Aljas dolog a kettős mérce, ami a zenészeken csattan

Az idén 28 éves Alvin és a Mókusok rendszeres fellépője a hazai fesztiváloknak. A banda néhány év kihagyás után idén a Campusra is visszatért, a zenészek a rendezvény nyitónapján álltak színpadra. A zenekarvezető Pásztor Istvánnal a koncert előtt váltottunk pár szót arról, hogy néhány hónappal a nyitás után milyennek látja a szakma helyzetét.

Jó érzés visszatérni a Campus Fesztiválra?

Nagyon. Nyíregyháza–Debrecen nagyon közel van egymáshoz, tényleg olyan, mintha hazai pályán játszanánk. Gyakorlatilag ide mi hazajövünk, szívügyünk a hely.

És újra színpadon állni? Nem ez az első koncertjük a nyitás óta.

Nem. Mi voltunk az elsők szinte, ahogy feloldották a tilalmat, körülbelül egy hét múlva egyből fejest ugrottunk, és törtük a jeget. Hirtelen megcsináltunk két bulit, és most indultunk valójában múlt héten újra. Akkor ültünk igazából nyeregbe. Mit mondjak? Ahogy akkor fogalmaztam, ez olyan, mintha egy fuldokló újra levegőt kapna. Ezzel a hasonlattal élve tudnám leírni az egészet. Viszont borzasztó nehéz. Azt tapasztaljuk, hogy

Elkezdődik a koncert, és azt látjuk, hogy állnak az emberek italukkal a kezükben, biccentgetnek a fejükkel, éneklik a dalt, amiből kell olyan négy-öt, mire megmozdulnak végre. És erre még rátesz egy borzasztó furcsa jelenség, hogy igyekeznek minél távolabb állni egymástól. Olyan, mintha teljesen elfelejtettek volna szórakozni. Újra kell tanítani őket.

És mik a módszerek?

Az embereknek minél többet kell szórakozni, az előadóknak minél többet kell koncertezni, és minél jobb koncerteket kell csinálni. Nyilván mi is törekszünk erre, bármi is történjen.

A zenekar nem szokott el ettől az egésztől? Ahogy a közönség a szórakozástól.

Én úgy gondolom, hogy nem. A magunk részéről mi benne voltunk a munkában eddig is. Én személy szerint folyamatosan alkottam, rengeteg dalt írtam, és ugye rendszeresen próbáltunk a többiekkel. Az egy hatalmas pluszlökés volt, hogy felállhattunk végre a színpadra, ami még nagyobbat dobott rajtunk, hiszen az életünk a zenélés.

Létszámban mi a tapasztalat? Ha el is szoktak a szórakozástól, jönnek azért koncertre az emberek?

Nyilván ez műfajfüggő, de speciel így a rock- és punkrock-kategóriában szerintem legalább olyan negyvenszázalékos a visszaesés. A közönség részéről van, aki elvi okokból, van, aki félelemből vagy egyéb okok miatt nem oltatja magát, és ugye pont ez az éra az, ahol szinte alapvető követelmény, hogy megkérdőjelezzen minden olyan dolgot, amit rá akarnak erőltetni. Mi személy szerint zenekari szinten nem értünk egyet ezzel az egésszel.

Ettől függetlenül nyilván próbálunk alkalmazkodni, meg együtt élni ezzel, de az azért borzasztóan dühít, hogy minden az élő zenén, azaz rajtunk csattan. Megint az a gyönyörű kettős mérce! Például ha csak egy kis létszámú, 500 fős rendezvényről van szó, oda védettségi kártya kell, egy 1500 fős falunapra pedig nem. Értem a logikát, csak ez ilyen kibaszás szerintem a szakmával, és ez egy nagyon aljas dolog.

Az Alvin és a Mókusok normál helyzetben egy sokat koncertező zenekar. Mennyire nehéz most fellépésekhez jutni?

Az Alvinnak alapjába véve nem nehéz, mert mi nem a fesztiváloktól függünk. Konkrétan úgy működünk, hogy kitaláljuk, melyik országba és melyik városba szeretnénk elmenni, lefoglalunk egy klubot, művelődési házat vagy bármilyen más koncerthelyszínt, és megcsináljuk a bulit. Most inkább az a kérdés, hogy maga a magyarországi fesztiválkultúra hova fog kilyukadni. Hogy mekkora csapás lesz ez a két év. Mert igazából a tavalyi év, az teljesen halott volt fesztiválszempontból, és a mostani is nagyon kiherélt állapot nekik. Mint említettem korábban, nagyon sok embert kiharapnak a pandémia miatti intézkedések, és ennek kapcsán sok fesztivál nemhogy a profitot veszti el, hanem veszteségessé válik. Egy idő után fel fogják tenni a kérdést, hogy érdemes-e ezt az egészet erőltetni így, hogy gyakorlatilag a torkunkhoz van rakva a kés.

Előfordulhat, hogy lenyomják a gázsit?

Nem hiszem, hogy le tudnák nyomni a gázsikat, mert ugyanakkor a rezsiköltségek meg a duplájára nőttek az elmúlt két év alatt. Ez így működik.

Milyen változásokra számít jövőre? Ha járványügyi szempontból minden jól alakul, akkor már ugye a külföldi zenekarok is képben lesznek.

Ez mind a járvány, a védettségi kártya és egyéb tényezők függvénye. Én nagyon-nagyon reménykedek, és nagyon-nagyon szurkolok az egész szakmának, hogy élje ezt túl. Nagyon sokan elvéreztek és el fognak vérezni sajnos mind zenekar-, mind zenész-, mind pedig fesztivál- és rendezvényszervezői szinten, de törekedni kell a túlélésre. Nehéz időszak elé nézünk. Kapaszkodjon össze a zenei szakma, és támogassuk egymást!

(Borítókép: Pásztor István/Alvin. Alvin és a Mókusok. Fotó: Pogonyi Nóra)