Kétmilliárd forintot is érhetnek az elfeledett trezorban talált osztrák–magyar uralkodói ékszerek

November 6-án és 7-én a Philipp Württemberg Art Advisory művészeti tanácsadó cég közreműködésével két aukción árverezik el azt az ékszerkollekciót, amelyről csak annyit lehet tudni, hogy egy elfeledett banktrezorban bukkantak rá a közelmúltban, azaz egy évszázada nem viselte és nem is látta annak tartalmát senki sem. A Sotheby's alelnöke és az ékszerüzletág igazgatója, Andres White Correal szerint ez a legjelentősebb arisztokrata gyűjtemény a szintén általuk, négy éve elárverezett, egykor a Bourbon-Pármai hercegi család tulajdonában lévő ékszerkollekció óta.

E kitűnően megtervezett és kiváló kézi munkával kivitelezett darabok így együtt tökéletesen bemutatják a Habsburg-udvar stílusát és pompáját, egyúttal gazdag betekintést engednek az európai uralkodóházak magánéletébe is.

Az aukciósház közleménye alapján továbbá ez a valaha volt legnagyobb, kalapács alá kerülő ékszergyűjtemény, amelynek viselői egykor a Habsburg család tagjai közül kerültek ki, s amelynek külön érdekessége, hogy csupán egyetlen tulajdonos – akinek kilétét homály fedi – értékesíti most a darabokat.

Nem kellett tehát őket innen-onnan összeszedegetni, mint ahogy például olykor kuriózum jelleggel a bécsi Dorotheum is teszi ezt, amely többször rendezett már császári és királyi emléktárgy-aukciót, mint mi is írtunk róla korábban. A „Vienna 1900: An Imperial and Royal Collection” névre hallgató árverés a XIX. századi és a XX. század eleji bécsi magaséletet állítja a középpontba, az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés ugyanis olyan mérvű gazdasági fellendülést hozott a birodalomnak, hogy a Habsburg család az I. világháborúig tartó boldog békeidőkben Európa legfényűzőbb, a francia forradalom előtti Versailles-hoz hasonlatos udvari életét építhette ki, amelyet bizony a külföldi főnemesség is látni akart.

A kollekciót az aukció előtt a Genfben megrendezett Sotheby's Luxury Week keretében is meg lehet nézni, de a darabok világ körüli turnéra is mennek még az ősszel, hogy a potenciális vásárlók, köztük a fontos gyűjtők testközelből vehessék szemügyre őket New Yorkban, Kölnben, Párizsban, Hongkongban, Bangkokban, Szingapúrban, Dubajban, Tajpejben és végül Londonban.

Gyöngysor járt a szülésért a „Gyöngyhalász Családban”

A leütési árakat tekintve összesen 1,2–2 milliárd forint közé taksált kollekcióban több igazgyöngy ékszert is találni, ezeknek egykori tulajdonosa Bourbon-Szicíliai Mária Immakuláta nápoly–szicíliai királyi hercegnő volt, aki az olasz egyesítésből fakadó római száműzetésében, 1861-ben ment hozzá az unokatestvéréhez, és lett ezzel osztrák főhercegné, majd Toszkána címzetes nagyhercegnéje. Férje, Károly Szalvátor minden gyermekáldás után – amiből tíz volt – egy gyöngy ékszerrel kedveskedett a feleségének, így Sisi a „Gyöngyhalász Családnak” keresztelte el viccesen a famíliát.

Sisi későbbi nászasszonyát (Mária Valéria főhercegnőt ugyanis a pár másodszülött fiához, Ferenc Szalvátorhoz adták) szép nőnek tartotta, így be is tette az albumába, ahova csak a legszebb hölgyek fotói kerülhettek be. A nagyhercegné a leütési tételsorban szereplő egyik legdrágább ékszere egy gyémántos kapoccsal záródó ötsoros igazgyöngy nyaklánc, amelyet a híres bécsi ékszerész, a császári és királyi beszállítói címmel is rendelkező Jakob Heinrich Köchert készített, és akár 88 millió forintért is elkelhet. Szintúgy káprázatos leütési tétel még az igazgyöngy és gyémánt tiarája, amelynél nem irreális a 180 milliós vételár elérése sem.

A birodalom első hivatalnokának még az ékszerügyekre is jutott ideje

Ferenc József 1870-ben megbízta a Köchert ékszerházat, hogy alakítsák át a „Habsburg rubin és gyémánt parure” nevű ceremoniális ékszerszettet a korszak ízlésének megfelelően, ugyanis úgy döntött, hogy a családi darabot unokahúgának, Habsburg-Lotharingiai Margit Zsófia főhercegnőnek, a majdani württembergi koronahercegnének ajándékozza. A parure elnevezést ugye a XIX. században az elit köreiben roppant népszerű, komplett ékszerszettekre használjuk, a darabok általában többfunkciósak: nyakláncból lehetett karkötő, de tiara is.

Ebben az esetben is így van ez, a szettből megmaradt tiara/nyaklánc és bross együttes értéke akár 116 millió forint is lehet a végén.

A kollekció vezető darabja azonban nem ez, hanem a muzeális ritkaságnak számító, igazgyöngy és gyémánt fűződísz (amit modernül talán melltűnek mondanának, de eme antik darabokat manapság már inkább brossként hordják), amelyet Köchert nagy riválisa, Emil Biedermann bécsi ékszerész készített 1865-ben Habsburg-Tescheni Mária Terézia főhercegnőnek nászajándék gyanánt ama apropóból, hogy belőle is württembergi királyi hercegné lett. Ez akár 180 millió forintért is új gazdára találhat most.

Sisi csillagjai divatot teremtettek

A katalógusban figyelemre méltó továbbá a három gyémántcsillag, amelyeket lehetett brossként és hajtűként is használni. Utóbbi azután jött divatba a legfelső körökben Európa-szerte, hogy Franz Xavier Winterhalter megfestette Sisiről a híres egész alakos portrét, amelyen a császárné haja tele van ilyennel.

De ne menjünk még el szó nélkül a színes, drágakő berakásos darabok mellett sem, ezek mind a Bourbon-Pármai családhoz köthetők – amelyből ugye Magyarország utolsó koronás first ladyje, Zita királyné is származott. Az ő édesapjának, az olasz egyesítés következtében trónjától megfosztott I. Róbert pármai hercegnek volt az első felesége az a Bourbon-Szicíliai Mária Pia, akinek a gyönyörű zafír, rubin és gyémánt nyakékéért most akár 72 millió forintot is ki kell pengetni.

A házaspár elsőszülött, később bolgár uralkodó hercegnéi rangig jutó lányának is van a listában egy szép darabja: a drágakövek és gyémántok a frizurába szúrható díszfésűben szintúgy a nápoly-szicíliai családi örökségből származnak, ahogy a fentebbi nyaklánc kövei is. Magát az akár 18 millió forintot is megérő aranyfésűt a Bulgáriába érkező, a koronaherceggel összeházasodó Bourbon-Pármai Mária Lujza kapta Tarnovo városától ajándékba – mivel a tarnovói hercegi cím a trónörökösi rangot jelentette a bolgár monarchiában.

Természetesen, mint minden családban, úgy a koronás főknél is öröklődtek ezek az ingóságok, így az egyes ékszerek árát az is nagyban befolyásolja, hogy hány kobakon, nyakon, csuklón, fülben vagy ujjon fordultak meg, és ezek a testrészek éppenséggel kihez is tartoztak.

A szerző luxusszakértő.

(Borítókép: Habsburg-Lotharingiai Margit Zsófia württembergi koronahercegné rubin és gyémánt parure-jének darabjai. Fotó: Sotheby's)