Muri Enikő szerint nem a yeah miatt támadják, hanem mert a kormánnyal szimpatizál

Ahogy korábban az Index is megírta, elkészült a Nemzeti dal Tolcsvay László-féle megzenésítésének egy új változata, amelyben többek közt Nagy Szilárd, Nagy Feró, Pataky Attila és Muri Enikő is énekel. Az új verzió azonban nem nyerte el Tolcsvay László tetszését, aki nyilvánosan is elhatárolódott a feldolgozástól. Közösségi oldalán azt írta:

Nem működtem közre a Nemzeti dal »fiatalításának« létrehozásában. Az ötletgazdákat nem ismerem, sose találkoztam velük. Ha tudtam volna az »akcióról«, az eredeti dallam éneklését kértem volna, a kortársaimtól is! Az énáltalam ‘73-ban megzenésített Petőfi-versben nem volt »yeah«. Hiszen MAGYARUL írta. Szomorú vagyok.

Tolcsvay szavaira Nagy Szilárd és Pataky Attila március 15-én a Mokka stúdiójában reagált. Az EDDA frontembere, aki az alkalomhoz egy Orbán Viktor-arcképpel ellátott pólót tartott jó ötletnek magára ölteni, később pedig a Békemenet első sorában is felbukkant, kifejtette: hibátlannak érzi a közös produkciójukat. Nagy Szilárd is úgy gondolja, szakmailag rendben volt a sorok között felhangzó „yeah”, amivel Tolcsvay László közleménye után állítólag Muri Enikőt betalálták a kritikusok.

Most az énekesnő is megszólalt a közösségi oldalán. Elsőként köszönetet mondott mindenkinek, hogy részt vehetett ebben az együttműködésben, majd elmagyarázta, hogy meglátása szerint miért is van rendben a feldolgozásban a yeah. 

Aki készített/írt már dalt, pontosan tudja, hogy nagyjából minden dalnak van egy olyan szerkezeti része, ami a refrént megindító dinamikus felvezetés. A Nemzeti dal esetében itt egy ilyen történt általam, figyelembe véve a hangulati/zenei „környezetet”

– írta, hozzátéve: a szakmai visszajelzések alapján is belefér, ha így fejezi ki magát, hiszen az előadóművészi-szerzői szabadsága ezt megengedi. Ezek után leszögezte: nem azért lett nemkívánatos személy, mert oh yeah-t énekelt, hanem mert szimpatizál a kormánnyal. 

Sajnos az lett nem kicsit túlhype-olva, hogy én milyen eszméket vallok. Az egész pár nap igazából erről szólt. De akkor, ha már itt tartunk és ilyen hosszasan írok, talán bele is fér: Igen, számomra szimpatikus, amit a Kormány képvisel, hogy a béke, a biztonság és a kiszámíthatóság a legfontosabb legyen továbbra is mindannyiunk életében. Mindemellett az emberi jólét, a családok és a munka támogatása az elsődleges a legnagyobb világjárvány és háború idején is.

Azzal folytatta, aki ismeri, tudja, hogy sosem akart győzködni senkit arról, hogy miben higgyen. Felőle mindenki amellett áll és azzal szimpatizál, akivel akar, sosem zavarta, hogy valaki másképp látja a világot. Kiemelte, hogy számára a legfontosabb dolog az elfogadás, amit az elmúlt napokban rettenetesen hiányolt.

Az oldalamon soha nem tettem ki olyan posztot, ami a politikáról szólna. Tegnapelőtt részt vettem a Békemeneten, de nem osztottam meg róla egyetlen fotót sem, és nem azért, mert ne vállalnám fel azt, amiben hiszek, hanem azért, mert nem akarom, hogy azt higgyétek, hogy ezzel bármire is buzdítani akarok.

Azt is kifejtette: ő abban hisz, hogy a zene nem szín- vagy pártfüggő, az sem zavarta soha, hogy a kollégái melyik oldalon foglalnak állást, akkor sem, ha teljesen más az értékrendjük, neki ugyanis csak a művészetük számít. Ezek után arra is kitért, hogy a támadások a szüleit is bántották, és hogy az ő szívében csak szeretet van.

A teljes posztot itt találja: