Mai szemmel nézve egészen meghökkentő a magyar televízió első próbaadása

Az első tévékészülékek nem születhettek volna meg magyar mérnökök zsenialitása nélkül, ennek ellenére itthon sehogy sem akart összejönni a Nyugat-Európában már a harmincas évektől létező televíziózás. 1952 februárjában ugyan párthatározat mondta ki, hogy 1954. május 1-jéig el kell indítani a próbaadást, de ebben sem volt sok köszönet. 

Néztek, mint a moziban, csak otthon

A monoszkópot hírből sem ismerő hőskorban egy hipnotikus, növekvő köröket mutató, villódzó szünetjellel indult a magyar televíziózás, amelyhez az Elindultam szép hazámból dallama szolgáltatta a zenei aláfestést. Ma már valószínűleg nem kerülhetne képernyőre az epileptikus roham veszélyére figyelmeztető jelzés nélkül:

Szerencsére tévékészülékek hiányában ezt nem sokan láthatták, és 66 évvel ezelőtt, ezen a napon, 1957. február 23-án végre elindult az igazi kísérleti adás is, a keddi és pénteki napokon. A szabadság-hegyi adó 50-90 kilométeres körzetében filmhíradórészleteket, zenei és irodalmi műsorokat lehetett fogni, és a kevés kiválasztott megismerhette az első magyar bemondónőt is.

1957. május 1-jén a felvonulás közvetítésével a magyar televíziózás ráfordult a rendszeres műsorszolgáltatásra, a Kádár-rendszer konszolidációjának csalhatatlan jeleként.

Kvízünkkel tesztelheti tudását az évtizedekig tartó hőskorról, amikor még csak egy csatorna volt, hétfőnként a Rádiókabaré jelentette a tévépótlékot, és milliók álltak fel a karosszékből főműsoridőben, hogy megtornáztassák végtagjaikat.

(Borítókép: Balogh Erzsi színésznő, Kazal László felesége bekapcsolja az új tévékészülékét 1957. február 22-én, a kísérleti adás indulása előtti napon. Fotó: MTI / Molnár Edit)