Halott sínek kutatója

"Megszívta a cigarettáját, aztán a körút felé nézett, hogy megállapítsa: jön-e a 63-as villamos."
"_a zuhogó esőben hirtelen megtorpanó Magda István az Erzsébet híd felől közeledő és a Keleti pályaudvar irányába haladó 44-es villamost nézte_"
(Hajnóczy Péter)

Hol van ez az összestől?

"Édesanyám szerint meg kellene komolyodnom végre, elvégre 28 éves vagyok már. Azt szeretné, ha regényeket írnék vagy megváltanám a világot. Úgy gondolja, hogy az elveszett síneket kutató szenvedélyemmel a valóság elől menekülök. Amikor meglátogattam őt Németországban, akkor is csak villamosokat akartam fényképezni. A főúton csináltam két felvételt, erre azt mondta: na, kész van. Mire én: De anya, ez csak kettő volt. Hol van ez az összestől?"

Széchenyi tér régen...

...és most

Mire ezeket elmondta nekem Varga Ákos, akit az interneten csak Hamsterként ismernek, túl voltunk egy hosszú sétán. A 62-es végállomásán találkoztunk, "a Rákospalota MAV telepnél, amit most valamiért Mézeskalács térnek hívnak, pedig az egy háztömbbel odébb van.". Az első csalódás. Taxiból szállt ki, kezet fogtunk és elindultunk a Szent Korona útján. Innen indult a 65-ös villamos. 1980. január 13-án szűnt meg. Egy kereszteződésnél megálltunk. "Tavaly itt még volt egy itt felejtett megálló paddal, világításkapcsolóval."

Az útépítéssel magyarázták

Nagyokat hallgatunk. Egy frissen megismert kívülállónak hogyan meséljen szenvedélyéről, a külső kerületekben felkutatott elveszett vonalakról, az adatok feldolgozásával töltött éjszakákról, és arról a jóleső szédülésről, amely elfoghatja a halott sínek kapcsán. Átmegyünk az M3-as autópálya felüljáróján. Annak idején "az útépítéssel magyarázták a vonal megszüntetését", pedig jó néhány évig egy kapavágás sem történt. Különben mivel foglalkozik, kérdezem, mire szűkszavúan annyit felel, hogy "informatikával".

A felüljárón túl minden megváltozik. Átverekedjük magunkat egy rövid, lakótelepi szakaszon, itt-ott előtűnik a sín néhány méteres szakasza, majd bekanyarodunk a Beller Imre utcába. Annak, aki még nem járt a Beller Imre utcában: ez egy hosszú, mezővárosi utca, nagyrészt olajos földdel borítva, az utcát övező kis házakból vita szűrődik ki a szociáldemokrata mozgalom jövőjéről; Leninékkel vagy nélkülük.

Ma sem tört ki a világháború

Elkapja a lelkesedés, amiért néhány kilométer gyaloglás után, de még az édesanyjáról előadott monológ előtt "elnézést kér", és aggodalmát fejezi ki, mert "nem tudja, hogy mit lehet kihozni majd ebből az egészből." Amikor fényképezőgéppel járja a kihalt utcákat, sokan megszólítják. Gyanakodva vagy kíváncsian vagy mosolyogva. És amikor elmondja, hogy "az elveszett sínek után kutat", akkor a legtöbben mesélni kezdenek régi élményeikről. Köszönőviszonyban voltak a 65-ös összes villamosvezetőjével, volt, hogy ott is letett utast - a közlekedési vállalat forgalmi szabályzatát súlyosan megsértve -, ahol nem volt megálló, szeretője volt a kalauz.

Most is van néhány öreg az utcán, bizalmatlanul néznek ránk. Nem akarom megkérdezni tőlük, hogy emlékeznek-e még a 65-ösre, mert félek a válaszoktól. "A tanácsnál kérvényeztük, hogy szüntessék meg a járatot, mert nagyon zajos volt, ahogy végigcsattogott a Beller Imrén." "Mindig késett és mocskosak voltak az ablakai." "A 65-ös? Az egy nagy trágya volt." Abban szeretnék inkább hinni, amit ő mond nekem. Az emberek errefelé imádták a villamost, mert megnyugodtak, amint reggel meghallották az első járatot. "Ma sem tört ki a világháború."

Kirándulásnak is felfogható

Az egyik ház falán tábla tudósít arról, hogy 1898-ban itt alakult meg a Rákospalotai Polgári Kör. Mintha ma lett volna. A sín néhol előbújik az olajos földből. Hosszú ideig állunk egy felsővezetéktartó oszlop előtt, amely "valamilyen rejtélyes okból " megmaradt. Sajnálja, hogy a felsővezetéktartó oszlopokról keveset tud. Valahol csak van egy szakkönyv, egy felsővezetéktartó oszlop monográfia, amibe "egy öreg szaki megírta" tudományát.

Beller Imre utca régen...

...és most

A Beller Imre utca az elveszett sínparadicsomba torkollik. A Széchenyi tér környékén van ez, a város végén, ahol kilométernyi halott sín kanyarog. Kutatni való még van bőven. Mert ki hitte volna - egy menetrendben sincs benne -, hogy "a 20-as május elsejéken csak a Keleti pályaudvarig közlekedett", vagy a zuglói kocsiszínbe régen nem fértek el a villamosok, ezért a nyílt pályán, "a 44-es hurokvégállomásáig" aludtak. Itt tartottunk, amikor az édesanyjáról beszélt, cserébe én is szerettem volna elmesélni valami mély és sötét családi titkot. És azt is elmondta, "szeretné, ha ez benne lenne a cikkben", hogy a barátnője megérti őt, néha el is kíséri egy-egy útjára, mely "kirándulásnak is felfogható".

Arra gondoltam, hogy egy ilyen írásnak úgy kell befejeződnie, mint egy halott villamosvonalnak. Egy felsővezetéktartó oszlop, egy világításkapcsoló, egy pad, egy földbe vesző sínpár. Aztán semmi.