Németh Kristóf: Attól, hogy sorozatban szerepelsz, még nem leszel színész

Az RTL Klub Keresztanyu című szériája rövid időn belül a hazai tévénézők kedvenc sorozatává vált, így érthető, hogy a sikeres első évad után berendelték a másodikat is. Amíg a forgatás szünetel, a Budakeszi határában található díszletfaluba betekintést engednek a rajongóknak, hiszen egy utazásszervező cég makkosszállási túrákat szervez, amelyre már lehet helyet foglalni. Az Index is bejárhatta a helyszínt, ahol a sorozat Bárány Jóskáját, azaz Németh Kristófot kérdezhettük az elmúlt másfél évről, illetve a színész szakma múltjáról és jövőjéről.

Hogyan élte meg a koronavírus-járványt?

Nem leszek népszerű azzal, amit most mondani fogok, de számomra sok örömteli pillanatot is hozott. Teljesen megváltozott az életem, több időm jutott a családomra, mint valaha. Szerencsére végig volt munkám: forgathattam többek között a Keresztanyu című sorozatban, illetve a saját színházi vállalkozásom, a Fórum Színház is hamar átállt az online üzemmódra. Bár népszerű volt ez is, a lazításoknak köszönhetően nemrég újra közönség elé állhattunk. Átestem a koronavíruson, a szeretteim viszont nem kapták el. A gyermekeim kivételével mindannyian be vagyunk oltva. Nemrég kivizsgáltattam magam, hátha maradt a vírusnak valamilyen mellékhatása. A szívultrahangtól a terheléses vizsgálatokon át mindent elvégeztettem, pillanatnyilag makkegészséges vagyok.

Hogy értette, hogy több ideje jut a családjára, mint valaha?

A színházak bezárásával az összes estém szabaddá vált, így mindig volt időm és lehetőségem programokat szervezni a gyerekeimmel és a kedvesemmel. Esténként nagyokat beszélgettünk, társasoztunk, dartsoztunk. Bár újra kinyílt a világ, a jövőben sem szeretnék lemondani ezekről a programokról, sőt arra törekszem, hogy ezek közül minél több megmaradhasson. Ha nincs a járvány, talán sosem tudtam volna ennyit lenni a feleségemmel, a lassan 14 éves fiammal, Lócival és a másfél éves gyermekemmel, Leventével. A fiam a pandémia alatt született. Érdekes, hogy számára a maszk természetes dolog, így még meg kell szoknia, hogy az embereknek van arcuk, a fejük nem csak egy textildarabbal takart szempárból áll.

Nemrég a színészkedés mellett egy másik szerepben, stand-uposként is feltűnt.

Egy régi álom valósult meg, amelyben Orosz György a partnerem. Az ő iskolájában lettem magántanuló. Létrehoztuk az első önálló estünket, a Rosszfiúkat, amelyet ősszel már láthat is a közönség a tévéképernyőkön. Egy új műfajt szeretnénk teremteni, méghozzá a stand-up színházat.

Miért mondott igent a Keresztanyu egyik vezető szerepére?

Hámori Barbarával a Drága örökösökben is kiváló volt a közös munka, ezért úgy éreztem, bátran vállalhatom a felkérést. Mindig is hittem abban, hogy ha az ember igazán nagy tömeghez szeretne szólni, akkor televízióznia kell. Elég csak megnézni a Keresztanyu nézettségi adatait, imádják a kedves nézők!

Nem ez az első, hogy főbb karaktert játszik egy sorozatban, gondoljunk csak a Barátok közt Kertész Gézájára vagy a Szomszédok Szász Kristófjára.

Mindig úgy gondoltam, hogy ha becsukódik egy ajtó, biztosan kinyílik helyette egy másik. A Barátok közt hamarosan véget ért, jó emlékek fűznek hozzá. Jó érzéssel tölt el, hogy a kereskedelmi televíziók ontják magukból a sorozatokat, amelyekben hazai színészek szerepelhetnek, kezdve a fiatalabb generációtól az idősebb, nagynevű művészekig. Ez jót tesz a szakmánknak.

Hogyan vélekednek a színészek egymás közt a televíziós munkákról? Korábban egy-két kollégájától voltak olyan nyilatkozatok, hogy megszólják azokat, akik a színpadról kamera elé állnak.

Ez a vélekedés az évek alatt teljesen átalakult. Amikor a Barátok közt indult, valóban játszottak benne olyanok, akik nem végzett színművészek voltak, de az teljesen más helyzet volt ahhoz képest, mint ami most van. Nem szeretem például, amikor színésznek titulálnak olyan embereket, akik valamiben egyszer szerepeltek. Ilyenkor már az újságírók is úgy hívják őket a cikkekben, hogy X. Y., az ismert színész/színésznő. Ez butaság! Azért, mert 142 epizódon keresztül játszottál valakit, még nem leszel színész. Nem szeretnék megnevezni senkit, de különbséget kell tenni az olyasfajta celebek között, akik mögött nincs teljesítmény, és azok között, akik diplomával rendelkező szakemberek. Jómagam a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, Benedek Miklós osztályában diplomáztam, emellett a rendezői szakra is jártam. Harminc éve ezt csinálom. Szerencsére sosem ért atrocitás, a kollégák nem éreztettek velem semmilyen szakmai arisztokratizmust, nem nézték le a tévés szereplések miatt. Az az igazság, hogy az elmúlt húsz évben minden átalakult: már sokan vágynak rá, hogy egy kereskedelmi csatorna főműsoridős sorozatában szerepelhessenek. Ki ne szeretne például olyan színészóriással dolgozni, mint a Keresztanyuban látható, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, Molnár Piroska?

Mondhatjuk, hogy a most egyetemen végzett színészek és színésznők már nemcsak színpadi, hanem sorozatszínészek is szeretnének lenni?

Bár az egyetemet most végzett generáció ambícióit nem ismerem, egy biztos: aki a szakmában van, áldásnak érzi, ha egy jó minőségű és népszerű televíziós produkcióban szerepelhet.

Azt viszont kijelenthetjük, hogy egy forgatás időnként sokkal több energiát igényel, mint egy színházi előadás?

Minden műfaj más-más emberi erőforrást igényel. A forgatásokon az agyi teherbírás és a testi kondíció a legfontosabb. Egy forgatási nap körülbelül 13 óra, reggel hattól este hétig kamera előtt állunk, legyen szakadó hó vagy negyvenfokos hőség. Arról nem is beszélve, hogy nap mint nap színdarabnyi szövegeket kell megtanulni. Ez azt jelenti, hogy hatvan–száz oldalnyi párbeszédet magolunk, értelmezünk és jegyzünk meg. Egy-egy jelenet felvételére 25-30 perc van. Egy színésznek gombnyomásra kell sírnia, nevetnie, verekednie vagy boldognak lennie, éppen azt csinálnia, amit aznap megkíván a szerepe.

Ha kíváncsi, mi zajlik a Keresztanyu forgatásán, készült egy galéria, amelyet ide kattintva tekinthet meg. Itt nemcsak kulisszatitkokat, hanem a sorozat szereplőinek egy-egy érdekes történetét is elolvashatja.

(Borítókép: Németh Kristóf. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)