Luxus, foci, emberi jogok – ilyen Katar a világbajnokság évében

Katar megítélése valóban ambivalens lehet innen, a kontinensünkről nézve, egy dolgot azonban biztosan semmilyen körülmények közt sem lehet elvitatni: hogy az ország lenyűgözi az először odalátogatót. De pontosan mivel is? Ennek igyekszünk utánajárni, vagyis hogy mit lehet csinálni a katari fővárosban, Dohában két meccs között.

Az biztos, hogy november 21-ig még jó pár tétellel bővülhet majd a bakancslista, lévén a szó legszorosabb értelmében éjt nappallá téve dolgoznak a teljes lakosság nagy részének otthont adó fővárosban. Villa- és palotanegyedek, felhőkarcolók és luxusszállodák épülnek a már meglévők és a stadionok mellé – és pont ez az iram, ami jogosan kiváltja a civil szervezetek részéről az aggodalmat. Merthogy a híradások arról szólnak, hogy indiai, pakisztáni, bangladesi és filippínó vendégmunkások tömegei vesztik életüket az építkezéseken vagy a szállásukon, ahol jó pár tévéstáb is járt már, hogy felmérje az állapotokat.

Az állam azzal védekezik, hogy számarányosan nem halnak meg többen, mint máshol, és csak hangulatkeltésről van szó. Szponzorok és sportolók is kifejezték már a nemtetszésüket, azonban a katari kormánynál egyvalami továbbra is fix: mire a világ szeme rájuk szegeződik, a tévéképernyőkön egy csodás világvárost kell látniuk a nézőknek.

A nemrég a világ legbiztonságosabb országának választott Katar egyetlen valamirevaló települése a Föld második legbiztonságosabb városának címét elnyerő Doha, viszont ott kimaxoltak mindent. Nem lehet okunk panaszra, ha kiszurkolva magunkat luxushotelben hajtanánk álomra a fejünket: a Marsa Malaz Kempinski, a Grand Hyatt, a St. Regis vagy az Al Messila palotái az Ezeregyéjszaka meséit idézik. Alig tudunk olyan nagy nemzetközi láncolatot mondani, amelyik ne rendelkezne legalább egy egységgel a városban; a Four Seasonstől a The Ritz-Carltonon át a Mandarin Orientalig mindenki itt van. (A város új nagy dobása a Raffles-láncolat hotelje lesz egy futurisztikus épülettel.)

Űrbéli mesevilág

A legkülönlegesebb szálloda azonban mind közül – ahol jelen sorok írója is megszállt többek közt a városban – a Mondrian-láncolaté. A modern, szinte már űrbélinek kinéző épület ugyancsak hordozza magán a keleti stílusjegyeket, a belterei azonban mesevilágot rejtenek. Nem csoda, ha tudjuk, hogy a világ egyik legmenőbb dizájnere, Marcel Wanders tervezte őket – természetesen a rá olyannyira jellemző, picit szürreális stílusban. A földszinti közösségi terek hatalmas gegekkel lettek megszórva: semmibe sem vezető, cirádás csigalépcső, gigantikus szobrok, minimalista erdő – amely a londoni körökben jól ismert Ellamia-cukrászdaláncolat dohai egységét rejti, és ahol kötelező kipróbálni a Wonderland afternoon teat.

A szálloda highlightja az üvegkupolában helyet kapó spa és medence, ami olyan szintű inger az érzékszerveknek, hogy azt már csak a földszinten lévő CUT étterem tudja ellensúlyozni – amelyet a híres osztrák séf, az Oscar-gálák cateringjét ellátó, a Budapesten is étteremmel rendelkező Wolfgang Puck jegyez.

Japán konyha, török steak

Dohában nem nehéz egyébként sem jót enni. Van itt egysége a japán konyhát vivő Novikov-láncolatnak, de a kínaiban most a világ élvonalában lévő Hakkasannak is akad képviselete a városban. A perui kulináriát újraértelmező menő Coya is itt van, ahogy a Four Seasons szálloda tengeri nyúlványán egy többszintes Nobu étterem vár bennünket, amely a világ legnagyobbja.

Ehetünk a híres spanyol séfnél, Dani Garcíánál is, ugyanis van helyi BiBo, de az indiai Jamavarnak és a török, steakjeivel hasító Nusr-Etnek is van helye a városban. Aki az európai jellegű reggeli fogásokért, netán a sütikért van oda, annak az EL&N- és a L’eto-láncolat helyi egységeit ajánljuk – mindkettő garantáltan Insta-pozitív. De az angolokat meghazudtoló módon szeretnek Dohában ötórai teázni is, szinte minden luxusszállodában van erre vendéglátóegység, mi a Mandarin Lounge-ot vagy a Seasons Tea Lounge-ot ajánljuk – a helyiek közt is ezek a legnépszerűbbek. Illetve feltétlenül emeljük ki a belvárosban hamarosan nyitó Harrods Tea Roomot is, eddig ilyen csak a repülőtéren volt, amelynek terminálját a világ legjobbjának választották, lévén telis-tele van a nagy luxusmárkák üzleteivel.

Pláza a sivatagban

De nemcsak ott, a duty freeben, hanem a városban is lehet természetesen jó pár helyen shoppingolni. Dubajhoz vagy Abu-Dzabihoz hasonlóan Dohában sem jellemzők az utcai üzletek, a kirakatnézegetés jobbára klimatizált körülmények közt, bevásárlóközpontokban történik. Ezekből a három legelegánsabbat emelnénk ki.

Az Al-Hazm épphogy kakukktojás, hiszen egy olasz várost próbál megidézni klasszikus architektúrájával open air módon – jobbára itt arab luxusparfümmárkákat forgalmazó multibrandüzletek és éttermek találhatók. Utóbbiakból a legkülönlegesebb a francia konyhával operáló Le Train Bleu, amely a párizsi Gare de Lyon pályaudvaron lévő századfordulós hely koppintása. Az élmény kissé fura, hogy az ember a sivatag közepén ül a kristálycsilláros műeklektikában, de szemlátomást az ottaniak szeretik ezt.

E jegyek visszaköszönnek a Café Pouchkine-ban is, amely már a másik nagyáruház, a Galeries Lafayette orosz rokokó stílusú kávézója. A kupolás, keleties-párizsias fizimiskájú ikerépületeknek csak az egyike áruház, itt viszont mi szem s szájnak ingere. Márkakínálatban abszolút hozza a párizsi Boulevard Hausmannon található eredeti szintjét (nyilván arányosan, mert ez jóval kisebb), nem olyan provinciális, mint a francia vidéki városok áruházai.

A harmadik jelentős áruház pedig a velencei stílusú Villaggio, ahol mesterséges lagúnák mentén, gondolások társaságában vásárolgathatunk. Ez a pláza nemcsak luxust virít ugyan, de az építészetileg Rómát és a párizsi Place Vendôme-öt összegyúró csarnokában a Diortól a Dolce&Gabbanán át a Pradáig megtalálunk sokakat. A teljesség igénye miatt meg kell még jegyeznünk, hogy a kuvaiti uralkodócsalád tulajdonában lévő londoni Harvey Nicholsnak is van a városban egy teljesen snassz áruháza.

Mária Terézia és Diana kincsei

Dohának két jelentős, egyúttal landmarknak is számító múzeuma van, ebből jelenleg az Iszlám Művészeti Múzeum éppen felújítás alatt áll, vele együtt a világhírű, Michelin-csillagos francia séf, Alain Ducasse étterme is. A másik 2019-es nyitásával rögtön világszenzáció lett: a sivatagirózsa-alakú, a volt uralkodói palotát közrefogó épületkomplexumot a neves francia építész, Jean Nouvel tervezte.

A Katari Nemzeti Múzeum szép iskolapéldája annak, mit kell tudnia egy ilyen intézménynek a XXI. században. Interaktív, nem unalmasan edukatív, a termek dizájnosak és szép a tárgyak kihelyezése is, legyen szó a helyi élővilágot bemutató preparátumokról vagy a kultúrát reprezentáló textíliákról, hajókról, hangszerekről, mindennapi használati tárgyakról. A múzeumnak kis kitekintésként van egy ékszergyűjteménye is, itt európai drágaköves darabokat rejtenek a vitrinek, köztük egy brosst Mária Teréziától és egy gyémánttiarát Diana hercegné mostohaanyjától.

De roppant érdekes végigkövetni, hogy a brit protektorátus alatt gyöngyhalászatból élő beduin nép miként érkezett meg a modernitásba, és a fosszilis energiahordozók hogyan is tették népességarányosan a világ leggazdagabb országává.

A múzeum tetején a saját étterme, amelyet szintén Monsieur Ducasse felügyel. A tradicionális katari kulináriát állítják itt a középpontba némi franciás sikkel, és költse el bár az ember kint a teraszon az ebédjét/vacsoráját a felkőkarcolókat bámulva, akár bent, a csodás enteriőrben, miközben 150 millió forint értékű Swarovski-gyöngysorok lengedeznek a feje fölött, a Jiwanban nem fog csalódni.

A jobbára irodáknak otthont adó toronyházak közt – a többi újdonsült öbölmenti városhoz hasonlóan – nem nagy élmény csatangolni, persze van itt egy tengerparti sétány (Corniche), amely még úgy-ahogy hangulatos. Ha már sétálóövezet, akkor a hagyományos katari stílusban felhúzott Katara Cultural Village negyedet nem szabad kihagyni, számtalan kulturális program várja itt az érdeklődőket, például a hatalmas amfiteátrumban.

Igazgyöngy a tengerben

A város leghíresebb látnivalója talán a mesterséges, a tengeri igazgyöngyökre reflektáló szigetegyüttes, amelyet a városban lévő nagy távok miatt legkönnyebben Uberrel érhetünk el. Hozzá kell tenni, ugyan ide nem jár, de Dohának modern metróhálózata is van dizájnos megállókkal, a szerelvényeken pedig első osztály is található.

A Pearl városrész további negyedekre tagozódik, amilyen a velencei stílusú palotákkal megszórt, Rialto hidas Qanat Quartier (QQ), valamint a jachtoknak és motorcsónakoknak is otthont adó luxus-lakóövezet, a Porto Arabia, ahol a toronyházak tövében a Ferrari, a Bentley vagy a Rolls-Royce szalonja is megbújik. Az óváros és a bazár mellett épült új belváros, a Msheireb negyed vadonatúj és tiszta, szinte még ropog, a szíve a Mandarin Oriental hotel előtti tér és az átellenben lévő M7 kiállítóközpont.

Jelenleg harmadik állomásként Párizs és London után itt tekinthető meg a Designer of Dreams: Christian Dior retrospektív kiállítás, amely annyival lett gazdagabb, mint az előbbi két lokáción, hogy kiegészült a jelenlegi emír édesanyjának, a globális stílusikonnak számító volt first ladynek haute couture darabjaival. A katari uralkodócsalád, az Al-Thani-dinasztia kifejezetten vonzódik a luxushoz, befektetési alapjaik révén többek közt az övék a londoni Harrods áruház és a Ritz hotel, ahogy a Valentino vagy a Pal Zileri divatház is. Emellett különösen fontos számukra az oktatás, Katar ebben a szomszédjai fölé magaslik, sokat invesztálnak a területbe – nem is szeretnék, ha Doha az escortosok Mekkájává válna, ahogy az Emirátusok.

Élet az aranykalitkában

Bár nem jellemzők a komolyabb büntetések, de ha az ember látványosan megszegi az iszlám jogrendszer, a saría szabályait, akkor még külföldiként, nem muzulmánként is meggyűlhet a baja a rendőrséggel. A törvények persze főként a helyi lakosságra vonatkoznak ilyen szempontból, a házasság előtti nemi élet és a homoszexuális kapcsolat tabu, hitetlenként maximum hét év börtön lehet a büntetési tétele ezeknek, muszlimként pedig akár halálbüntetés is kiszabható a törvényszegőkre.

Az Al-Thani-család talán ennek köszönhetően is elég népszerű a körülbelül háromszázezer katari állampolgár körében. Persze miért is ne lennének azok? Hiszen a legtöbb katari számára olyan életszínvonalat biztosítanak a földgázkitermelésnek köszönhetően, hogy abba bármikor belefér egy londoni út kiereszteni picit a gőzt. Hazatérvén, az aranykalitkában pedig szépen mindenki játssza tovább a szerepét, amit a család, az állam, az uralkodó és a vallás elvár tőle. 

A szerző luxusszakértő.

(Borítókép: Katar 2022. február 3-án. Fotó:Karim Jaafar / AFP)