„Akik írógépet használnak, azok jó emberek”

Garami Gézának körülbelül 200 gépe van, ebből bemutatótermében néhány tucat írógép és mechanikus számológép van kiállítva. Gyönyörű darabok, van, amelyik a múlt század elején, az 1920-as, 30-as években készült, de láthatók az 1980-as, 90-es években gyártott elektronikus gépek is.

Írószerkezeteket már az 1700-as években készítettek. Van magyar kötődés is, Kempelen Farkas 1772-ben írógépet készített egy vak zongoraművésznek. Az írógép feltalálása nagy hatással bírt a kultúrára és a gazdasági életre, elképzelhetetlen volt nélküle egy iroda, és az 1920-as évektől az irodalomban is felváltotta a tollat. Gépírónők ezreinek jelentett megélhetést az írógép, a számítógépek terjedésével azonban 1995 és 2000 között mindenhol leállították a gyártását.

Gyűjteményében a legrégebbi példány az 1880-as években készült, használója vakon gépelhetett, mivel nem látta egyből a leírt szöveget. De van egy 1890-es évekbeli Remington gépe is.

Az Ideal német írógépét – ahogy mondta – „nagyon tetszetős formában” gyártották. A Roy írógépének története van, Franciaországból, egy börtönből érkezett, és helyette egy magyart kellett adni, amit Géza örömmel vállalt, mert a Roy szerinte igen érdekes gép. A francia börtönben volt egy magyar elítélt, aki magyarul szeretett volna gépelni. Egy szeretetszolgálaton keresztül küldtek oda egy magyar billentyűzetű gépet, és Géza a franciát kapta helyette.

Egyik kedvence egy Continental táskaírógép. A táskaírógép kis méretű szerkezet, hozzátartozik egy táskája, amivel hordozható. Az irodai felhasználásra készült gépek nagyobbak, nehezebbek. Mechanikus számológépek is találhatók a gyűjteményben, például egy 1920 körül készült, tökéletesen működő Odhner gép.

Író barátjának, Müller Péternek két gépe is ki van állítva, de más szerzők és művészek egykor használt gépei is megtalálhatók a műhelyben, sőt, egy költő barátja verset írt a szervizről.

Feleségét is megfertőzte a szakma szeretetével

Garami Géza 1974-ben kezdte el a szakmát mint általános irodagép-műszerész. Nagyon jó oktatója volt, Hatvani László, aki több szakkönyvet is írt, és „sikerült beoltania” őt a szakma szeretetére. Más tervei voltak, de amikor elé került egy írógép, megtetszett neki. Átlátta a működését, és jó érzésekkel töltődött el, amikor javította a gépeket.

Mellettük számológépekkel, könyvelőgépekkel is hosszú időn keresztül foglalkozott, aztán műszaki és kereskedelmi vonalon másolástechnikával, irodatechnikával, banktechnikával. Külföldön is dolgozott, számítástechnikai intézetekben, de az írógépek iránti rajongása mindig megmaradt. Ő forgalmazta Magyarországon az Olympia gépeit.

„Most is örömmel javítom őket, ha sikerül egyet találni. Ha meg tudom csinálni, akkor nincs probléma, ha meg nem tudom megcsinálni, akkor bennem van a probléma. Mindig érdekelt, hogyan működik” – mondta. Annyira megtetszett neki ez a szakma, hogy sikerült vele megfertőznie a feleségét is. Ő angol tolmács volt, de váltott.

Mondtam neki, hogy jó-jó, tolmács vagy, de van más is. Aztán ő is elvégezte a képzéseket. Nagyon megszerette, és kiváló érzéke van hozzá

– jegyezte meg.

Garami Géza sokféle géptípussal találkozott, annak idején több mint 250 márka volt a világon. Az 1970-es években még fénykorukat élték az írógépek, akkor már készültek az Olivetti és IBM gépek is.

Nyugdíjba vonulása óta kizárólag az írógépekkel foglalkozik. Segít választani azoknak, akik írógépet akarnak venni, és megjavítja a régi darabokat, amiket ő vesz, vagy amiket bevisznek hozzá.

Nem csak gyűjtők keresik fel

Azt mondja, minden korosztályból akadnak vásárlói, gyakran találkozik olyan gyerekekkel is, akik használnak írógépeket. Ők még nem tudnak jól írni, vagy szimmetrikus dolgokat, például fenyőfát, szívet, tortát, házikót, hóesést rajzolnak az írógép karaktereivel.

„Amikor egy régi krimi megy a tévében, akkor néha a gyerekek úgy jönnek be ide, hogy ők nyomozók, és jelentést akarnak írni, mint a rendőrök. Volt olyan gyerek, akinek azért vettek írógépet, mert ezt az érzést akarta átélni” – meséli.

Sok olyan felnőtt keresi fel, aki rendszeresen ír verset, novellát, de nem akar számítógépet használni ilyenre. Érdeklődésére általában azt válaszolják neki, hogy azért választják a számítógép helyett az írógépet, mert amikor az utóbbival dolgoznak, átgondoltabbak, nem rohannak. A számítógépen egy betűt, egy mondatot, egy dokumentumot, egy winchestert pillanatok alatt ki lehet törölni. Írógépen lehet látni a javítást, a hibát. Emellett sokan egyszerűen megszokták az írógépet.

Több vásárlója azért kapott gépet, hogy elfoglalja magát. A legidősebb vevője 90 év fölötti volt, és járnak hozzá gyűjtők is.

A hobbiírókon kívül egyes ismert szerzők még mindig írógépen alkotnak.

Hozzánk nő az írógép. Aki hosszú időn keresztül használ egy gépet, az hozzászokik, más a billentése. Kabalává válik

– fogalmazott. Van, akinek a szeme nem bírja a monitor rezgését, annak az írógép tökéletes megfelel. Emellett egyes cégek is vásárolnak nála, mert bizonyos nyomtatványok kitöltését nem tudják máshogy megoldani.

Garami Géza szerint egy darabig még lesz forgalomban írógép, de mivel nem biztosított az alkatrészek és egyéb kellékek ellátása, lehetséges, hogy véges a piaca. Új gépeket már nem gyártanak, és az alkatrész-utánpótlás is megszűnt. Létezik azonban egy nemzetközi baráti hálózat.

„Több emberrel tartom a kapcsolatot. Például van philadelphiai ismerősöm, és van, aki Németországban, más pedig Csehországban él. Segítünk egymásnak. Én a volt KGST-n belüli írógépekhez tudok szállítani alkatrészeket. Az amerikai tagunk a Remingtonhoz, a német a Continentalhoz” – sorolta.

Mindenfajta írógépet javítanak, de  véleménye szerint nem biztos, hogy mindegyiket meg is éri. „Aminek gazdaságos lesz a javítása, sokáig szolgál, azt megjavítjuk. Ami kétes, arra azt mondom, hogy inkább ne” – mondta.

Benne vannak az emlékek

Arra a kérdésre, hogy mi a kedvenc gépe, azt felelte, hogy „mindegyik”. Szavai szerint szeretné átadni másoknak is azt az érzést, örömöt, amit egy írógép jelent. Úgy véli, mindegyik gép más, de mindegyikben meg lehet találni a szépséget. Csak olyan gépet ad el, amit ő maga is megvenne. Vevőinek megmutatja, melyik gép hogyan működik, hol kell beállítani a margót.

Az írógép olyan, mint az ember memóriája. Benne vannak az emlékek. Az a gép mindent tud rólunk. Szerintem akik írógépet használnak, azok jó emberek. Akik régóta használják, azok mások. Nem tudom megmagyarázni, miért, nem vagyok pszichológus

– fejti ki véleményét.

Sokan szín alapján választanak nála gépet, és vannak, akik antik darabokat keresnek. Egyesek szobadísznek vinnék, de Garami Géza szerint fontos, hogy működjön is. Írógépeket aukciós oldalakról szerez be, illetve vannak intézmények, amelyek eladják a régi eszközeiket. Múltkor megvételre kínáltak neki 20 gépet, de nem élt vele, mert már nem tudja hová tenni őket.

Gyűjtemények is keresték már meg, gépet is vittek tőle kiállítani. Van, hogy tanácsot ad tárlatoknak, segít nekik beazonosítani, hogy hány éves egy gép. Több darabot kölcsönzött filmekhez, nagy streamingcsatornákon látható sorozatoknak is.

Amikor filmet néznek a feleségével, és meglátnak egy régi írógépet, rögtön szakmázni kezdenek. Nézik, hogy milyen modell, ha nem mutatják teljesen, megpróbálják kitalálni a típusát, visszatekerik a filmet, vitatkoznak is rajta. Szerencsésnek érzi magát, hogy a felesége ugyanúgy szereti a gépeket, mint ő.

(Borítókép: Garami Géza. Fotó: Nagy Tamás / Index)