Kasza Tibor: Már látszik a fény az alagút végén

Először 1993-ban az MTV, majd 1997-től 2001-ig a TV2 műsorán futott a Szerencsekerék című televíziós vetélkedő, amit 2011-ben aztán a Story4 indított újra. Egy olyan játékról van szó, amelyben a mássalhangzók megadásával szólásokat, közmondásokat, illetve szavakat kell kitalálni, de a produkcióban nagy szerepe van egy „szerencsekeréknek” is – ennek megpörgetésével dől el, hogy a győztes végül mekkora összeget vihet haza. A produkció most megújulva tér vissza a csatorna műsorai közé, a házigazda szerepében Kasza Tiborral. Az énekes-műsorvezetőt utoljára 2019-ben a Kapd el, ha tudsz! című game show-ban láthatták a nézők, a járvány sújtotta időszakban nem igazán volt képernyőn. Az Index kérdésére Kasza Tibor bevallotta, hogy az elmúlt év őt is nagyon megviselte, így most annál nagyobb izgalommal veti bele magát az új feladatba.

Az utóbbi időben nem volt annyira szem előtt. Hogy élte meg ezt a csendesebb időszakot?

Az első három-négy hónap alatt még óriási harci szellem volt bennem, de utána, ahogy minden művészen, rajtam is nagyon elhatalmasodott a szükségtelenség érzése. Ez abszolút rossz hatással volt rám. Állandósultak az alvászavarok. Előtte sem voltak mindig nyugodt éjszakáim persze, de a karantén végére pokolian rossz alvó lettem. Ráadásul fölszaladt rám stabilan 12-13 kiló, mert egy ilyen időszakban ugye belemenekülünk az egyetlen örömforrásba, azaz a magyaros ételekbe, meg a tésztákba. Mindez pedig rátesz arra, hogy az ember még rosszabbul érezze magát a saját bőrében. Mindig is szerettem hősködni, de a karanténidőszak végére nem igazán jöttem jól ki ebből a helyzetből. Épp ezért nagyon örülök annak, hogy már látszik a fény az alagút végén.

Mivel töltötte az időt az elmúlt évben?

A karantén alatt jött ki az újkori szólókarrierem egyik legsikeresebb dala. A Dér Henivel közös Ez annyira Te című számról van szó, amely most már 20 millió megtekintésnél jár a YouTube-on. Tehát voltak sikerek, meg nyilván zenéltem és forgattam videóklipeket is, azaz ilyen szempontból aktív voltam. Azt is nagyon élveztem, hogy együtt volt a család, és több időt tudtam tölteni a gyermekemmel. Alapvetően ez volt az egyetlen öröm az ürömben, hogy nagyon sokat voltam otthon, és rengeteg közös programot csináltunk, hiszen nem voltak koncertek. De nyilván, akinek a jövés-menés, a munka, a fellépések és a tévézés az élete, annak azért ez az időszak egy halálos ítélet volt.

Korábban a sajtóban is téma volt, hogy a közösségi oldalai mekkora követőtáborral rendelkeznek. Most, hogy a bezártság sok embert a gép elé kényszerített, érzékelt bármiféle változást a felületein?

Nem igazán. A különböző vakcina- és áldozathírekkel, illetve napi halálozással nem nagyon foglalkoztam, erre a vonatra tudatosan igyekeztem nem felülni. Nyilván azokon az oldalakon látható nagyobb forgalomnövekedés, amelyek ezekben a témákban jól megfürödtek. Én ezt nem akartam csinálni. Mindig is azt szerettem volna, hogy az én oldalaim a könnyed szórakoztatás szigetei legyenek. Persze foglalkoztam olyan témákkal, amikkel kellett, illetve amikről azt gondoltam, hogy tényleg fontos kommunikálni, mint az otthon maradás, vagy akár a maszkviselés. De próbáltam mindezt egészséges keretek között tenni, és nem túltolni a felületeimen.

A kommentelési szokások kapcsán látott változást? Akár más oldalakon.

Azt hiszem, hogy ez a fajta izolációs időszak, a nagy bezártság, meg ez a kilátástalanság és jövőképnélküliség még egyet lökött az embereken a digitális szakadék felé. Azt látom, hogy még inkább elmérgesedett a hangnem, és még inkább frusztráltak voltak az emberek, agresszívebb és ingerültebb lett mindenki. Ez abszolút tetten érhető abban, hogy még a legártatlanabb témákban is képesek voltak egymás torkának esni a kommentelők. De mindez nyilván annak a következménye, hogy még kevésbé találkoztak a való élettel, és még inkább az online térre összpontosult a figyelem.

A bezártság alatt ön is többet internetezett?

Megmondom őszintén, nem. Neteztem már annyit, hogy engem már semmilyen szituáció nem tud az internetért való rajongásba visszatolni. De hogy az emberek elképesztően sokkal, de sokkal többet voltak gép előtt, az abszolút látszik, például azon, amiről az előbb beszéltünk, hogy megváltozott a hangvétel. Én magam pont hogy egy picikét próbálom magam ettől az energiától levédeni, mert nem akarok egyfolytában hírek, álhírek és kommentháborúk miatt szorongani. Van egy két és féléves, gyönyörű gyerekem – most üljek otthon rosszkedvűen, mert olvastam valamit a neten? Azért ne legyen kedvem kimenni vele sétálni vagy játszani, mert szorongok egy komment miatt, amit 400 kilométer távolságból írt valaki, aki azt se tudja, ki vagyok? Ezekről nagyon tudatosan igyekszem lenevelni magam, és egyébként ezt próbálom a feleségemnek is tanácsolni.

A bezártságnak vége, amit egy új tévéműsorral ünnepelhet. A Szerencsekerék című vetélkedő házigazdája lesz, amely felfrissítve tér vissza a képernyőre. Mit lehet tudni az újításokról?

Tulajdonképpen abban lesz más a korábbi műsorhoz képest, hogy egy nagyon erős, jó hangulatú late night talkshow jelleget ölt. Több sztorizás, jó hangulat és nevetés várható, és a játékosokról is nagyon sokat tudhatnak meg a nézők. Ami kuriózumnak számít, hogy miden adásban egy sztár és két civil fog versengeni. Ebből a szempontból szerintem nagyon izgalmas lesz, hiszen ilyesmi még nem nagyon volt azelőtt. A sztorizgatás közben persze a játék is megy majd, meg kell oldani a feladványokat, amiket a nézők együtt fejthetnek meg a szereplőkkel, így a műsor tulajdonképpen összehozza a családokat. Nem egy száraz, pörgetés-megfejtés mókuskerékre kell számítani, a könnyed beszélgetésekkel igyekszünk minél élvezetesebbé tenni a műsort.

Nézte annak idején ezt a vetélkedőt?

Abszolút, és nagyon-nagyon szerettem. Szerintem nagyon jó az időzítés, hogy pont most hozzák vissza, és nem csak azért, mert az egész világon népszerű. Ma már egyre inkább az extrémitás irányába mennek el a produkciók, minden a feszültségről és a kivételes körülményekről szól. Azt gondolom, egy olyan műsornak, amely bizonyos értelemben régimódi elemeket hoz vissza, és a közös versengésekkel összehozza a családokat a tévékészülékek előtt, nagyon jó nosztalgiája van. Úgyhogy baromi jó döntés, hogy újra képernyőre kerül. Az pedig, hogy velem, óriási választás! (nevet)

Hogy áll a szerencsével?

Én azt gondolom, hogy a világ legszerencsésebb embere vagyok. Nagyon sokat gondolkozom az életünkön, azon, hogy hova jutottunk a feleségemmel két csóró gyerekként, egyikünk Szegedről, a másikunk Gyöngyösről. Most van egy csodaszép családunk, és szép körülmények között, nyugodtan élünk. De mondjuk az igaz, hogy ezért mindig tenni kellett! Úgy sosem volt szerencsém, hogy leültem és sajnáltam magam. Mégis azt gondolom, a jóisten nagyon fogta a kezemet egész életem során, és remélem, hogy ez így is marad.

(Borítókép: Németh Sz. Péter / Velvet)