További Bulvár cikkek
Furcsa maradványok
Ez volt az első expedíció az érintett területen 2000 óta, emlékeztet a MosNews híroldal. A kutatók műholdfelvételek alapján széles földsávot fésültek át Poligusa település közelében, az 1908-ban itt lezuhant, tunguzi meteorit néven emlegetett űrbeli tárgy nyomait keresve.
Az orosz kutatók azt állítják, hogy "földönkívüli műszaki eszköz maradványaira" bukkantak, ami Szibéria felett közel száz évvel ezelőtt talán balesetet szenvedhetett. Beszámolójuk szerint ugyancsak megtalálták az egykori fényjelenség szemtanúi által többször említett olvadt kőzetet is. A kőből egy ötven kilogrammos darabot Krasznojarszkba szállítottak további vizsgálatok céljából.
Ki kellett volna pusztulnunk
Az expedíciót vezető Jurij Lavbin a MosNews tudósítójának kifejtette, hogy munkatársaival végig követte az űrből lezuhant tárgy pályáját, viszont ez alkalommal abból indultak ki, hogy az nyugatról kelet felé tarthatott, és nem fordítva, ahogy azt korábban sokan feltételezték.
Az új elgondolás alapján az expedíció felfedezett egy, a növénytakaró alatt rejtőző tárgyat. Első ránézésre hatalmas fémes tömbnek tűnt, így a kutatók mintát vettek belőle az összetétele megállapításához. Lavbin számításai a Földdel 1908-ban ütköző objektum tömege csaknem egymilliárd tonna lehetett, a becsapódás lökéshullámának el kellett volna puszítania az emberiséget.
Valaki megmentett minket
Hogy ez nem történt meg, az azt az elméletet erősíti, hogy a tunguzkai esemény egy "földönkívüli műszaki eszköz" felrobbanása volt tíz kilométerrel a földfelszín felett, állítja az orosz kutató.
"Bizonyossággal állíthatom és hivatalosan bejelenthetem, hogy akkor az emberiséget egy nálunk sokkal fejlettebb civilizáció beavatkozása mentette meg a pusztulástól. Felrobbantották a óriásmeteoritot, ami elképesztő sebességgel haladt a Föld felé" - jelentette ki Lavbin. Most végre megtalálták a hatalmas tárgy maradványait, amely felrobbantotta a meteoritot.
Az orosz kutató az idei expedíció "sikerei" nyomán abban bízik, hogy a tunguz rejtélyt annak százéves évfordulója előtt sikerül megfejteni. Ennek érdekében orosz kutatók újabb nagyszabású expedíciót terveznek Kelet-Szibériába.
Lepihentek a fák
A tunguzkai eseményként emlegetett jelenség a szibériai Köves-Tunguzka folyó felső szakasza mentén, 1908. június 30-án, fényes nappal következett be. A lökéshullám becslések szerint hatvanmillió fatörzset döntött ki sugárirányban, több mint 2150 négyzetkilométeres területen.
Ugyanezen a napon a környéken élők hatalmas, szinte a Nap fényességét elérő tűzgolyót láttak átvonulni az égbolton. Néhány perccel később hatalmas villanás, azután az embereket a lábukról ledöntő lökéshullám érkezett, amely még négyszáz kilométeres távolságban is betörte az ablakokat.
A robbanást érzékelték Európa és Ázsia szeizmológiai állomásai, a pulzálva lefutó légköri nyomásváltozást jelezte a brit szigeteken nem sokkal korábban feltalált barográf. A következő néhány hétben Európa és Nyugat-Oroszország felett olyan világos volt az éjszakai égbolt, hogy olvasni lehetett mellette.
Vacakolt a légkör
Az Egyesült Államokban a Smithsonian asztrofizikai obszervatórium és a Mount Wilson csillagvizsgáló a légkör átláthatóságának több hónapig tartó romlását jelentették. A Szibéria feletti robbanás erejét később tíz-tizenöt megatonnásra becsülték.
Az első expedíciókat jóval az orosz forradalom után, 1927-ben küldték a térségbe. Azóta számos kutató járt itt, de mostanáig az üvegszerűen megolvadt kőzeten és néhány szokatlan ötvözetű fémszilánkon kívül semmi "kézzelfogható" nyomra nem bukkantak.