Észak-Cipruson dohányillat és pénzeső várja a turistákat, de a háború közbeszólt

Az emlék alig halványul, és évtizedek távlatából előtör, amint átkelek Ciprus déli részéről az északiba. Legalább húsz évvel ezelőtt történt, a megosztott Nicosiában, ahol az akkor még kis gyermekeim természetes kíváncsisággal másztak fel a főváros modern, déli részén épített lépcsőn, hogy átkukucskáljanak a megosztott metropolisz északi felébe. Megdöbbentek, hogy ott omladozó házakat, gazt, a romlás képeit látták, szemben a ciprusi főváros turisztikai, déli övezetében tapasztalt jóléttel. Ma is emlékeznek rá, amikor fényképeket nézegetnek. 

A nagy lakosságcsere

A történelem okozta mély seb mára gyógyulni látszik Cipruson – az átkelés zavartalan, a megosztott szigeten nincs szikrázó ellentét, Észak is láthatóan fejlődik. Legfeljebb az ütött-kopott bódéban szolgálatot teljesítő, rövidnadrágos határőr készteti elgondolkodásra a turistákat: Észak-Ciprus a Földközi-tengeren, stratégiai területen fekvő sziget szebbik része

1974-ben foglalták el a török csapatok Ciprus területének 36 százalékát, miután a helyi görögök katonai puccsot hajtottak végre, s az egész szigetet Görögországhoz kívánták csatolni. A törökökben felrémlett az 1830 óta létező elmélet az enosisról, tehát a görög földhöz tartozásról, amire kicsit erőltetetten s csak 1957-ben válaszoltak a sziget törökjei a taksimmal, ami a sziget görög–török részre osztását helyeselte, azaz ellenezte a kizárólagos görög befolyást. Az 1974-es háború után, 1983-ban jött Észak-Ciprus önállóan bejelentett függetlensége, amit azonban azóta is csak Törökország ismer el.

Végrehajtották Európa egyik legnagyobb lakosság cseréjét: 196 ezer görög északról délre mehetett, 42 ezer török pedig délről északra. Ennek ellenére a modell közel negyven esztendeje működik, nincs látható nyoma ellenségeskedésnek.

S hogy ez a jövőben is így legyen, arról negyvenezer török katona gondoskodik Észak-Cipruson. A török part alig hetven kilométerre húzódik, a tenger alatti ivóvíz-csővezeték pedig felbecsülhetetlen jelentőségű a nyáron száraz szigetrész számára. 

Özönlenek a szerencsejátékosok

Észak-Ciprus főleg az utóbbi húsz esztendőben kezdett fejlődni, amikorra kiderült, a megosztottság e furcsa modellje nemzetközi garanciák nélkül is működik. Megindult az elsősorban török, de nem kevés orosz, azeri és arab tőke is, felfuttatta a szolgáltatóipart, a turizmust és az oktatást. Utóbbi meglepőnek tűnhet, pedig a helyiekkel beszélgetve kiderül: a kormány a tudásra és a külföldi diákok pénzére épít, elvégre ma már több mint 120 ezren tanulnak Észak-Ciprus magániskoláiban.

Pörög az építőipar, legalább hat-hét üdülőfalu létesül igen magas színvonalon. Aki akar, annak mauritiusi hangulatot, úszómedencét építünk a házába, ha Thaiföld iránt vonzódik, akkor olyan lesz minden! A befektetési kedvnek és a fantáziának nincs határa

– mondja Sener Günes. Cégének elnevezése is sokat sejtet: ő a ciprusi Maldives Homes értékesítési főnöke, s miután kitűnő török kávét készít, az egyik villába invitál. A pálmából készült tetőszerkezet, a mélykék színű úszómedence, a napozóágy az Indiai-óceán világát idézi, de a kilátás is kifogástalan.

Ha nem dombtetőről pillanthatnánk le a Földközi-tengerre, valóban Maldívon érezhetné magán az ember – ahol a sziget legmagasabb pontja csupán két méter. A befektetők elégedettek, mert minden házat lábon eladnak, főleg északiak és németek vásároltak. Észak-Cipruson a szolgáltatóipar berobbant, a nemzeti össztermék hetven százalékát adja, a turizmus tíz százalék fölött hoz.

Ehhez hozzájárul az is, hogy amíg Törökországban nem engedélyezett a szerencsejáték, addig a sziget északi felén igen, és ezt ki is használják. Hatalmas szállodákat építettek, ahová a szárazföldről külön repülőgépjáratok szállítják a Fortunát hajszoló török vendégeket, akik jönnek is szép számmal, és rengeteg pénzt hagynak a kaszinókban.

Az elmúlt évek során egész Ciprust elárasztották az oroszok és az ukránok. A statisztikák szerint 2019-ben a szigetre összesen négymillió turista érkezett , csaknem egynegyedük orosz volt, állandó lakóhellyel pedig 18 ezer orosz állampolgár rendelkezett Cipruson, tehát a görög és török részen együttvéve. 

Legalábbis így volt ez az orosz–ukrán háború kitöréséig, amikor a déli rész gyakorlatilag szorosra zárt az Európai Unióval, az északi azonban, mint Törökország szövetségese, valószínűleg más úton fog járni – s ez legalábbis középtávon tovább pörgetheti a gazdaságot. Az európai színtérről kiszoruló gazdagabb oroszok (de a bizonytalanság miatt menekülő tehetős ukránok is) valószínűleg ide helyezik vagyonuk egy részét. A török statisztikai hivatal szerint például az egy évvel ezelőttihez viszonyítva 186 százalékkal nőtt az orosz lakásvásárlók száma.

Megvett egy tengeröblöt

Hasonlóan nagy az érdeklődés a remek fekvésű Észak-Ciprus iránt is, ahol a Kyrea-hegység mögött gyönyörűen omlik be a tengerbe a szárazföld, s nincsenek a déli részen tapasztalható sivár parti területek. Az egyik legnagyobb hagyományú modern szálloda- és golfkomplexumot Umut Gürtunc családja építette fel, s a Korineum nevet viseli. Finn ingatlanfejlesztők is dolgoztak a projekten, amely 2006-ban fejeződött be. Az európai szinten is minőségi golfpályát David Hemstock tervezte, aki vízmérnök, s India fővárosában a kontinens egyik legszebb pályáját is ő álmodta meg.

Nem véletlenül emeltük ki a víz jelentőségét: Hemstock tudta, hogy a nyári hónapokban is működnie kell a golfpályának, takarékoskodni kell a vízzel, amihez szárazságtűrő fű szükséges. Arra azonban senki nem számított, hogy jó tíz év múltán még nagyobb kihívás elé néz a páratlan panorámájú szálloda: beütött a világjárvány, eltűntek a vendégek.

Szerencsére több lábon állunk, s miután családomé Észak-Ciprus legnagyobb internetszolgáltató cége, túléltük a válságot. A dolgozókat is megtartottuk, így az újranyitás után nem kellett betanítanunk embereket, olajozottan ment a munka

– mondja az ötvenes éveinek elejébe lépő Gürtunc. Büszkén újságolja: megvettek egy zárt tengeröblöt, ahol már működik a magánstrand, ahová a szálloda kisbusza két perc alatt elviszi a vendégeket.

A menedzser megmutatja azt a területet is, ahová idén villaparkot építenek. Szállodája hatalmas teraszáról felemelő látványt nyújt a naplemente. S miközben a pincérek sült húst szolgálnak fel, a süppedő fotelek felől kubai dohány illatát hozza a szél.

(Borítókép: Oltványi Tamás)