Tavaly töltöttem be az ötvenet. Hét éve váltam el. Rövid sebnyalogatást követően elkezdtem az interneten ismerkedni, hiszen azért a magamfajta vén hülyék egy része is pörög a különféle online társkeresőkön. Az immár több mint fél évtized alatt messze nem váltam a senior netes csajozás Ernyey Bélájává, de talán csöppnyivel több tapasztalatot gyűjtöttem be, mint a legtöbb kortársam. Íme néhány szösszenet az eddigiekből:

Tinder – a lovagok és lovaginák Mekkája

Világviszonylatban a legnagyobb, legnépszerűbb online randizási felület. Magyarországon körülbelül ötvenegyezer lovat tartanak.

Baromira nem értek hozzá, de szerintem jelentősen felülbecsülöm, ha lovanként négy embernél többen lovagolnák az adott pacikat. Tegyük fel, hogy fele-fele a lovagló férfiak és nők aránya. Az ugye 102 ezer műlovarnőnyi mennyiség. Erre föl a Tinderen legalább minden negyedik csajnak fent van minimum egy lovaglós fotója. Durván sántíthat a matek. Hogy nem pusztán az én Tinder- felületemen keresztezték a lószövetséget a nőszövetséggel, az is jelzi, hogy a bizonyos „Szabadtéri 4akkordos Performansz” nevű zenekar már évekkel ezelőtt megénekelte a jelenséget. A Miért pózol majdnem minden lány lóval a Tinderen? című tábortűzdaluk a szerény látogatottsági mutatók alapján ugyan nem ostromolta a slágerlisták élét, ám sorai megfontolandók:

Azt sem értem, mit jelenthet ez a végtelen lómánia,

azzal jártok munkába, mert nincsen pénz Ferrarira.

Vagy szimbólum, ami egyszerűen csak annyit próbál jelezni,

hogy extrém méretű lőccsel bíró csődört próbál szerezni.

Randikon rákérdeztem a hölgyekre is, hogy vajon mi, pasik is túltoljuk-e a lovasnemzetesdit. Kiderült, hogy mi másképp röhögtetjük ki magunkat. A Porsche és Harley Davidson melletti obligát pózolást követően a másik, idiótán túlfotózott toposz a kézben egy tízkilós tükörponttyal való szelfizés. Mintha bármelyik nő arra gerjedne, hogy mekkora halat rántottunk ki a tóból?!

Badoo – a prolitinder

Ha valaki alacsony költségvetésű művészfilmhez castingolna, irány a Badoo! Az applikáció még gátlástalanabbul tukmálja a fizetős prémiumszolgáltatásait, mint a Tinder (azért a Nagy Tesót sem kell e téren félteni). Számtalanszor ugrabugrál fel az avatarja azoknak a hölgyeknek, akik állítólag érdeklődnek irántunk, és ha prémiumra váltunk, fel is vehetjük velük a kapcsolatot. Ezek szerint a piac törvényei alapján működik az efféle bolondadó begyűjtése. Persze némiképp árnyalhatja a képet, hogy a Badoo is egyike a világ randiapp-piacait uraló, globális óriásoknak. Nem kizárt, hogy más országokban éppenséggel a kvantumfizikusok kedvenc randialkalmazása.

OkCupid* – a diplomahalmozók önfényző köre

Tulajdonképpen a Badoo inverze. Afféle szerelmi LinkedInként listázzák a nők nyelvvizsgáikat, PhD-iket, interkontinentális felső vezetői sikereiket. Egy csoffadt egydiplomás a Rigó utcai középfokújával legfeljebb a virtuális petrezselymet árulhatná rajta. Mivel ezen a felületen a földrajzi, regionális szűkítés nem úgy működik, mint az előző kettőnél, ezért a világ bármely szegletéből ránk írhatnak. Ráadásul nem csak kölcsönös érdeklődés esetén küldhetünk üzenetet. Matchelés nélkül is ráírhatunk valakire. A honi sokdiplomás yuppie csajszik mellett egészen más közegből és a föld másik szegletéből is keresnek gyógyírt a lelki bajaikra ezen a társkeresőn, akik gyermekükkel, önmagukat jó keresztényként hirdetve ismerkednek, és lényegében bárkihez hozzámennének feleségül, aki elvenné őket. Ilyen intróval is találkoztam: „I like books. I like all kind of books.” 

*Ezen a felületen évek óta nem jártam, nem is mobilapplikációként, hanem „hagyományos” internetes társkeresőként használtam. Nem kizárt, hogy időközben módosultak a feltételei és a felhasználói szokások.

Bumble – a milliárddolláros, zseniálisan egyszerű, de nagyszerű ötlet

Ezt az online randiappot Magyarországon alig használják, és ők is inkább expatok, de például Bécsben vagy Berlinben kirándulva felhasználók tömkelege közül csemegézhettem. Egyszer néztem valamelyik sportcsatornán amerikai NBA-s kosárlabdameccset, és nem tudtam rájönni, hogy a Los Angeles Lakers-játékosok mezén honnan a fenéből ismerős a logó. Majd ráeszméltem: a Bumble az! Akkor döbbentem rá, hogy mennyi pénzt is termelhet ez az alkalmazás, ha a világ egyik legnagyobb profi kosárcsapatának a mezszponzora. A Bumble alapítója, Whitney Wolfe Herd 22 évesen a Tinder megalapítása körül is bábáskodott. Marketingalelnöke volt a cégnek, és állítólag a névadás is az ő érdeme. Az ifjú hölgynek azonban elege lett a hamar szárnyra kapó techcég szexista légköréből. Kilépett, és szexuális zaklatásért be is perelte a Tindert.

A Bumble-t kimondottan női felhasználóbarátnak tervezte. Remek innovációja pusztán annyi, hogy mivel mi, férfiak jellemzően túlmozgásos, hiperaktív, suttyó taplók vagyunk, matchelést követően csak akkor írhatunk rá a hölgyre, ha előtte ő kezdeményez 24 órán belül chatet. (Ez a szabály csak a heteroszexuális felhasználókra vonatkozik, azonos neműek tetszőleges ritmusban üzenhetnek.) A Bumble Amerikában a Badoo-t is beelőzte, és a Tinder mögött a piacon a második. Whitney Wolf Herd pedig még 30 éves kora előtt alanyi jogon a világ legfiatalabb dollármilliárdos nőjévé vált.

A mainstream felületek közül ezeket használtam. Ami a hagyományostól eltérő szexuális igényeket illeti, amit nyúlfarknyi BDSM-kirándulásom során kipróbáltam, az nem más, mint az

SmPixie – ahol fizetni kell, ha aláztatod magad

Domina úrnők, szolgalányok, rabnők, switchek (akik is-is, mikor hogy), domok, mesterek, szolgák, rabok között csemegézhetünk e honlapon. Jellemző, hogy a dominaszolgáltatások szinte minden hirdetőnél fizetősek. Nem tisztem eldönteni, hogy ez most akár jogilag, akár erkölcsileg prostitúció-e vagy sem, különös tekintettel arra, hogy egyes dominák hangsúlyozzák, hogy ők a szó szoros értelemben semmiféle szexuális szolgáltatást nem nyújtanak. Vicces lehetne, ha két, szimultán tökön rúgást megrendelő, próbavásárló NAV-ellenőr fedné fel magát a szeánsz után Domina Helgánál, és bírságolnának a nyugtaadás elmulasztásáért. A leginkább 21. századi, ráadásul Covid-védett szolgáltatást a FinDom-ok, vagyis Financial Dominák nyújtják. Személyes találkozás nélkül online utasításaikat kell szolgaian követni, és legfőképp hozzáférést adni a bankkártyához.

A szubmisszív szolgalányok viszont szinte kivétel nélkül a kölcsönös vonzalomra alapozva díjmentesen keresik a hasonlóan rendhagyó szexuális igényű urukat. Megkönnyíti a választási lehetőséget az előre megadott kategóriák közötti mazsolázás lehetősége. „Kipróbálnám” , „Nem izgat, de csinálhatjuk”, valamint az „Izgat” főcsoportok, amelyekben sokféle szolgáltatás szerepel. A lelkes érdeklődők számára fontos megjegyezni: ebben a műfajban is ugyanúgy kell udvarolni, mint az angolkisasszonyoknak. Valamint szó sem lehet egyoldalú, önkényes erőszakról. Tisztázni kell előre a kereteket, kinek mi fér bele, és megegyezni a szabadulószóban, aminek elhangzását követően vége a kalandozásnak.

Feeld – a többes gabalyodás szerelmeseinek Tindere

Válásomat követő egyetlen hosszú, három és fél éves komoly kapcsolatom végét próbáltuk megfűszerezni, és etikusan nem monogámmá nyitni, beleértve a többes szex okozta élmények kipróbálását is. A Feeld, korábbi nevén még beszédesebben: 3der egy olyan alkalmazás, amit kifejezetten többesezésre fejlesztett egy Londonban élő, bolgár származású startupper, bizonyos Dimo Trifonov, miután a barátnője szólt neki, hogy megnyitná a kapcsolatukat.

Itt aztán minden van, mint a búcsúban: pár keres párt, többnyire férfi-nő, de minden egyéb felállásban is. A legnagyobb kincs az unikornis, vagyis ebben a szlengben az olyan hölgy, aki párhoz csatlakozna mindkét fél örömére, de az app összesen húszféle szexuális tevékenységi lehetőséget és 19 fajta gender-önmeghatározási opciót kínál fel. Egykori barátnőmmel inkább csak elméleti szakemberek maradtunk, és frivol chatfolyamokban, pajzán képek és házi videók cseréjében meg egyetlen bécsi pár meglátogatásában, valamint egy portugál pár budapesti városnézése során összehozott közös cukrászdázásban merült ki ténykedésünk e felületen.

Viszont ami kellemes meglepetést okozott: itt mindenki kedves, udvarias. Talán ezt hozza ki az ember fiából és lányából, ha nincs fölösleges játszmázás: az elsődleges cél a vegytiszta szex. Az alap megszólítás a: „Human”. Még a koronavírus-járvány előtt használtuk ezt a társkeresőt, és alkalmi chatpartnereink szinte kivétel nélkül nyitottak voltak egy mielőbbi budapesti városnézés beiktatására. Be lehet állítani az appot más-más városra, így virtuális kirándulást is tehetünk. Nyilván nem túl meglepő, de a budapesti kínálat jóval szerényebb, mint például a londoni, berlini, amszterdami, New York-i, párizsi vagy akár a bécsi.

NonMono – a magyar Feeld

Ágoston László operaénekes, a hazai poliamor közösség guruja által alapított, elsősorban többesezésre fókuszáló társkereső. Nyilván kisebb a merítés, mint a Feelden, cserébe viszont a távolságok is kisebbek, és nem kell angolul esetlenkedni. Ha jól emlékszem, két párral találkoztunk innen (szintén még a Covid előtt), de megrekedtünk a kávézásnál.

Ezeket a felületeket használtam, használom. Néhány tanács, hogy úgy általánosságban az online randik során mikre figyeljünk oda:

Férfi parasztságok

Amit az online társkeresés során művel néhány férfi társam, az okkal kelt kényelmetlen érzést vagy akár félelmet egyes nők körében. Számoltak már be csajok mániákus, nárciszoid, idióta csávókról, a nemet elfogadni képtelen zaklatókról. Néhány ökölszabály:

• A „nem”, az minden esetben nem. Bármikor, indokolási kötelezettség nélkül mondhatja egy nő, hogy ennyi, neki már nem esik jól a folytatás. Nem számít, ha egy légyottért Soprontól Záhonyig kocsikáztunk, ez a mi kockázatunk, úriemberként el kell fogadni a visszautasítást.
• Fogadjuk el, ha nem kapunk telefonszámot, és ne követeljük azt erőszakosan értetlenkedve. Egy csomó nőt már zaklatott a nemet elfogadni képtelen férfi. Majd megadja a hölgy a számát, ha úgy érzi, hogy már bízhat bennünk, ezt nem ér sürgetni.
• Ne adathalásszunk. Lehet, hogy akad három félanalfabéta, akit lenyűgöz, hogy: „Nézd már, a Béla megtalált a Facsén, pedig nem is mondtam neki, mi a teljes nevem!” De ne tegyük! Ha nem egyeztettük le, hogy jelöljük egymást Facebookon, akkor ne tolakodjunk. Kínos lehet a nőnek, ha már jelöltük, de ő még nem jelölne vissza, mert úgy érzi, hogy azt a privacyját egyelőre még nem osztaná meg velünk.
• Ha elutasítanak, azt elegánsan fogadjuk el, ne firtassuk a miérteket. Kellemetlen magyarázkodásra késztetjük vele a másikat. Ha ebbe mégis belemegyünk, akkor ne lepődjünk meg, ha letiltanak minket minden felületről. Ezer oka lehet annak, ha nem működik a kémia. Kellő rutinnal és önismerettel valamennyit felismerhetünk ebből. Például magamról tudom, olyan az alaptermészetem, hogy túl közvetlen, haverkodós alkat vagyok, a legtöbb nő pedig ennél formálisabb, klasszikusabb udvarlásra vágyik. Másrészt egy csomó nőnek esztétikai kifogásai is lehetnek velem szemben, ugyanis a képeimet már évek óta nem frissítettem, és hát azóta nem lettem fiatalabb, ráadásul az elmúlt időben alaposan a nutellás üveg fenekére néztem, és kevesebbet is sportolok, így fittebbé sem váltam. Szóval ezek nekem felróható okok, és miért is kellene egy szerencsétlen nőt arra kényszerítenem, hogy fehéren-feketén kimondja: vén zsírfóka vagy, öreg!
• Tartsuk be a játékszabályokat, főleg ha férjes asszonnyal mókázunk. Ha már elfogadtuk, hogy morálisan belementünk egy ilyen kapcsolatba, akkor fogadjuk el azt is, hogy partnernőnk a saját, akár évtizedek alatt kialakított módszertana szerint csalja az urát, és ne akarjuk hősszerelmesként feldúlni házassága maradékát. Egy férjes csajszi arra panaszkodott, hogy egy pasi hétvégéken kezdte hívogatni, holott tudta, hogy az nála a legnagyobb tabu, és elkezdte azzal fárasztani, hogy ő beleszeretett. Van olyan, hogy a „szerelem vak”-effektus beüt. De felnőtt emberként mindezt előre azért fel kellene tudni mérni, és ha hajlamunk van az ilyetén fellángolásra, akkor ne is kezdjünk bele, különös tekintettel arra, hogy a társkeresőkön jóval több a monogám kapcsolatra vágyó, szingli nő, mint a szeretőt kereső.
• Ne szélhámoskodjunk. Mint gyermekkorom Nők Lapjának társkereső apróhirdetéseibe biggyesztette be szinte az összes hölgy: „Kalandorok kíméljenek!” Ha egyértelmű, hogy a nő kizárólagos, monogám kapcsolatban gondolkodik, mi pedig ehhez nem érzünk kellően erős, belső késztetést, akkor már az elején kerek perec mondjuk el, hogy velünk sajnos ez a stájsz, így mindenki idejében, sérülésmentesen ki tud lépni a kapcsolatból. A „házas vagyok, de csak egy kicsit”, és ha azt is csak akkor valljuk be, amikor már letagadhatatlan, az meg pláne szánalmas. Akkor már álljon bele a kezdetektől abba az illető, hogy ő pedig félrelépni fog.

Nem is annyira dióhéjban: ennyi. Véleményem szerint ha nincs monogám kapcsolatunk, ám igényünk van rá, ötven felett is bátran csajozzunk, de persze ne vigyük túlzásba, és azért nem árt, ha kellő önkritikával is bírunk.