Pucér fenékkel sokkolt az arénában Robbie Williams

Kétségtelen, hogy Robbie Williams vérbeli showman a színpadon. Ő volt egyébként az első világsztár, akit élőben láthattam annak idején, és amit akkor a koncertjén tapasztaltam, nagyban meg is határozta az élő zenéhez való viszonyomat. Többek között pont ez alapján gondolom úgy, hogy egyáltalán nem túlzás kijelenteni,

még akkor is, ha korábban nem igazán látogatott koncerteket. A brit előadó általában csomó, rádiókból is ismert slágerrel készül a fellépéseire, amelyeken jellemzően a dalok között folyamatosan kommunikál a közönséggel, sok esetben pedig be is von egy-egy rajongót a show-ba. Emellett a színpadi elemekre és a vizuális effektekre is mindig nagy hangsúlyt fektet, hogy lehetőség szerint a jelenlévők minden érzékszervére hasson.

Az énekest annak idején a Take That nevű fiúbanda tagjaként ismerhette meg a közönség. A csapatból 1995-ben szállt ki, majd egy évvel később George Michael Freedom című dalának feldolgozásával elindította a szólókarrierjét. Saját neve alatt Life Thru a Lens címmel 1997 szeptemberében jelent meg az első lemeze, többek között olyan, a mai napig közkedvelt dalokkal, mint az Angels, a Let Me Entertain You, a Lazy Days vagy az Old Before I Die. Miközben sorra érkeztek a szólóalbumai, a coverek gyártásával sem hagyott fel, és az évek alatt időnként más előadókkal is együttműködött – Kylie Minogue-gal készítette el például a Kids, Nicole Kidmannel pedig a  Something Stupid című szerzeményeket. 2010 júliusában kibékült a Take That tagjaival és újra csatlakozott a bandához – a közös munka eredménye a Progress című album, amelyet később turnéra is vitt a csapat. A Take That következő stúdiólemezein viszont már nem dolgozott Williams, és nem is vett részt az ezekhez kapcsolódó fellépéseken, mert úgy döntött, hogy a későbbiekben inkább a szólókarrierjére koncentrál.

Robbie Williams tavaly szeptemberben kiadott, XXV című lemeze egy slágerekkel teletűzdelt válogatásalbum, amelyen – néhány friss számmal kiegészülve – a jól ismert szerzeményei újrahangszerelt változatban szerepelnek. A kiadvány rögtön az első helyen debütált a brit listán, Williams ezzel megdöntötte a legtöbb első helyezett albummal rendelkezők rekordját a szólóelőadók között. Miután a friss koronggal, illetve a mostani, azonos névre keresztelt turnéjával a negyedszázados szólókarrierjéről kívánt megemlékezni, kíváncsian vártam a keddi koncertet, hogy

Abban biztos voltam, hogy amit látni fogok, szórakoztató lesz, és nem csak a korábbi, személyes tapasztalataim miatt – elég fellapozni a közösségi oldalait, hogy az ember megbizonyosodjon róla, a 49 éves énekes humora az évek során szinte semmit sem kopott. A jegyárakon viszont egy picit azért meghökkentem, 33 ezer forint alatt ugyanis nem lehetett kapni belépőt, a felső határ pedig 99 ezer forintnál állt meg. Hogy miért ilyen drága Robbie Williams, arról a Live Nation ügyvezetője, Borsos László korábban a Világgazdaságnak adott interjújában úgy fogalmazott:  

Ő valóban magas árkategóriájú előadó. Művészfüggő, hogy mennyire kell jegyárat emelni ahhoz, hogy ide tudjunk hozni valakit, de Aréna-, Park- és Barba Negra-koncerteket alapul véve 15 ezer forint alatt nehéz már kihozni egy jegyet, kisebb bulikban 5-7 ezer körül alakul az ár. Szívesen adnánk olcsóbban a belépőket, de akkor nem jönne ki a matek, és végül senki nem láthatná az adott előadót Budapesten.

A szakember a lap kérdésére azt is leszögezte, hogy a belépők árát egyáltalán nem a vásárlók tűréshatárát keresve határozzák meg, hanem mindig a költségek alapján számolják ki, milyen átlagjegyárral tudják lebonyolítani az eseményeket. Ezt az átlagárat próbálják utána széthúzni úgy, hogy minden vásárlói réteg találjon a pénztárcájához illőt. Azt is megjegyezte: Bécsnél így is átlagban 20, míg a nyugatibb városoknál akár 30-35 százalékkal is kevesebbe kerülnek a belépők Budapesten.

Hozzáteszem: az első blikkre drágának tűnő belépők ellenére is szépen megtelt kedd este a Papp László Budapest Sportaréna, így – a turné többi állomásához hasonlóan – Robbie Williams nálunk is telt ház előtt tapsoltathatta magát, amit a teljesítménye alapján bizony jócskán meg is érdemelt. 

Kvázi saját magát vezette fel az ünnepelt

Ahogy a turné többi állomásán, Budapesten is a Lufthaus nevű, új zenei projektjének támogatásával lépett fel a brit énekes. A berlini zenei szcéna inspirálta dance-formációt Robbie Williams még a lezárások alatt, tavaly februárban alapította barátai, Tim Metcalfe és Flynn Francis ausztrál dalszerző-producerpárossal karöltve, és a brit popsztár alkotói részvételét eredetileg titokban tartva. Eddig négy szerzeményt mutattak be hivatalosan: 2022-ben a Sway, a To The Light és a Soul Seekers című dalokat, legutóbb pedig az Unloveable-t, amihez egy olyan klip készült, amelynek képsorait a XXV turnén rögzítették. Ősszel állítólag egy lemez is várható majd tőlük.

A Lufthaus pontban este 8-kor robbant be a színpadra, amelyen három, óriási kockaled sorakozott a háttérben. A formációból persze csak Metcalfe és Francis jelent meg élőben, Robbie Williams alakja csupán a kivetítőn villant fel olykor. Bár a Lufthaus zeneileg nagyon távol áll attól, amit a brit popsztár a neve alatt képvisel, így is se perc alatt feldobták a hangulatot a csarnokban, ami addigra már szépen megtelt – még a legfelső karéjon is tömve voltak a széksorok, a küzdőtéren pedig, amit egy kordonnal két részre osztottak a szervezők, a kiemelt álló és a hátsó karámban is zsúfolásig tömörültek az emberek.

Az elektronikus bemelegítőt követően némi szünet következett, majd nem sokkal 9 óra után megérkezett a színpadra az est főhőse – Robbie Williams és zenekara a Hey Wow Yeah Yeah című szám közben, a magasba emelkedő ledkockák mögül bukkant elő. Mi mással is folytatódhatott volna a buli, mint a Let Me Entertain You című dallal – 

Az előadó egyébként, aki ezúttal őszbe hajló, enyhén tarajosra nyírt frizurát viselt, egy fekete nadrágban és egy piros mezben érkezett, és bár a neten fellelhető videók alapján az előző állomásokon olykor csicsás, csillogó szettben állt színpadra, nálunk elég szolidra vette a dresszkódot. Az est folyamán mindössze egyszer öltözött át, amikor a koncert vége felé egy köntösbe bújva énekelt, illetve a produkció felénél egy aranyszínű zakóval dobta fel az eredeti szerelését. De bármilyen fellépőruhát is választott volna, egyvalami mellett nem lehet elmenni: a 49 éves énekes, akinek korábban azért voltak húzósabb időszakai is, most kifejezetten jó formában van – talán nem túlzás kijelenteni, hogy letagadhatna legalább tíz évet.

Reflektorfényben az énekes hátsója

Hogy mindenki képben legyen, főhősünk már az elején tudatta, hogy ő bizony a csodálatos Robbie fucking Williams, majd rögtön ezután a zenekarát és természetesen a fenekét is „bemutatta”. Az egyébként nem újdonság, hogy a hátsó fertályát előszeretettel „domborítja” – a 2014-es, Under the Radar című kiadványának borítóján például teljesen meztelenül szerepelt, a mostani koncerten pedig

A Land of 1000 Dances című Chris Kenner cover, illetve a Monsoon és a Strong című számok után következett be ez a pillanat, amikor Williams időben bő 30 évet visszaszaladva elővette a Take That első klipes dalát, amit a színpad mögötti leden vetítettek le a publikumnak. Vagyis csak vetítettek volna – egy ponton ugyanis becsúszott egy kép, amelyen hason fekve, meztelenül feszítettek az együttes tagjai, és amikor az egyik popsit közelről mutatta a kamera, Williams közölte, hogy

A közönség persze dőlt a nevetéstől, ahogy az est folyamán ez később is igen gyakran előfordult, az énekes ugyanis a dalok között olyan kabarét csinált, hogy néha valóban egy comedy show-n érezte magát az ember. Mindenen és mindenkivel poénkodott, illetve szokásához híven a rajongókat is bevonta a produkcióba, ezzel a jelenlévőkben azt az érzetet keltve, mintha szerves elemei lennének a show-nak. Az énekes véletlenszerűen szúrt ki embereket a tömegből – volt, akit a helyéről a fotós árokba vezényelt, majd később a színpadra is felhívott, másokhoz lemászott egy ölelésre a pitbe, de volt olyan is, akivel testközelből egy rövid párbeszédet folytatott, majd dedikált neki egy dalt.

Feltehetőleg a poénáradat gerince ugyanaz minden koncerten, ám amikor az énekes interakcióba lép egy rajongóval, azért adódhatnak váratlan helyzetek – láthatóan azonban ezeket is nagyon rutinosan és rendkívüli humorral fűszerezve képes lereagálni. Ez is az előadói profizmusát igazolja: Robbie Williams kedd este olyan parádés lazasággal és magabiztosan vette be a színpadot, hogy azt tanítani kellene – ám feltehetőleg ez valami olyasmi, amire inkább születni kell. 

A showman a gyengeségét is megmutatta

Miután egy 25 éves karriert felölelő eseményről van szó, számítani lehetett rá, hogy a dalok szempontjából egyfajta időutazásra invitál minket az énekes. A koncert húsztételes repertoárjába régebbi és újabb slágerek, feldolgozások, sőt még Take That-számok is bekerültek – a már említett legelső, Do What You Want mellett például a Flood, illetve a Could It Be Magic című nóta egy rövid részlete is elhangzott az esten.

De nem csak a zenén keresztül repített vissza a múltba Williams, egy másik síkon is megtörtént ugyanez, amikor régi sztorikat elevenített fel. Elmesélte például, mit élt át a Take That csapatának legfiatalabb tagjaként, és hogyan szállt ki az együttesből, ami köztudottan nem volt egy békés menet. 

a történteket találóan az Oasis Don't Look Back In Anger című számával elütve, amit rögtön a Love My Life című szerzemény követett, jelezvén, hogy később milyen jól alakult minden.  

Két olyan dolog volt még, amit az elmúlt 25 évéből kiemelt és láthatóan nagyon fontosnak tart azóta is. Az egyik a családja – a felesége, Ayda Field, aki egyébként a turnéra is elkísérte, illetve a négy gyermeke, akiket név szerint említett –, a másik pedig, hogy megszabadult az alkoholtól, amire annak idején azért szokott rá, mert a hirtelen jött sikert képtelen volt kezelni, és ez önértékelési zavarokat, illetve mentális problémákat okozott nála. Azzal, hogy ezekről a dolgokról a koncerten beszélt, a sztárálarc mögé is betekintést engedett, megmutatva a gyengeségeit és az emberi oldalát is egyben. Williams hangsúlyozta: az, hogy sikerült megszabadulnia a függőségétől, és a problémáin enélkül is úrrá lennie, a feleségének és a rajongóinak köszönhető – konkrétan úgy fogalmazott, hogy

Vérprofi minden szinten

A parádés humor és a sokszor komoly témákat boncolgató tartalmak mellett hangzásban és látványban is patikára összerakott produkciót hozott az énekes. A kifutóban végződő színpadon egy 11 fős, hangszeresekből és vokalistákból álló csapattal együtt szólaltatta meg a dalait, az est nagyobb részében pedig újabb és újabb dresszekben megjelenő táncosok ugrálták körbe. A magasba emelt kockaledeken és a háttérben elhelyezett, olykor totál, máskor osztott képeket prezentáló óriáskivetítőn animációk, illetve a terem különböző pontjairól érkező kameraképek futottak, egy ponton minimál konfetti emelte a hangulatot, illetve a színes fényekkel operáló lámpaerdő mellett lézerjátékot is bevetettek olykor. 

A vizuálok és a körülötte nyüzsgő sokadalom ellenére viszont Robbie Williams valahogy mégis mindig magára vonta a figyelmet – a showman egész egyszerűen

Emellett azt is fontos kiemelni, hogy az énekes hangja az évek alatt szinte semmit nem kopott: az est folyamán többször is előfordult, hogy kíséret nélkül eresztette ki, de ugyanolyan erőteljes, mint korábban volt, és tisztán szólt minden alkalommal. Sokszor egyébként a közönséget is igyekezett bevonni Williams az éneklésbe, amikor pedig a koncertet lezáró, Rock DJ című szám következett, az ülőszektorokban helyet foglalókat is felállította. 

A show végén természetesen a visszataps sem maradt el, a brit popsztár három számot tervezett a ráadásblokkba: a No Regrets, She's the One és az Angels volt még tarsolyban, amelyeket már egy magyar zászlóval a nyakában adott elő. Végül a Let Me Entertain You, a Strong, a Come Undone, a Feel és az Angels című számok egy-egy sorát csokorba rakva sétált le lassan a színpadról, miközben a közönség vele együtt énekelt. 

Hogy mennyire sikerült Robbie Williamsnek megünnepelnie magát végül? Nos, a hangulatra egyáltalán nem lehetett panasz. A közönség érezhetően élvezte a koncert minden pillanatát – az énekes minden egyes megnyilvánulását nevetéssel, tapssal vagy ovációval értékelték. Azt nem tudom, hogy Williams van-e akkora színész, mint showman, de azt igen, hogy a búcsúzkodásnál csillogott a szeme – a kivetítőn legalábbis úgy tűnt. 

(Borítókép: Karip Tímea)