Mucsi Zoltán gázsija egy sportlap volt a Tankcsapdánál

Új klippel rukkolt elő a Tankcsapda. A debreceni rockzenekar a 2019 őszén megjelent Liliput Hollywood című albumának „Megölni engem” című dalához forgatott kisfilmet, amely a korábbiakhoz képest meglehetősen „véresre” sikeredett. A friss videó cikkünk megjelenésével egy időben debütál, melynek apropóján múlt héten beszélgettünk a zenészekkel. A bandatagokat egy napsütéses délelőttön vártuk a szerkesztőségbe, ahova a frontember Lukács László és a dobos Fejes Tamás rendre meg is érkezett, a gitáros Sidlovics Gábor Sidi viszont, aki motorral indult Debrecenből, útközben valahol „elveszett”.

Elaludt, szokásához híven. A nagy maci korán reggel felkelt, és megijedt a saját árnyékától, aztán visszament a barlangjába. Ez azt jelenti, hogy hosszú lesz a nyarunk

– magyarázkodott nevetve Fejes Tamás, aki az utóbbi időben rendszeresen bejelentkezik a közösségi felületein egy-egy rövid videóval, amikor a gitárosnak valahonnan sikerül elkésnie. Sidlovics Gábornál, úgy tűnik, ez nem számít meglepőnek, a Tankcsapda egyébként pont erre a szokására reflektálva poénból már egy pólót is készíttetett „Hol van Sidi?” felirattal.

Miután senki nem volt biztos abban, hogy a harmadik tag mikor érkezik, nélküle vágtunk bele a beszélgetésbe. Elöljáróban annyit érdemes tudni, hogy a zenekar 2019-es lemezéről a „Megölni engem” című szám a negyedik, amelyhez klip készült. Ezt megelőzően tavaly szeptemberben az album előfutáraként debütált a „Szevasz öcsém”, később a címadó, a „Liliput Hollywood”, a pandémiás időszakban pedig az „Ülj le mellém” című nóták kisfilmje.

Érdemes a megjelenés után másfél évvel klipet készíteni egy dalhoz?

Fejes Tamás: Miután ez a rohadt Covid vírus mindent felülírt, mindenképp. A Liliput Hollywood című albumot, illetve a rajta szereplő számokat még meg sem turnéztattuk, a járvány miatt konkrétan egy lemezbemutató koncertsorozatot halasztottunk el, amit most már lassan két éve nem tudunk pótolni.

Lukács László: Ez azért még nem olyan rettentően hosszú idő. Mivel ebből egy évet nyugodtan vehetünk teljesen koncertmentesnek, ennek a lemeznek a dalait még túlságosan sokszor nem tudtunk élőben eljátszani. Viszont tartjuk annyira erősnek ezt az albumot, és tartjuk annyira jónak ezeket a számokat, hogy mindenképp szeretnénk még dolgozni velük. Nem akarjuk csak azért elengedni, mert a járvány miatt volt egy hosszabb szünet. Azt gondoljuk, ezen a lemezen még vannak olyan nóták, amiket adott esetben videóklipként kiemelve is érdemes az embereknek megmutatni.

Fejes Tamás: Valószínűleg fogunk is még klipet csinálni. De pont azért, mert erősek a lemez a dalai, nehéz eldönteni, hogy melyik ujjadba harapj, azaz melyikkel foglalkozz kiemelten. A „Szevasz öcsém” is nagyon nagyot ment, borzasztó nézettsége van, és a koncertek visszaigazolásai alapján egyértelműen kedvenc lett. De mindenféleképp szeretnénk több oldalát is megmutatni a zenekarnak, illetve magának a lemeznek is úgy, hogy a rajta szereplő vidám, bulizósabb és a melankolikusabb dalok mellett a keményebbeket is kiemeljük.

Pont a „Szevasz öcsém” kapcsán, amelynek egyébként tényleg kiemelkedő a nézettsége, voltak olyan visszajelzések is, hogy túlzottan rádióbarát. Mennyire zavarók az efféle kritikák?

Fejes Tamás: Én azt tudom rá mondani, hogy jól van. Nem akarok senkit megbántani, de a Tankcsapda 32 éves, én 22 éve vagyok a zenekarban, egyszerűen nem tudnak már újat mondani. Semmi nem lep meg. Az benne a vicces, hogy bármilyen lépést teszünk, akár csak ha kiteszek egy posztot, becsukott szemmel meg tudom mondani, milyen reakciók jönnek. Mivel ez az egész ennyire kiszámítható, semmilyen szinten nincs ránk hatással. Azt gondolom, hogy a Tankcsapda egy elég tudatos zenekar. Tudatosan intézzük a dolgainkat, és jó úton haladunk. Úgyhogy nem hiszem, hogy ilyen tényezők, akár a pozitív vagy a negatív kritikák bármilyen szinten befolyásolnák az elképzeléseinket. Hangsúlyoznám a pozitívot is!

Lukács László: 1995 szeptemberében jelent meg „Az ember tervez” című lemezünk, aminek most már 26 éve. Azon van a „Rock and roll rugója” című szám, az első olyan dal, ami a jellege és a hozzá készült videóklip miatt bekerült az akkori rádiók és zenetévék játszási listájába. Ez a szám volt, ami a Tankcsapdát illetően átütötte a falat. Már akkor azt mondták, hogy áh, vége a zenekarnak, innentől kezdve ez egy rádióbarát takony. Az azóta eltelt 26 év alatt volt időnk megszokni és elengedni a fülünk mellett ezeket a dolgokat. Egyébként sem azért születnek a dalaink, hogy bármilyen kritikával illessék. A dalszerzés egyfajta önkifejezési forma. Ha valakinek, mondjuk, a „Szevasz öcsém” nem tetszik, adott esetben szerinte túlságosan rádióbarát, akkor kurva egyszerűen hallgasson mást. Van egy csomó olyan lemez meg zenekar, akiket én sem szeretek, ezért nem is hallgatom őket, meg van egy csomó olyan dal, amit szeretek, azokat hallgatom.

Akkor nincs megfelelési kényszer.

Fejes Tamás: Mi nem úgy alkotunk, hogy bárkinek is megfeleljünk. A dalainkat kizárólag az ihlet határozza meg. A napi dolgok, a napi intrikák, a napi politika, a családi helyzet, a párkapcsolat vagy az egymással való viszonyunk inspirál, ezek jelennek meg bennük. Azt, hogy ki mit mond vagy gondol a zenénkről, konkrétan kurvára leszarjuk. Ha elkezdenénk tudatosan zenéket írni, és különféle elvárásoknak megfelelni, onnantól megette a fene az egészet. A dalszerzés lényege az ösztönösség, így tudod magadat adni. Szerintem egy 50 éves embernek egyébként sem kell úgy gondolkodnia vagy úgy viselkednie, mint 25 évvel ezelőtt. Akkor béna lenne. Egy 50 éves embernek olyan számokat kell írni, amilyeneket 50 éves korában tud. Ilyen egyszerű a történet.

Lukács László: A Liliput Hollywoodon pedig azért még sok olyan dal van, amit szeretnénk megmutatni, illetve klip formájában tovább használni. Annál is inkább, mert nagyon bízunk benne, hogy egy hónap múlva már arról is tudunk beszélgetni, milyen volt az első néhány koncert. Ezeket a bulikat egyébként kimondottan erre az albumra építjük, azaz a nyitás után egyfajta megkésett lemezbemutató turnéra készülünk, de természetesen régebbi dalokat is játszunk majd.

Fejes Tamás: Persze hogy lesznek régebbiek is. Másfél éve nincs bevétel. Nem tudtunk a rímpiacon új számokat venni, ezért a régi szarból kell főzni. Tudod, milyen drága már a rímpiacon egy jó sláger? Fú, bazmeg, nagyon elszálltak az árak. (nevet)

(Ekkor futott be Sidlovics Gábor, aki azon nyomban bevágta magát a társai mellé, hogy bekapcsolódjon a beszélgetésbe: „Bocsánat. Tegnap kerti partiztunk, elaludtam” – jegyezte meg, amin persze mindenki jót derült. Innentől teljes létszámmal folytatódott a társalgás.)

Miért épp egy horrorsztorira épül az új klip?

Fejes Tamás: A Tankcsapda erőssége pont az, hogy ezer arca van. Vannak melankolikus, megmondós, durvább, szerelmes, poposabb vagy punkosabb nótáink is, ezt az eklektikusságot pedig szeretjük is használni. Az előző klipünket Till Attilával készítettük. Egy Debrecent bemutató kisfilm lett, ami egy olyan szerelmes történetre épül, amelyben egy kislány és egy kisfiú a végén egymásra talál. Pont amiatt, mert ez egy ilyen szép ívű, kedves sztori volt, a zenekar következő lépése, hogy megmutatja ennek az ellentétét is. Ebből egy brutálisan véres sztori lett, ráadásul mintegy folytatásként ugyanazokkal a szereplőkkel. Azt gondolom, pont ez teszi érdekessé az egészet. Tilla, aki egyébként szintén szerepelt volna a filmben, de a tévés elfoglaltságai miatt sajnos nem ért rá, azt mondta, olyan ez, mint amikor valaki fest egy szép képet, aztán egy hisztis hülye gyerek széttépi.

Sidlovics Gábor: Szerintem ennél azért többről van szó, mint hogy a szerelmes kisfilm ellentéteként legyen most egy véres. Ezen azért túlmutat a történet. Igazából egy olyan sztorit láthatunk, amit ha megértünk, már nem is olyan meglepő. Tulajdonképpen egy tudatzavar jelenik meg a videóban, és pont az a jó benne, hogy ha ezután az előző klipet újra megnézi az ember, akkor abban már teljesen mást fog látni. Így most egy kicsit olyan, mintha két klipet adnánk ki egyszerre, mert az újjal az előző kap egy plusz töltetet, és ezáltal teljesen más értelmet nyer. Nagyon fontos, hogy nem céltalan vérengzést akartunk csapni, de ha már errefelé ment a történet, így tudott hangsúlyt kapni, hogy egy hétköznapi, Disney-jellegű sztori mögött egészen durva dolog is rejtőzhet.

A maszkírozás mindenesetre parádés.

Sidlovics Gábor: Tomi nem szokott vele dicsekedni, de túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a felesége az ország egyik legjobb maszkmestere. Világszínvonalú, ahogy dolgozik. Arra gondoltunk, ha már itthon van egy ilyenünk, miért ne jeleníthetnénk meg az ő munkáját a klipben. Zsófi az elejétől kezdve nagyon lelkes volt, és aktívan részt vett a forgatások munkálataiban. Mellette muszáj megemlíteni Fekete Borbála festőművészt is, az ő alkotásai is nagyon fontos elemei a klipnek.

Fejes Tamás: Ebből a szempontból egyébként punkoknak tartjuk magunkat, amit egy csomóan nem értenek, vagy csak félremagyaráznak, hogy ugyan már, punkok! Egy 32 éves zenekar? Mindenki jóllakott már! Pedig az attitűd a fontos, ami az egész stílust jellemzi. Ha az ember utánaolvas, a punk nem feltétlenül azt jelenti, hogy piros taréjjal koldul valaki Londonban a Camden Townban.

Akkor mit jelent? A Tankcsapda esetében.

Fejes Tamás: A 70-es években indult a rockzenében egy „csináld magad” mozgalom, ösztönös válaszként a kiadók által összerakott zenekarokra. Azok a bandák, amelyek nem kaptak kiadói támogatást, saját maguk kezdtek el turnét szervezni, írták a számaikat, és ahogy sikerült, azzal a hamissággal, pontatlansággal, ám a saját eszközeikkel egy stílust teremtettek. Na, mi ebben vagyunk punkok, hogy a mai napig saját magunknak csinálunk mindent. Nem csak a zenéinket írjuk, mi vagyunk a saját magunk producerei, ötletgazdái, marketingesei, és mi vagyunk a saját videóklipjeink készítésének kulcsai is.

A mostani kisfilm kapcsán ezt hogyan kell elképzelni?

Fejes Tamás: Úgy, hogy a saját házunk tájáról szedtünk össze az embereket. Ebben a pandémiás időszakban, amikor a zenekarnak nincs bevétele, ez nagyon sokat számít, hiszen egy ilyen klipnek iszonyatos a költségvetése. Egyértelmű, ha családon belül oldjuk meg ezeket a dolgokat, akkor az egy költségkímélő történet. A másik, hogy azért a rendező, Görögh Attila hozzáállása is nagyon kellett ehhez az egészhez, aki nem úgy tekintett a forgatásra, hogy kapott egy melót, ami visszahozza a kasszából kiesett lóvét, hanem mindent önköltségi áron számolt. Ez a klip tulajdonképpen társadalmi munkában készült. Az egész stáb lelkesedésből, szinte csak kajáért meg szállásért dolgozott, ami egyébként megint minket erősít, és egy borzasztóan jóleső gesztus. Mucsi Zoltánt is fontos kiemelni, aki egy nagyon nagy brand! Ő a kedvünkért leutazott Debrecenbe egyetlen jelenetért, és egy Nemzeti Sporton kívül nem kért semmit cserébe. Maximális respect, mindenféleképp jövünk neki eggyel. Úgyhogy a punkságukat mi ebben vizualizáljuk.

Lukács László: A napi sportújság volt az egyetlen gázsija, de tényleg. Amiről pedig Tomi beszél – és nem akarok most tényleg ilyen pop-rock-punk történeti elemzésbe belemenni –, ahhoz annyit tennék hozzá, hogy annak idején azt mondták, ha tudsz három akkordot, csinálj zenekart. A Tankcsapda pontosan így indult. Lehet, hogy most már négy akkordot is tudunk azóta, de a szó szoros értelmében így alapítottunk zenekart. A másik, hogy tényleg mi csináltuk. „Do it yourself” – ez volt a punk mondása, ami azért jó, mert ha valamin magunk dolgozunk, akkor az biztosan kész, ha sikerünk van vele, akkor az a mi örömünk, hiszen magunknak köszönhetjük, ha pedig valamit elbaszunk, akkor meg nem kell mutogatni senki másra, mert mi basztuk el. A Tankcsapda ilyen szempontból a mai napig egy punkzenekar.

Fejes Tamás: Mindenki azt hiszi, hogy micsoda mainstream együttes vagyunk, és hallgatunk magunkról iszonyú sztorikat, pedig még a turnébuszainkat is mi vezetjük. Tényleg a saját kezünkben van az irányítás, és ezt élvezzük is, mert nem kell producerekkel, lemezkiadókkal vagy nagy megfejtőemberekkel kompromisszumot kötni a művészetünkben. Ha kitaláljuk, hogy csinálunk egy klipet, senki nem köthet bele, hogy miért olyan, amilyen. Nemrég készült egy olyan videó is, amit Sidi rajzolt – az a gitáros csávó, aki egyébként a zenekarban játszik. Ha ilyen szempontból nézzük, akkor a mai napig kurva amatőr zenekar vagyunk. Ugyanazt csináljuk, mint egy kezdő csapat, csak sokkal nagyobb számok vannak mögötte.

Ezt a klipet most sikerült úgy kitalálni, hogy a zenekari tagok közül se mindenki éli túl.

Sidlovics Gábor: Azért tegyük hozzá azt, hogy a Trónok harca korában, amikor John Snow is képes visszajönni, nem szabad már semmit biztosra venni.

És akkor jöjjön a friss klip, de szeretnénk figyelmeztetni mindenkit, hogy

amit a 18 pluszos tartalom miatt csak a YouTube-on tehet meg. 

(Borítókép: Sidlovics Gábor, Lukács László, Fejes Tamás. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)