Mintegy egymilliárd forintot is érhet a volt vietnámi miniszterelnök műgyűjteménye

A Montpellier-i Egyetemen jogot végzett Nguyen Phuc Buu Loc a Vietnámot 1802-ben egyesítő dinasztia tagja volt, üknagyapja császárként uralkodott, ő maga pedig az 1955-ös genfi egyezmény értelmében hivatalosan is két részre szakadó ország utolsó császárának nagybátyjaként próbálta a sorsdöntő konferencia előtt kormányozni a politika iránt alig érdeklődő, jobbára a playboyok életét élő unokaöccse helyett az államot. Ezt megelőzően 1948-tól az ázsiai ország déli részét magában foglaló, Vietnámi Állam nevű alakulatot képviselte az ENSZ-ben, 1951-től pedig az ország párizsi nagykövete lett.

Itt sem tudott sokáig maradni, ugyanis az akkor már államelnöki titulussal rendelkező unokaöccse hazahívta, és belügyminiszterré nevezte ki, amelyet 1954 januárjában követett a kormányfői előléptetés. Júniusban azonban már távozott is a kabinet éléről, hogy átadja a hatalmat Ngo Dinh Diem miniszterelnöknek és majdani köztársasági elnöknek, aki végül is amerikai nyomásra megfosztotta elnöki hivatalától a volt uralkodót, és kiutasította a déli országrészben élő császári családot Vietnámból.

A híresen franciabarát família bukását az is okozta, hogy nem igazán értették a saját, nyomorban vegetáló népük helyzetét, helyette a francia Riviérán mulatoztak, még az északi részeket hatalmába kerítő, de a régi rendszerrel kiegyezésre törekvő Ho Shi Minhnek sem sikerült hazacsalogatnia az államfőt a monte-carlói dorbézolásból. A gyűlölt gyarmattartókkal való szívélyes jó viszonyuk miatt a nép nem hullajtott könnyeket utánuk.

A császár mellett művészetpártoló nagybátyja is Párizsban telepedett aztán le, ahová vitte magával az 1935-től szépen gyarapodó gyűjteményét is. A herceg ott is házasodott meg, egy francia nőt vett feleségül, akitől egyetlen fia született, aki most az aukciósház segítségével szeretne minél többet kapni 1990-ben elhunyt édesapja hagyatékának egy részéért, amelyet november 3–6. között lehet megtekinteni a Sotheby's párizsi bemutatótermében, és amelynek becsértéke 577 és 920 millió forint között mozog.

Új művészet születik

A Pompa és uralkodói méltóság: Nguyen Phuc Buu Loc hercegi gyűjteménye névre keresztelt aukció 16 darab 1935–1970 között gyűjtött tárgyat kínál a XIX. századi kínai festett porcelánokért és az impresszionista festészetért rajongó jómódúaknak. A tárgyak három, úttörő vietnámi művészt is fókuszba helyeznek: Le Pho, Vu Cao Dam és Nguyen Tuong Lan abba a generációba tartozott, akik megalkották a vietnámi művészet új kánonját úgy, hogy a hagyományos kézműves mesterségeket modern kifejezésmódra használták.

A mozgalom központja a Victor Tardieu francia festő és akadémikus által 1925-ben Hanoiban alapított Indokínai Képzőművészeti Iskola (ma Vietnámi Képzőművészeti Egyetem) volt, ahol a hallgatók természetesen megismerkedtek az európai avantgárd művészeti irányzatokkal is. A herceg a párizsi száműzetésben is folytatta a művészetpártolást, amit még misszióvezetői szolgálata alatt kezdett el, amikor is a vásárolt művekkel a nagyköveti rezidenciát dekorálta.

Későbbi párizsi és cannes-i otthonai berendezésekor ugyancsak támogatta a diaszpórában élő vietnámi művészeket, szép példája ennek a francia fővárosban festészetéből megélni nem tudó – egyébként az 1932-es és az 1937-es párizsi világkiállítás vietnámi pavilonját is tervező – Le Photól megrendelt, a leütési tételek közt lévő ülőgarnitúra is. A herceg előszeretettel töltötte a baráti körébe tartozó művészekkel a szabadidejét, illetve látogatta a műtermeiket is.

Impresszionista képek és kínai porcelánok

Az eladásra kínált tételek közül két Le Pho-kép kerül a legtöbbe, nem elképzelhetetlen, hogy akár 200-200 millió forintra is felkúszik a Mandarinrécék és lótusz és a Hölgy fátyollal című alkotás. Előbbi azért különleges, mert a művész ritkán festett madarakat – a fehér lótusz pedig a buddhista szimbolikában a tisztaság jelképe, valamint Vietnám nemzeti virága.

Sokkal érdekesebbek azonban az európai szemnek az ennél lényegesen olcsóbbra taksált Anya és lánya nőszirommal és a délfrancia fényekben fürdőző Családi teadélután című, stílusjegyeikben egyértelműen impresszionista portré-csendéletek. Ez utóbbi a cannes-i ház ebédlőjében lógott, és a herceg egy Matisse-képet adott érte cserébe.

A festményekhez képest kifejezetten kedvező áruk van a Csing-dinasztia korából származó kínai porcelánoknak, kivétel egy kerekded, úgynevezett Hold váza, amelyen a festett sárkányfigurát szemből ábrázolták, ami ritkaságszámba megy. Az antikvitások nagy része egyébként párizsi régiségboltokból származik, amelyeket sokszor keresett fel a herceg. Kifejezetten ázsiai műtárgyak után kutatott, hogy a hazájától távol is vietnámi hangulat vegye körbe. Legalább az otthonában.

A szerző luxusszakértő.