Vesét Kínából, májat Peruból

Japánban nagyjából 10 vesetranszplantációt végeznek évente, így érthető a 62 éves üzletember elkeseredése. „Csak az én tartományomban 100-an várnak új vesére. Már rég halott leszek, mikor találnak nekem donort.” – idézi a Japan Times.

Gyorsan ment és olcsó volt

10 nappal később Hokamura úr egy shanghaji kórház műtőasztalán feküdt új veséjére várva. Ehhez nem tett mást, mint felhívott Kínában egy szervkereskedelemmel foglalkozó japán ügynököt. A „donor” egy kivégzett halálraítélt, az ár 6,8 millió jen (több, mint 12,5 millió forint). „Olcsó volt”, magyarázza Hokamura, „otthon bármikor megkeresek ennyi pénzt.”

Hokamura egyike a több száz jómódú japánnak, akik Kínában végeztették el veseátültetésüket. A „transzplantációs turizmus” a koreaiakat, az amerikaiakat és más nemzetek módosabb állampolgárait is vonza. A szervek eredete nem titok: többségük a börtönök hullaházából kerül ki.

A vécéajtó mint alternatív információforrás

Kínában illegális a szervkereskedelem, de a feketepiac virágzik, írja a Japan Times. Nem csak kisebb magánklinikák, hanem a nagyobb shanghaji és pekingi kórházak is részt vesznek a bizniszben. A megfelelő kontaktokat könnyű megtalálni: kórházak falára felgraffitizett, vécéajtókra felfirkált, online fórumokban és más internetes oldalakon megadott telefonszámokat kell keresni. „Az ügynökök gyakran felkeresik az orvosokat, folyton telefonálgatnak és leveleket küldözgetnek” – meséli Ding Qiang, a shanghaji Huashan Kórház munkatársa.

Nincs biztos információ arra vonatkozólag, hogy hogyan gyűjtik össze a szerveket, de az orvosok már nem egy beszámolót hallottak a kivégzések helyszíneire látogató, speciálisan szervtárolásra alkalmas eszközökkel felszerelt mentőautókról. Bár Peking nem ad ki hivatalos adatokat az évente kivégzettek pontos számáról, az Amnesty International 2004-es felmérése szerint ez a szám 3400 körül lehet, ami a világon messze a legmagasabb. Egyes belső források azt állítják, hogy a valós szám tízezer körüli. (Összehasonlításképp: az AI felmérése szerint Iránban legalább 159 személyt, Vietnámban 64 személyt, míg az Amerikai Egyesült Államokban 59 embert végeztek ki 2004-ben.) Peking szerint minden halálraítélt önként ajánlja fel szerveit, ezzel kapcsolatban azonban sokan szkeptikusak.

Fontos a megfelelő időzítés

Emberi jogi szervezetek azzal vádolják a kínai hatóságokat, hogy úgy időzítik a kivégzéseket, hogy azok egybeessenek a transzplantációk időpontjával. A Japan Times szerint az is árulkodó, hogy a jómódú külföldiek szinte azonnal találnak donort, miközben a helyi lakosok közül mintegy 2 millióan várnak vesére. Japánban ez a szám 12 000 körüli, de az elmúlt 8 évben alig 50 ilyen operáció volt. „A japán orvosok elégedettek azzal, ha pácienseiket dialízissel kezelhetik, mert ebből jól profitálnak” – magyarázza Hokamura. „Évente 5,1 millió jent (9 és fél millió forintot) kapnak az ilyen betegek kezelésére.”

A betegek célállomásai közé tartozik még India, a Fülöp-szigetek és Peru is. Egy veséért átlagosan 65 000 dollárt (14,3 millió forintot), egy májért 160 000 dollárt (35,3 millió forintot) kell fizetni, egy szívműtét pedig körülbelül 120 000 dollárba (26,5 millió Ft) kerül Shanghajban. Ugyanez Észak-Amerikában 860 000 dollár (190 millió Ft) lenne.

Hol itt a gond?

Számos pletyka kering arról is, hogy utólagos gondok lehetnek a kezeléssel, vagy hogy a páciensek egy-két évvel később meghalnak, ám ezek eddig még nem vették el a betegek kedvét, hiszen gyakran ez az utolsó esélyük. Hokamura úrnak elmondása szerint egyébként sem lenne problémája azzal, hogy elítélteket végezzenek ki azért, hogy az ügynököket el tudják látni szervekkel. „A tolmácsom elmondta, hogy a donorom egy fiatal elítélt volt. Így legalább hasznossá tette magát a társadalom számára. Hol itt a gond?”