Több tízezren búcsúztatták Simon Tibort

13. 15.

Robogóval közelítjük meg a temetőt. A Hegyalja utca egyik buszmegállójában legalább 100 fiatal lány várakozik. Közelebbről látjuk, hogy mindannyian fekete ruhában. Az úton kisebb csapatok kaptatnak a temető felé, van aki Fradi-mezt visel, a legtöbben azonban fekete pólót vagy zakót.

13.24.

A bejáratnál nagy a tumultus. Bár nem vagyunk gyakorlottak a tömegbecslésben, ezren biztosan lehetnek. A jelenlévők vagy némám merednek maguk elé, vagy halkan sustorognak ismerőseikkel. Nincsenek sem zászlók, sem transzparensek.

13.30.

Egymás után érkeznek a zöld-fehér különbuszok. Az egyikkel befutnak a Ferencváros játékosai. Szurkolói csoportok vegyülnek el a tömegben. Hatalmas, kidekorált koszorúkkal érkeznek. A fiúk döntő többsége kopasz, izmos testtel és sűrű tetoválásokkal.

13.34.

Egyre többen vagyunk. Érkeznek Simon volt kollegái is, előttünk éppen az idősebb Albert Flórián fog kezet Pintér Attilával.

13.36.

Megjön a soproni csapat is. A hangulat szolid, csendes és tragikus. Egyetlen kissé illuminált rajongó próbál meg tapsolni, de senki sem követi ebben. A résztvevők meglepően nagy része nyíratta kopaszra a fejét, amit mi a meggyilkolt játékos iránti tiszteletadásként értelmezünk. Rengeteg a fiatal és sok lány jött el.

Most már egyértelműen több ezres a tömeg. A koszorút, virágot, vagy egyszerűen egy Simon-fotót szorongató szurkolók között, hatalmas terepjárók gördülnek be a főkapun, óriástermetű, vastag aranyláncos utasokkal. A temetőben egyetlen rendőrt sem látunk.

13.39.

"Ez Jimmy!" suttogják hirtelen többen is. Kis híján morbid városi legenda születik, de azonnal kapcsolunk, hogy ez nem más, mint Zámbó Árpy, aki észreveszi, hogy a nép közé keveredett és gyorsan távozik a VIP-bejárat felé.

A főkapunál találkozunk Deutsch Tamás miniszterrel, Koszta Jánossal, az óriás termetű váci kapussal és Vincze Ottóval, aki a Fradi Bajnokok Ligája-résztvevő csapatában játszott együtt Simonnal. A politikusok nem lepték el látványosan a helyszínt, a Fideszes miniszteren kívül egy jellegzetes bajuszú MSZP-s képviselőt látunk, de az ő neve nem ugrik be a nagy melegben.

14.09.

Most csattan el az első hangosabb szó, mert egy türelmetlen autós a főbejáratnál rádudál egy koszorúkkal érkező csoportra.

Sorban futnak be Simon futballista kollégái: itt van Henk Ten Cate, az MTK volt edzője, Bozóky Imre MLSZ elnök, Puhl Sándor játékvezető és sorban a futballisták: Zavadszky Gábor, Hajdú Attila, Mátyus János, Nyilasi Tibor, Hamar István, Igor Nicsenko, Csábi, Bognár György, aztán az újpesti Szlezák és Tamási. Kiprich József láthatólag megrendülten áll a meghívottak között.

14.30.

A gyászszertartást az MTV2-ről ismert László atya celebrálja. Beszédet mond a soproni futballcsapat és az FTC képviselője is. A szövegek vezérfonala Simon keménysége, következetessége és sportszerűsége.

Bár a kordonok mögött álló, talán már több tízezres tömeg a csapnivaló hangosítás miatt egy szót sem hallhat, mégis csendben, sőt nyugodtan megkockáztathatjuk méltóságteljesen várakozik. Valaki kétszer megpróbálkozik a "HANGOT!" kiáltással, de az emberek ezen a délutánon nem vevők az ordibálásra. László atya beszél utoljára és "szívünk indulatainak megfékezését" említi majd arra bíztat, hogy mondjunk ellent az erőszaknak a bosszúnak és a gyűlöletnek.

A mentősök egy sokkos állapotban zokogó fiatal fiút vezetnek el a koporsó közeléből, majdnem biztosak vagyunk abban, hogy Simon fiáról van szó. Később a gyászmenetben látjuk, hogy tényleg ő volt az.

A gyászbeszédek után indul a menet: elől egy világosbarna egyenruhás öregúr viszi a meggyilkolt hátvéd arcképét. Őt követi László atya, majd lassan elgurul az autó a koporsóval, utána a bírátok kollegák és személyes meghívottak sokasága. Még soha sem láttunk temetésen ennyi újságírót, a fotósok a ravatalozó tetejéről kattingatnak.

Simont közvetlenül a ravatalozó mellé temetik, a talán már több tízezres tömeget ekkor még a kordonok mögött tartják. A szomorú aktust követően a meghívottak távoznak és a végig szolidan fellépő, fekete öltönyös biztonsági szolgálat beengedi a gyászoló közönséget.

Továbbra sem hallatszik hangos szó, főként bármiféle erőszakra való felszólítás, egyelőre úgy tűnik, hogy nem volt alapja semmi olyan félelemnek hogy a bálvány halála miatt a rajongótábor erőszakos akcióba fogna. Kifelé menet egy alacsony, az itteni divat szerint kopasz fiatalember annyit kérdez Koszta kapustól: "hétvégén hol játszotok?".

Emlékezés a Café Allure előtt A Lövőház utca Mammut 2 bevásárlóközpont melletti szakaszát már délután négy órakor lezárták, lassan gyülekeznek a szurkolók, barátok a Café Alure előtt. A helyszín tele van a gyászolók által elhelyezett relikviákkal, fényképekkel, gyertyákkal és koszorúkkal. Nem látni rendőröket a helyszínen, bár a kerület rendőrkapitánya a bár előtt tartózkodik. A távozók helyére mindig újak jönnek, főleg fiatalok, sálakkal, zászlókkal. Egyre népesebb a járókelők gyülekezete is. Sorban mindenki a rögtönzött gyászfal elé járul: gyertyát gyújtanak, aláírják a gyászolók nyilatkozatát, újabb nevek kerülnek a már többezres lista aljára. Egy fradista fiú elővesz egy paklit, a lapokon Simon Tibor portréja. Egyenként megcsókolja a lapokat, és mindegyik mécses elé letesz egy fényképet. Egy nagyobb csapat érkezik, élükön egy napbarnított, kopasz férfival. Mécsest gyújt a bár lejárata előtt, majd a bámészkodók felé fordul. - Most megyek, kirámolom az egész Mammutot! - veti oda, és határozott léptekkel elindul. E közjátékon kívül agressziónak semmi nyoma. Az emberek csöndben várakoznak a Café Allure előtt; egy fiatalokból álló csoport tagjai megbeszélik, hogy közösen elmennek a vasárnapi szentmisére. (Vasárnap délelőtt tíz órakor a gazdagréti templomban szentmisét celebrálnak Simon Tibor emlékére.)