Megmentheti-e az országot egy fasiszta szuperkém?
További FOMO cikkek
- Egy pillanat alatt veszett oda a birodalom, de a legendás sütőpor nélkül ma sincs ünnep
- Előkerült a dokumentum, amiből kiderül, mit műveltek Blake Livelyval
- Brasch Bencét elpáholták, a legendát kiütötték, Istenes a mennybe ment
- Jeff Bezos teljesen kiborult, mert azt terjesztették, hogy már a napokban feleségül veszi menyasszonyát
- Beadta a derekát Vilmos herceg, megszüntetik a feudális előjogokat Cornwallban
A spanyol képregényekkel jól kiszúrt a történelem, a biztató kezdetek után a belga–francia iskola és az olasz fumetti simán lemosta a pályáról a Franco-diktatúra által megtépázott libro cómicót. A falangisták alatt betiltották a szuperhősös képregényeket, és egyáltalán mindent, amiben szövegbuborék volt, és felnőtteknek szólt. A cenzúra szűrőjén csak a maszkos történelmi hősök és a háborús képregények mentek át, meg a Mortadelo- és Filemón-féle vicces történetek. Az igazi hősök hibernálva várták a feltámadást, a szó legszorosabb értelmében.
A hamarosan az HBO Maxra érkező García! alapjául szolgáló képregény történetvezetése szimbolikus üzenetként is felfogható, egy hatvan éve lefagyasztott szuperkém visszatérését követhetjük a modern Spanyolország politikai káoszában. A képregényhez kell némi gyorstalpaló a legújabb kori spanyol történelemből, de a Vad Virágok Könyvműhely kétkötetes kiadásában ehhez is találunk segítséget.
A képregény két idősíkon fut, amelyek élesen elkülönülnek a rajzokon is. A jelenben játszódó paneleket Luis Bustos dinamikus, fekete-fehér kockái jellemzik, a múltat és az álomszekvenciákat Manel Fontdevila gyerekrajzokra emlékeztető, magentával színezett paneljei mutatják be.
A történet az utóbbival indul, rögtön García, a fasiszta szuperkém egyik akciójába csöppenünk, valamikor a hatvanas évek elején. Bunyó, üldözés, majd snitt, és máris ötven évet ugrunk előre az időben. Antonia, az El Actual kezdő újságírója ágyában ébredünk (fiatal, laza, mocskos szájú, és a fura apjával él), aki egy borítékban egy titokzatos fényképet kap, amelyre egy Madrid környéki víztározó koordinátáit írták.
A két szál itt ér össze.
García, az ötven éve köddé vált legendás ügynök kiolvadva újra szolgálatba helyezi magát, bár fogalma sincs, kinek az oldal áll. Bár Franco már a múlté, a polgárháború öröksége még mindig él, de a balosokat és a jobbosokat az ideológia helyett már csak a személyes bosszú és a hatalomvágy vezérli. Az elitek egymást irtják, a választást emberrablások és gyilkosságok vezetik fel, és lassan kiderül, hogy mindennek köze van ahhoz a naphoz, amikor García bekerült a mélyhűtőbe.
Képregényt filmre adaptálni legtöbbször hálás feladat, simán meg lehet spórolni a storyboardot – a 300 például kockáról kockára követte Frank Miller legfontosabb jeleneteit. A García! nem ilyen, az alkotók a végletekig kihasználták a képregényes formátumban rejlő lehetőségeket, a legprofibb operatőröket is kikészítenék a gyors váltások és az elképesztő beállítások. A kiadásában – de csak abban – a mangákat idéző képregény véres és erőszakos, amit némi humorral próbálnak ellensúlyozni, de azért senki ne számítson arra, hogy fetrengeni fog a röhögéstől két hentelés között.
A sorozat minden bizonnyal nem lesz ennyire komor, legalábbis az előzetesből ez derül ki. A García! hatrészes sorozatváltozata október 28-tól látható az HBO Maxon magyar felirattal és szinkronnal, a kedvcsinálót itt nézheti meg:
(Borítókép: Németh Kata / Index)