű hang utalt arra, hogy egy sirály belement a hajtóműbe, mondta az Indexnek a Boeing 737-es oktatókapitány.

Miután a légkondicionáló a hajtóműből kapja a levegőt, hamarosan az utastérben is érezni lehetett a nyers hús bűzét, több utas emiatt rosszul is lett. Szüle Zsolt tapasztalatai szerint ilyenkor olyan gyorsan történnek a dolgok, hogy ezt elkerülni nem lehet, a pilóta dolga, hogy épségben földet érjen. A leszállás után a hajtómű csupa vér volt, szét kellett bontani és alaposan átvizsgálni.

Ha egy nagyobb madár a hajtómű külső körébe csapódik, az ugyan feldarálja a szárnyat, de eközben széteshetnek, megszorulhatnak a lapátok. Ez egy nagyon érzékeny rendszer, s egy ilyen eset alaposan megzavarja a működését, magyarázta Szüle Zsolt. Ha a madár a hajtómű belső körébe kerül, megzavarhatja az abban folyó áramlást, és úgynevezett lángkialvást okozhat. A hajtómű bizonyos esetekben ugyan újraindítható, de ha erre nincs lehetőség, akkor a hajtómű leáll és a tolóerő megszűnik.

Egy gép egy működő hajtóművel is tud tovább haladni és leszállni, de ez a pilóta aktív közreműködését igényli. A hajtóművet a gyártók úgy is tesztelik, hogy nagyobb testű madarakat lőnek bele.

A repülőterek közelében különböző módszerekkel űzik el a madarakat. Riasztó puskát vagy automata hangágyúkat alkalmaznak a madárrajok távoltartására. Jól beválik az a módszer is, hogy ragadozó madarakat, például sólymokat röptetnek a környéken. Szüle szerint a pilótáknak is vannak módszereik a madarak elriasztására: sok esetben a gép lámpájától is megijednek, s a tapasztalatok szerint a gép radarsugarai is hatással vannak madarakkal.

Az eddig közzétett információk alapján a járat nem a repülőtér közvetlen közelében, hanem a felszállás után néhány perccel ütközhetett a madarakkal, mondta az Indexnek Keszőcze János, a Malév Boeing 737-es főpilótája. A gép körülbelül 3000 láb (kb. 1000 méter) magasságban ütközött a madárrajjal. Ilyen magasságban főként nagytestű, vonuló madarakkal lehet találkozni. A jelek szerint a Hudson folyóra leszálló gépnek mindkét hajtóműve leállt. Ebben az esetben a repülő egy vitorlázógéphez hasonlóan működik: irányítható, de emelkedésre nem képes.

Repülési szakértők szerint kivételes eset az, amikor sikerül vízen landolnia egy utasszállító gépnek, anélkül, hogy kettétörne. "A vízre való landolás általában nagyobb rombolással jár, mint a szárazföldi landolás. Bámulatba ejtő, hogy egy sugárhajtású Airbus képes volt leszállni egy folyón anélkül, hogy darabokra tört volna" - mondta Max Vermij légi balesetekkel foglalkozó kanadai nyomozó. Szerinte a gép óránkénti mintegy 250 kilométeres sebességgel ért vizet, és ilyenkor a becsapódáskor általában letörnek a szárnyak és a hajtóművek, víz került a gép belsejébe, és ez szétszakítja a gép törzsét.

Európában elsősorban az az elv, hogy ha lehet, a gépet kényszerleszállás esetén a betonra tegyék le a pilóták, mondta Szüle Zsolt. A vízreszállásnál ugyanis számos kockázati tényező van. Az Airbus A320-as hajtóműve például a szárnyról erősen lefele áll, és az egyik előbb ér a vízbe, „beakadhat” és a gép széttörhet vagy átfordulhat. Nagy kérdés az is, hogy a hideg vízbe ereszkedésnél milyen túlélési esélyei vannak az utasoknak, ha nem jön időben segítség.

A vízreszállásnál a pilótáknak egy előre begyakorolt mozdulatsor szerint kell cselekedniük, de nagyon fontos a lélekjelenlét, hiszen erre nincs sok idő, legfeljebb néhány perc, mondta Keszőcze János. Ilyenkor a futóműveknek nem szabad kint lenni, kiengedett fékszárnyakkal kell a gépet a lehető legkisebb sebességre fékezni és farokra húzott állapotban kell landolni.

Ha a gép a vízre ereszkedett, nem merül el azonnal. Ha nem sérül meg a géptörzs, akkor a szigetelésnek köszönhetően a víz nem áramlik be. Mivel a farka nehezebb, az süllyed le, így az utasok az első ajtón tudnak menekülni. Nagyon fontos, hogy a személyzet felkészítse az utasokat a vízre szállásra és mindenkin legyen mentőmellény. Ez meglehetősen ritka manőver, így nincs túl sok valós tapasztalat erről, mondta Keszőcze János, de a Malév pilótái szimulátoron 3 évente rendszeresen gyakorolják ezt és más vészhelyzeteket.

A New York-i kényszerleszállásnál sokat számított, hogy nem egy elhagyatott területen landolt a gép, így az utasokat hamar ki tudták menteni a környéken lévők hajók. Az utasok beszámolói szerint a gépen először pánik tört ki, amikor a kapitány bemondta, hogy készüljenek fel a becsapódásra. Ezután azonban a rendezett káosz volt jellemző: néhányan kiabálva nyugalomra próbálták inteni az utasokat, az emberek felvették a mentőmellényeket, és először a nők és gyermekek menekültek ki a gépből.